Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Jávor Ottó: „Szavak, csodálatos szavak” — Minimundus

„Szavak, csodálatos szavak" Csöndes kisvendéglő. Alig néhány vendég. Udvarias kiszolgálás, jóleső tisztaság. Na lám, ahogy az ember elképzeli, ahogy szeretné. Kihúzom magam. Mellettünk egy középkorú házaspár huszonéves fiúkkal. A fiú megszakítás nélkül beszél. Külföldi ismerősöm feszülten figyel. Már egy napja itt vagyok, de csak most hallok először összefüggő magyar beszédet, súgja. Hiába minden elterelő hadműveletem, nem hajlandó más vizekre evezni. Egy kis idő múlva azt kérdezi: a magyar is szóismétléssel fejezi ki a többes számot, mint néhány távolkeleti nyelv? Intek, hogy nem. Ismerősöm arcán nem lankadó figyelem. Most találkozik először egy számára eddig ismeretlen nyelvvel, ami azt jelenti: néppel. Szép nyelv, mondja, ritmusa van. Bólintok. A fiú a szomszéd asztalnál a következőket hadarja: b...meg, majd meglátjátok, hidegen hozzák, b...meg, hiába mondtam, b... meg, hogy ne ezt rendeljük, b...meg, és így tovább, és így tovább. „Szavak, csodálatos szavak" — idézem Juhász Gyulát, hogy azért mondjak én is valamit. J. O. KOVÁCS ÉVA rajza Mindannyiunkban ott rejtőzködik a homo ludens, csak az időtől feketére vagy véresre mázolt felnőtt álarc eltakarja. Aztán egy derűs órán megmelegedik a szívünk, leolvad az álarc, ragyogni kezdenek a gyermeki képzelet káprázatai. Lovagolunk szilaj nádparipán, társalgunk a Kis herceggel, sálat kötünk Malacka nyakára, lehajolunk játékaink fölé. Most nem fölénk hajolnak felhőkarcolók, rakéták, műholdak és valódi diktátorok, mi hajolunk le. A giccsek iránti ellenszenv ellenére ezért van sikere a felnőttek közt is a Disneylandnak, a klagenfurti Minimundúsnak. Ez utóbbit 14000 négyzetméter területű parkban folyamatosan építették ki 1958 óta. Több százezren keresik föl évente, hogy az emberi alkotások játékká kicsinyített másolataiban gyönyörködjenek: parasztházakban, a prágai városházában, a pisai keresztelőkápolnában, a salzburgi dómban. Az Eiffel-torony mellett a Halászbástya meg a Mátyástemplom. Akár föl is kaphatnánk őket gyermeki büszkeséggel, de most meglátjuk a wörthi tó kékjét az égen, a néma havasok zord karéját, visszahullnak a vágyak tenyerünkből, helyreállt az arány, az egyensúly, vége a varázslatnak, kiegyenesedünk. Vagy ez az igazi varázslat? JÁVOR OTTÓ Minimundus 13