Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Hollós László: Parkrongálók

Parkrongálók bírságot kellett fizetnie. De csak azért, mert a rendőrjárőr tetten érte. A FŐKERT körülbelül 15 millió négyzetméter (1500 ha) parkterületről gondoskodik. A vállalat alapvető feladata a parkfenntartás- és -építés, a parkvédelem, továbbá virágüzleteik ellátása. Kiácz György műszaki igazgatóhelyettest először a vállalat parkrongálásból eredő gondjairól kérdeztem. — A legtöbb problémát az utóbbi években épült lakótelepek okozzák, ugyanis igen magas a laksűrűségük. Óbudán van olyan tömb, ahol ezer lakos jut egy hektárra. Ott aztán tarolnak. A kis zöld terület nem bír el ennyi embert. A parkrongálás ilyenkor szinte törvényszerű. A nagyobb parkokban egykor népünnepélyeket rendeztek. Most újra kezdik feleleveníteni ezt a hagyományt. Az 1978-ban százmillió forintért rendbe hozott Városliget egyelőre még „tűri" a megpróbáltatásokat, a Széchenyi fürdő környékén azonban óriási a pusztítás. Itt rosszul mérték fel a forgalmat, a cirkusz, a Vidám Park és az Állatkert hatalmas tömegeket vonz. Az autók mindenütt a gyepen parkolnak, s a gomba módra szaporodó bódék körül is áldatlan állapotok uralkodnak. A városban folyó út- és közműépítések gyakran járnak parkrongálással. A rongálások egy része elkerülhetetlen, sokszor viszont a tervezés nem elég körültekintő. Olyan növények és fák esnek áldozatul, amelyeket meg lehetett volna menteni. — Es mi a helyzet a szándékos rongálókkal? — Szerencsére ők kevesen vannak. (Persze nehéz különválasztani a szándékos rongálásokat a hanyagságból, figyelmetlenségből vagy éppen a természetes elhasználódásból eredő károktól. Mi már csak az „eredménnyel" találkozunk.) A „parkok rémei" illegalitásban működnek. Nem is tudok példát arra, hogy sikerült volna valakit tetten érnünk. Észleljük és felmérjük a kárt, majd följelentést teszünk ismeretlen tettes ellen. Aztán, amit tudunk, helyreállítunk. Nem értem, hogy lehetnek olyanok, akik fiatal fákat törnek derékba, sakkasztalokat és játszószereket zúznak össze, a Közraktár térről padokat hajigálnak a Dunába, a Gellérthegyről székeket dobálnak le. Ezek az emberek talán lelki sérültek vagy részegek. — Voltak-e olyan kirívó esetek, amelyek még önt is megdöbbentették? — A parkrongálásokat tekintve edzett vagyok ugyan, de ami az erzsébeti lakótelepen, a Soroksári út mentén történt, azt ép ésszel nem lehet felfogni. Egyik vasárnap reggelre egy szép telepítés valamennyi fácskáját derékba törték. Több tízezer forint volt a kárunk. Az ilyen esetek rendkívül rossz hatással vannak dolgozóinkra, fölöslegesnek érzik munkájukat. A Havanna lakótelepen bukósisak (!) viselését kellett elrendelni, mert a lakók mindenfélét kidobáltak az ablakon, és több kertészünk megsérült. Ez már túllép a parkrongálás fogalmán, nem is tudom, milyen kategóriába tartozik. Zsitvay Attiláné nemcsak a parkigazgatási osztály vezetője, hanem a HNF budapesti környezetvédelmi munkabizottságának is titkára. Szobája falán 1919-es plakát: „Proletárok, vigyázzatok a virágra! (...) Mindenki tartozik a parkokat, fasorokat és élőfákat megvédeni, azok pusztítását megakadályozni és ezek őrzésére kirendelt felügyelőknek és őröknek engedelmeskedni. .." — Hová lettek a parkőrök? Manapság csak elvétve lehet találkozni velük. — Valóban nagyon kevés a parkőrünk. Talán hatvananhetvenen lehetnek. Többségük idős, nyugdíjas férfi. Fiatalok nem jelentkeznek, meg sem tudnánk fizetni őket. Nagyon alacsony a parkőrök fizetése. Hatósági, igazoltatási jogkörük nincs, így tevékenységük nem is lehet igazán hatékony. Inkább csak jelképes figurák ők. Jobb érzésű emberek esetleg hallgatnak rájuk, ennyi az egész. Meg aztán félnek is a parkőrök. Nem is alaptalanul. Gyakran érik őket kellemetlenségek. Sajnos, két halottunk is van! A városligeti eset a Kék Fényben is szerepelt. Egyik parkőrünk szóváltásba keveredett egy kutyatulajdonossal. A vitába egy já-6