Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Tartalom és mutató, 1983

BUDAPEST LAKOSSAGANAK SZ OLG AL AT A B A N A tavaszi közterületi munkák előkészítése A tél közepén sem jártunk még, amikor januárban a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat vezérigazgatói tanácsa megtárgyalta és elfogadta a tavaszi közterületi munkák ütemtervét. A főváros lakossága által tavaszi nagytakarításnak nevezett, helyenként látványosságszámba menő munkaakció folytatása az immár egy évtizede bevált gyakorlatnak. A „nagytakarítás" azonban csak az egyik fő feladatsort jelzi a tennivalók közül; továbbá évenkénti ismétlődése ellenére is a munka mindig tartalmaz újabb elemeket mind a feladatokat, mind azok megoldását-elvégzését illetően. E tényezőket is figyelembe véve kértük meg Király Károlyt, a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesét, hogy adjon tájékoztatást a február 15-én kezdődő közterületi munkákról. — Az idei telet eleddig — január közepe van — aligha nevezhetjük keménynek, legalábbis mi, fővárosiak. A szánkót és egynémely téli sportszert féláron adják, annyira nincs — nem is volt — hó. De — mint mondani szokták —- nem eszi meg a kutya a telet. Vagyis: nem korai még a tavaszi felkészülésről beszélni? — Ellenkezőleg. Januárban tárgyalunk a tavaszi közterületi munkák tervéről egyrészt azért, mert akkor még hátravannak bizonyos feladatok az előkészületekből, tehét lemérhetjük, hol tartunk; másrészt, hogy készen álljunk arra a pillanatra, amikor az időjárás „nyit", vagyis dolgozni enged bennünket. És akkor kezdeni kell. Persze előfordulhat, volt rá példa, hogy megtréfált bennünket a tél. — Hogy mikor kezdődhetnek el a tavaszi munkák, részben attól függ, meddig tart a tél. Emellett, gondolom, nem közömbös az sem, hogy milyen volt a tél, mennyi munkát „csinált". — Valóban nem, csakhogy ez nem egyformán érvényes minden területen. Évente háromszor végzünk nagytakarítást, közülük — értelemszerűen is — a legnagyobb és a legjelentősebb a tavaszi. Megmondom, hogy miért. Tavasszal, nyáron és ősszel el tudjuk végezni a vállalatunk feladatát képező valamennyi munkát. Télen már kevésbé. Az időjárás függvényében olykor, persze, lehetőségünk van arra, hogy a hóeltakarítás és az utak sikosságmentesítése mellett takaríthassunk is. A korom, a por, a felhordott sár, nem utolsósorban az általunk kiszórt sós homok lerakódik, „megakad" a járdaszegélyeknél, a terelőszigeteknél, a különféle műtárgyakon. Azért halmozódhat fel, mert télen nincs mód hatékony takarításra, a söprögetés ugyanis nem minden, a víz, a mosás pedig szóba sem jöhet. Ami lényeges: lehet a tél kicsi vagy nagy, a takarítás közel ugyanakkora munkával jár, mert például a hidak szerkezete csak elpiszkolódik a négy hónap alatt, a korlátokat, jelzőoszlopokat lefröcskölik sárral a járművek. — A nagytakarítás mellett a tavaszi közterületi munkák között jelentős feladat az útburkolat javítása. És e tekintetben egy cseppet sem közömbös, hogy milyen volt a tél, pontosabban, a hőmérséklet-ingadozás. A fagy és az enyhe idő váltakozása ugyanis károkat okoz az útburkolatban, felfagyások, kátyúk, gödrök keletkeznek. Jóllehet, ezeket a hibákat a főútvonalakon folyamatosan javítjuk a tél folyamán, mégsem lehet teljes értékűnek tekinteni, mert a techno„Fürdetik" a Margit-hidat... ... és az Erzsébet-hidat lógiát csak részben lehet a téli viszonyokhoz igazítani. így hát a kátyúzás is a tavaszi munkák feladatkörébe tartozik. És ide tartozik harmadikként, hogy rendbe kell hozni, fel kell készíteni mindazokat a gépeket, géprendszereket, amelyekkel mind a takarítási, mind az útjavítási, "karbantartási feladatokat elvégezzük. — Kérem, vegyük sorba a főbb tennivalókat. Milyen munkák kapcsolódnak a nagytakarításhoz? — A tavaszi nagytakarítás kiterjed mindazon utakra és létesítményekre, amelyek vállalatunk gondozásában vannak, továbbá azokra az utakra is, amelyek csak takarítás szempontjából tartoznak hozzánk, tehát a kerületi kezelésben levő utakra. A járdák mindenkori tisztításáról a köztisztasági szabályzat intézkedik, pontosan rögzíti például, hogy kinek kell takarítania egy IKV-ház vagy egy közért előtt. A közjárdákat, természetesen, az FKFV dolgozói tisztítják. Tehát mindenkinek a maga háza előtt kellene sepernie; a baj az, hogy sokan elfeledkeznek erről. Az ütemterv helyre, napra, napszakra lebontva tartalmazza például az aluljárók takarítási időpontját, a saralójáratok (a folyókákban összeállt masszát távolítják el, majd felszedik a járdák mentén lerakódott, a járművek által porból és szemétből „hengerelt" lepényt) és mosójáratok útvonalát, aztán többek között az 1984. évi lomtalanítási akció lebonyolítási ütemtervét, a Duna-hidak „fürdetését", az Alagút vegyszeres lemosását; emellett feladatul írja elő a különféle úttartozékok, útjelző táblák, szalagkorlátok tisztítását, karbantartását; gondoskodik az illegálisan lerakott szemét elszállításáról is. — Gondolom, hasonlóan sokféle feladat vár az FKFV-ra a közútfenntartás területén is... — A mérce pedig magas: elvégezzük-e a munkát május l-ig. Ez ugyanis a tavaszi közterületi munkák befejezésének határideje. Az első négy hónapban az évi összes úthibának — kátyúnak — általában több mint a felét kell megcsinálni, ami azt jelenti, hogy márciusban-áprilisban munkacsúcs van, s ezt csak többletkapacitás „bevetésével" tudjuk elvégezni. A nagyobb — szőnyegezésre, aszfaltozásra hivatott — egységek átcsoportosításával pótoljuk a gyorskarbantartáshoz szükséges hiányzó kapacitást, s így sikerült eddig idejében elkészülnünk. Hogy ne legyen egyetlen kátyú sem a fővárosban, olyan még nem volt, nem is lehet; tavasszal, induláskor, azonban olykor több tízezer is éktelenkedik egyszerre. Persze csak egy bizonyos „sűrűségig" lehet kátyúzni, azután már szőnyegezésre, a teljes felület újraaszfaltozására van szükség. A kerületi tanácsok megnövekedett hatásköre azt is magával hozta, hogy ma már élesebben elhatárolódnak a feladatkörök út és úttartozékok tekintetében. Itt arra gondolok, hogy bár ez ideig is a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozott a lakó- és gyűjtőutak kezelése, fenntartása, azonban a tömegközlekedési utak összesen mintegy 400 km hosszú szakaszán a kátyúzást, szőnyegezést, átépítést 1982. december 31-ig az FKFV végezte a Fővárosi Tanács költségén. — A lakosság részéről panaszként nemegyszer elhangzik, hogy kátyús ez az út, meg az is. Többnyire érthető beidegződéssel nekünk címezik az útburkolathibákat, vagy az „otthagyott" bontásokat. Kevesen tudják, hogy a főváros mintegy 2800 kilométer hosszú, kiépített úthálózatából a jegyzékbe foglalt főútvonalakon kívül minden más útért és tartozékainak állapotáért a kerületi tanácsok a felelősek. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk segíteni. Ha a kerületi tanácsok megrendelik az útjavítást vagy -építést, mi megcsináljuk — és benyújtjuk a számlát. Többet is tudnánk vállalni, mint amennyit ez ideig megrendeltek. A kerületek most önállóan maguk döntenek és intézkednek ezekben a kérdésekben. Törekvésük, hogy a kifizetődőbb, nagyobb volumenű munkákkal is kitöltsék saját részlegeik kapacitását, szerényebb felszereltségük mellett is. Csak a fennmaradó munkákat rendelik meg útépítésre jól felkészült vállalatnál, többek között nálunk is. — Vállalati gazdálkodási rendszerben dolgozunk s mint szolgáltatók nem vagyunk kifejezetten nyereségérdekeltek. Potenciálisan 23 tanácsi apparátus hivatalos megrendelőnk: a főváros 22 kerülete és a Fővárosi Tanács. Fontossági sorrendben természetesen első a főváros, már csak várospolitikai okokból is, hiszen 30