Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Limbacher László: Grófi birtokból polgárváros

„A házak évenkint szaporodván — folytatja a Jelenkor írása —, e kis telep élénkebb lőn, s már a nevezett serkocsmához (...hol tekeasztal s táncterem is van) kivált vasárnap s ünnepeken számosan járnak ki a mulatni szerető pestiek közül." A mulatók szaporuló seregével lépést tartott ellátásuk. Minden házbirtokos (1840-ben számuk huszonkettő) mérhetett italt, de sok kocsma is nyílt. 1840-ben már hét hivatásos kocsmáros működik. Összehasonlítva ezt a számot az akkori 2—300 fős helybeli lakossággal, kitűnik a telep idegenforgalmi jellege. Az akkortájt különlegességnek számító sörért azonban ki kellett ide jutni valamiképp. A Jelenkor idézett beszámolója 1839-ben említi „az éppen létesülő és naponként többször ide Pestről — s viszsza óránként járandó társaságos kocsit." 1844-től a községnek már saját fuvarosa van. Egy-egy terület felvirágzásának lehet alapja — méghozzá látványos módon — az idegenforgalom, a tömegszórakoztatás, a luxusfogyasztás. Az ilyen irányú kezdemények ellenére Újpest nem ezen az úton fejlődött tovább. 1839-ben a Káposztás-Megyert „új mulatóhelyként" bemutató Jelenkor is utal az „itt nagy haszonnal űzött deszka- és bőrkereskedésre." „Szabad új-megyeri gyarmat" Az eddigieken túl az uradalomnak és másoknak egyéb tervei is vannak. 1834-ben tárgyalások folynak egy „zsidó gyarmat" telepítéséről. A gróf állásfoglalása szerint: „azon ellenvetés, hogy a legelőt az által megcsonkítjuk, erő nélküli, mert ha a palotai legelőt nyulázzuk (nullázzuk) is, bizonyosan ennél is több esne privát birtokunkba, legnagyobb kérdés az, hogy a hely fog-e tetszeni Izrael népének?" A terv egyszeri idetelepítés formájában s az eredetileg kijelölt helyen nem valósult meg, mégis tetszett a hely jelentősebb számú zsidóságnak és másoknak. 1835-ben két kereskedő zsidó család helyezte ide telepét. Egyikük „Gróf Károlyi István Úr tulajdonoshoz engedelemért folyamodott a ház építés és deszka kereskedés végett" — tanúsítja a dunakeszi katolikus plébánia irattára. A Lővy testvérek — Bernát, Izsák és Joachim — Nyugat-Felvidékről valók, a Nyitra megyei Nagysurányban születtek 1790 táján. Vagyonos atyjuknak itt működött talpbőrüzeme. Nagysurány a káposztásmegyeri fejlődést elindító Károlyi István testvérének, Károlyi Lajosnak volt részben a bir-Újpest a századfordulón Újpest 1836-ban »I k ' és 1850-ben toka. Gróf Károlyi Lajos neves iparpártoló volt, a hazai modern malomipar úttörője. Mégis Lővy Izsák cégét egyre több zaklatás érte a konkurrencia részéről a közeli Érsekújvár piacán. így adódott a gondolat, hogy a testvérek együttesen helyezzék át üzemüket Pestre. Itt azonban (legpolgárosultabb városunkban) a bőrösök céhe meggátolta letelepedésüket. Végül feltehetően a két Károlyi-uradalom közötti személyi kapcsolatok is segítették a három testvért a kedvező fekvésű Újmegyeren való megtelepedésben. Hasonló lehetett a Neuschloss család ide vezető útja. Ekkoriban fél évszázados múlttal a háta mögött működött Neuschloss Izsák fanagykereskedő cége, melynek központja szintén Nyitra megyében, Vágvecsén volt. A reformpárti, árutermelő nagybirtokosok és zsidó kereskedők kapcsolatainak szálait követve találhattak rá ők is gróf Károlyi Pesttel határos s a faúsztatás számára remek kikötővel szolgáló birtokrészére, amelyen már csírázott a gazdasági és társadalmi élet. 1835-ben megépül Mildenberger fogadója mellett, a mai Árpád út és Váci út torkolatában a Lővy testvérek kőháza és üzeme. Lővyékkel szemben volt Neuschlossék hatalmas, 1800 négyszögöles telke, amelynek egyik fele fatároló helyként szolgált, másik felén épületek állottak. Hamarosan pesti és helyi polgárok is — közjegyzők, kereskedők — bérházakat építenek a fogadó és a két telephely köré. A legnagyobb bérház harminclakásos. Az új telepnek (nem számítva ide a szomszédos István-hegy és a káposztásmegyeri majorsági központ lakóit) 1837-ben és 38-ban mintegy háromnegyedszáz, 1839-ben száznál több, 1840-ben pedig 223 főnyi a lakossága. Az utóbbi évben már huszonkét lakóház áll. A kezdeti évek idetelepülői egyedi megállapodásokat és szerződéseket kötöttek a földterület birtokosával, a grófi uradalommal. Ezek maguk is jelentős újítások voltak az idő tájt; ám a valóban korszakalkotó változást ezen a téren a múlt század harmincas és negyvenes éveinek fordulója hozta meg a szűkebb tájra. ,JÉn Nagy Károlyi Gróf Károlyi István Ő Császári Apostoli Fensége Arany Kulcsossá, mint a Tekintetes Nemes Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült Vármegyékben helyeztetett Fóthy Uradalomnak tulajdonosa, adom tudtára mindenkinek, hogy a nevezett uradalomhoz tartozó Káposztás Megyeri pusztámon felállítandó s Új Megyer nevet viselendő gyarmaton megtelepedni kívánó lakosok részére következő örökös, magamat és maradékaimat kötelező szerződést adtant légyen ki..." Ez a liberális szellem adja az alaphangját és jelentőségét az 1840 elején közzétett alapítási oklevélnek. Megszületése és tartalma mögött egyfelől természetesen gróf Károlyi István (és gazdatiszti kara), másfelől — több forrás és minden valószínűség szerint — Lővy Izsák beállítottsága, lehetőségei és tervei állnak. A két férfi közel egyidős: mindketten a nagy francia forradalom évtizedében 21