Budapest, 1984. (22. évfolyam)

2. szám február - Labancz Gyula: Följegyzés Kertész Péter: Főtantárgy — egyeseknek

tásos kézilabdapályájuk, s már készül egy 60 méteres futópálya is. Ezek az eredmények szenvedélyes tanárok munkája nyomán születtek. Közöttük is elsőként említendő a már három évtizede itt tanító Fazekas László, aki nem mellesleg, a Bp. Honvéd kézilabda utánpótláscsapatának a vezető edzője is. Ottjártamkor éppen egy nem szakos, 6. osztálynak tartott órát, s bizony nem volt könnyű megkülönböztetni a hivatásos játékosokat a nem hivatásosoktól. Lényegében ez a tagozatos oktatás legnagyobb eredménye, hogy serkentőleg hat a többiekre is. Nem egy esetben előfordult már, hogy olyan tehetségek kerültek felszínre, akik a nem tagozatos osztályok egyikéből-másikából mentek át a tagozatos osztályok valamelyikébe. Ahogy az is természetes, hogy az eleve kiválasztott gyerekek közül egyesek valamilyen oknál fogva később nem felelnek meg a követelményeknek. A nagy megméretés a negyedik osztály elvégzése után következik. Akik fennmaradnak a rostán, azok már egy bizonyos sportágra specializálódnak, s ciklusonként, tanítási időben további kilenc órát töltenek el kemény edzésben. Jómagam lélegzetvisszafojtva nézhettem végig Kiss Tibor függetlenített tornaedző egyik foglalkozását, melyen négy-öt, szemre ötödikeshatodikos kis gumiember gyakorolt, s majd mindegyikük produkált fotóriporter kollégámnak egy-egy D elemet valamelyik szeren. Ezekről az elemekről pedig tudni illik, hogy ezután szentesíti majd őket a Nemzetközi Tornász Szövetség. A tagozatosok kivétel nélkül jó tanulók, mondta nem kis büszkeséggel az igazgatóhelyettes. Ezért, ha valamilyen tárgyból bemutató tanítást kell tartani, akkor „a kollégák velük dolgoznak a legszívesebben". Fantasztikusan terhelhetők. Naponta két műszakot teljesítenek, s valósággal átviszik a versenyszellemet a többiekre. Vagyis az volna az ideális, ha minden általános iskola valamennyi tanulójának olyan feltételeik lennének testük neveléséhez, mint nekik. Ez azonban még odébb van ... „Hiányoznak az anyagi feltételek." Újabban már a testnevelés tagozatos iskolában is. De hát nem panaszkodnak, legfeljebb azért, hogy állandó fizikai terhelésnek vannak kitéve a gyerekeik, s még sincs állandó iskolaorvosuk. Van egy aranyos körzeti gyermekorvos néni, aki évente egy-Itt lehet jó tornászokat nevelni. Kassa utcai Általános Iskola FEHÉR ISTVÁN felvételei A folyosó az öltöző és a tornaterem... .. .vagyis átjáróház szer végigszűri a 790 tanulót, és ezzel kész. Nem is futná többre az idejéből, mert a mindennapi rendelés és házhoz járás mellett még egy-egy óvoda és bölcsőde is hozzátartozik. Az azonban mindenképpen meggondolandó, hogy a testnevelés tagozatos osztályokba kiválasztott gyerekeket sem vizsgálja meg tüzetesen orvos. Ennek következtében egy hetedikes tanulóról a súlyemelők speciális vizsgálatánál derült ki, hogy nyitott gerinccel jár-kel. Csodával határos módon nem történt vele jóvátehetetlen tragédia. * A 90 esztendős Vörös Hadsereg útjai úgynevezett piros iskolában két, 44 tanulót számláló első osztály indult, újságolja Bodor László igazgató, s csak azért nem alakítottak három tanulócsoportot, mert nincs több tanterem. Ahogy tornaterem, de még tornaszoba sincs. Ennek ellenére „a középiskolában ugyanazokat a követelményeket támasztják a növendékeinkkel szemben is, mint másokkal. Pedig pár évvel ezelőtt volt olyan nyolcadikos gyerekünk, aki akkoriban látott bordásfalat életében először". Alighanem a Lőrinci Sportcsarnokban, ahová a felsősök újabban zarándokolnak. A kicsik, kétszázan, rossz idő esetén a hozzávetőlegesen tíz méter hosszúságú, három méter szélességű, két épületszárnyat összekötő keresztfolyósón tornáznak, Papp József irányításával. A kedvünkért rögtönöztek isegy ilyen órát. Meggyőződtünk arról, hogy a gyerekek a lépcsőfeljáró melletti padon milyen ügyesen vetkőznek, maguk hurcolják ki a szőnyegeket, zsámolyokat, s szemmel látható lelkesedéssel végzik a különböző gyakorlatokat. Közben a folyosón — más közlekedési út nem lévén— jönnek-mennek az utcáról vagy az udvarról a gyerekek. A tornaterem helyét évekkel ezelőtt kijelölték már. Egyszer majd meg is épül. Itt ért véget szemlém, amelynek egyetlen kikristályosodott tanulsága van: a sokféle hátrányos helyzet között a testedzést is számon kell tartanunk. Azok a tanulók, akik új, zsúfolt lakótelepi vagy öreg, tornaterem nélküli iskolába járnak, szinte biztosra vehető, hogy elmaradnak testi fejlődésükben. Hacsak a szüleik — beosztásuk s kapcsolataik révén — nem talpalják ki, hogy más oktatási intézménybe kerüljenek. KERTÉSZ PÉTER 11