Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Mesterségük Budapest Körinterjú a főváros vezetőivel

helyzetbe hozták a várost, s ezt a hetvenes években kezdtük igazán megérezni. Aranykor volt ez, soha nem látott mértékű támogatást kapott a főváros a fejlesztésre, és nagy arányban növekedett a lakossági infrastruktúra üzemeltetésére és fenntartására fordított költségvetési eszköz is. Persze, nem indokolatlanul, hiszen a gyors változások, a nagyarányú fejlődés mindig konfliktusokkal, feszültségekkel jár, ami aztán újabb fejlesztési igényeket indukál. — A világgazdasági válság következtében azonban nyilván a főváros is kevesebb pénzzel kénytelen gazdálkodni. — Igen, sajnos, ez a realitás. Kétszer is meg kell gondolnunk, hogy mire adunk ki pénzt. A lassan véget érő ötéves tervidőszakban szelektív fejlesztési politikát alkalmaztunk. Négy fő terület élvezett prioritást. A lakásépítés, az egészségügyi intézmények fejlesztése, a korábbi demográfiai hullám okozta iskola- és tanteremhiány felszámolása és a házak gyorsított ütemű felújítása került a tervezés fókuszába. Miközben az ország, így a főváros is, nehezebb gazdasági körülmények közepette gazdálkodik, a legfontosabb társadalompolitikai célok Budapesten sem kerülnek háttérbe. — Mit vár a közelebbi s a távolabbi jövőben a saját területén? — A fő ágazatok összehangolt fejlesztése érdekében hosszú távú koncepciót dolgoztunk ki, például az egészségügy, az oktatás, az idegenforgalom területén. És több éves előkészítés nyomán a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési terve is most áll jóváhagyás előtt. A lényeg mindenképpen az, hogy a jövőben áttérünk a minőségi fejlesztésre. Nem kizárólag a bővítés, a növekedés lesz a jövő jellemzője, hanem az, hogy a budapesti emberek igényeit minél magasabb szinten elégítse ki a város. Ez azt jelenti például a lakásfronton, hogy a szükséges mennyiségi fejlesztés mellett jóval több anyagi eszközt kívánunk fordítani a lakásállomány és az intézmények felújítására, korszerűsítésére, mint eddig. De ugyanígy említhetném a század elején kiépült, tehát már elavult közműrendszer rekonstrukcióját is. STADINGER ISTVÁN tanácselnök-helyettes — Milyen eredményeket hozott az 1984-es esztendő? — Az én szakterületemhez tartoznak a közművek, a közlekedés, a városrendezés. Az idén egy nyolcmilliárd forintos beruházás végére értünk, amikor átadtuk az észak-pesti közlekedési rendszert: az Árpád-hidat, a Flórián teret, a Róbert Károly körutat és a Vörösvári utat. Ennél a beruházásnál párhuzamosan haladt a kivitelezés és a környezetrendezés. Jelentős eredménynek tartom az l-es gyorsvillamos megindítását, és folyamatosan napirenden tartjuk a metrónak, ennek a legkorszerűbb tömegközlekedési rendszernek a továbbépítését. Ma Budapest teljes tömegközlekedésének mintegy 25 százaléka metrón bonyolódik le. Nagy és sikeres munka volt az észak-pesti szennyvíztisztító üzembe helyezése. Az első nagyobb lépés arra, hogy az összes szennyvíz ,,A beruházások a VII. ötéves tervben is folytatódnak" átszűrve, tisztítva kerüljön a Dunába. Tíz évig nyeltük a keserűséget a Gellért fürdő felújítása miatt, most világszínvonalon nyílt meg újra. Természetesen sajnálom, hogy az anyagiak szűkös volta miatt nem tudjuk egyelőre felújítani a Széchenyi fürdőt, illetve továbbépíteni a Paskál fürdőt. Nagy eredmény, hogy az utóbbi évben megnövekedett a lakosság igénye a korszerű energiahordozók iránt. A tanácsok jelentős támogatása mellett ugyan, de önerőből és lakossági pénztárcából jelentős hosszúságú víz- és gázvezeték épült az ellátatlan területeken. A budapestiek 2/3-a már korszerű fűtési módot használ. — Vannak-e gondjai, voltak-e megoldatlan feladatok? — Egyelőre még csak feladatok elé állít bennünket az M5-ös út (Szeged) bevezető szakaszának építése. A Ferihegyi gyorsforgalmi út elöregedett, a támfalak dőlnek, az Újhegyi vasúti híd elavult. Ezt a munkát úgy kell elvégezni, hogy a forgalom nem állhat le. A végleges megoldás a 2x3 pályás út lesz. Gond és bosszúság volt ebben az évben is, hogy a fővárosban naponta mintegy 100 közterületi útbontás történik. Hosszú idő óta törekszünk arra, hogy csökkentsük a bontások számát és a helyreállítás idejét. Mostanra sikerült némi eredményt elérni ebben, még akkor is, ha a járókelők nem ezt veszik elsősorban észre. Napjainkban megnőtt a magánerős építkezések száma. Parcellázható telkeket keresünk, ugyanakkor gátat kell vetnünk a budai hegyvidék további beépítésének. Ha nem hozunk kemény intézkedéseket, tovább romlik a város levegője. — Ön, többek között, elnöke a Városszépítő Egyesületnek is. — Igen, és örömmel tölt el, hogy amit direkt és állami eszközökkel, anyagiak híján, nem érünk el a városszépítésben, azt a társadalmi erők mozgósításával hatékonyan segíthetjük. — Tervei? — Az én terveim folyamatosak. A beruházások a VII. ötéves tervben is folytatódnak. Amire nincs kellő anyagi fedezet, azt okos tervezéssel, az erők jó csoportosításával igyekszünk elvégezni. A másik, inkább személyes tervem az, hogy minél több hétvégét töltsek az unokámmal. BIELEK JÓZSEF, a Fővárosi Tanács vb-titkára Az 1983. január 1-i államigazgatási korszerűsítés kibővítette a kerületi tanácsok hatáskörét. Az alapelv az volt, hogy az ügyintézés közelebb kerüljön az állampolgárokhoz. A múlt évben azt vizsgáltuk, hogy a tanácsok mennyire élnek megnövekedett jog- és hatáskörükkel, hol is tart valójában a tanácsi munka ésszerűsítése, mennyire életképes a szervezeti változtatás. Ma már elmondhatjuk, hogy a változtatás bevált, nem gátolja, hanem segíti a munkát. — Ennek ellenére, az állampolgárok gyakorta kifogásolják a lassú, bürokratikus ügyintézést. Olykor azt tapasztalják: ők vannak a tanácsért és nem megfordítva. — Sajnos, többnyire jogosak a kifogások. Az okokat sorolhatnám: káderhiány, fluktuáció, a tanácsi munka anyagi és erkölcsi elismerésének hiánya, az ügyek számának indokolatlan növekedé,,... sokat változott az ügyintézés kulturáltsága, de feltétlenül tovább akarjuk javítani munkánkat" se. Az ügyfeleket ezek a kifogások valószínűleg nem érdeklik, ők csak a végeredményre kíváncsiak, és azt kell mondanom, hogy a munkánk minősége a lehetőségek alatt marad. Mondom ezt annak ellenére, hogy senki sem tagadhatja: sokat változott az ügyintézés kulturáltsága, de feltétlenül tovább akarjuk javítani munkánkat. Még akkor is, hajói tudjuk: a mi igyekezetünket, sajnos, az is minősíti, hogy az anyagi lehetőségek szűkössége miatt jogos igényekre is gyakran kell nemet mondanunk. És ennek a ,,nem"-nek, akármilyen udvariasan, emberségesen hangozzék, senki sem örül. — Ezek szerint a tanácsi munka szempontjából hogyan értékelhetjük az 1984. évet? — Sikeresnek, de néhány területen elmaradtunk az elvárástól. Árellenőrzési tevékenységünk esetleges. Megfelelő felkészültségű, szigorúan eljáró szakembergárdára lenne szükség, hogy ennek a feladatnak teljes mértékben eleget tudjunk tenni. Folyik egy kísérlet, hat fővárosi kerületben számítógépre „visszük" az iktatást. A gép könyörtelenül „kidobja", melyik ügyintéző, milyen ügyben, melyik napon kerül késésbe. Célunk a közterületi ellenőrző munka hatékonyságának növelése is. A Fővárosi Közterületi-felügyelet szakemberlétszámát megkettőzzük, ebben az évben már százan járják az utcákat. A létszámbővítés mellett elvárjuk, hogy ha szükséges, a jövőben gyakrabban éljenek a helyszíni bírságolással, és a súlyosabb szabálysértéseknél bátrabban kezdeményezzenek eljárást a vétkesekkel szemben. — Mire volt ön a legbüszkébb 1984-ben? — Huszonöt év után ismét új tűzoltólaktanyát építettünk, és már átadtuk az I., II., XII. kerületi tűzoltóknak. Ebben az évben, a Dél-Pest védelme szempontjából lényeges, XX. kerületi tűzoltólaktanya felépítését tervezzük. Jelenlegi gazdasági helyzetünk, úgy vélem, indokolja az örömömet. BOSTAI KÁROLYNÉ, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának vezető titkára — A főváros alakítói-formálói kívánunk lenni. Ezt a törekvést csak úgy válthatjuk valóra, ha mindenkor magunk mögött érezzük a lakosság széles rétegeinek támogatását. Az állampolgárok, sajnos, még mindig nem vesznek részt olyan mértékben a társadalmi tevékenységben, ahogyan az indokolt lenne. Mire gondolok? Pár éve még azért méltatlankodtunk, mert a döntések előkészítésében pontosan azok nem kaptak elég szerepet, akiknek a kijelölt feladatokat a későbbiekben meg kellett valósítaniuk, vagy érintette őket. Régi felismerés pedig, hogy az emberek akkor tesznek meg minden tőlük telhetőt egy ügy sikeréért, ha felnőtteknek tekintve őket, beavatják, ha nem is mindannyiukat, de képviselőiket okvetlenül, az intézkedések mögöttesébe, ha elmagyarázzák nekik, hogy mi miért szükséges. Idejében kézhez kaptuk például a főváros VI. ötéves tervének irányelveit, s nem rejtettük véka alá, mivel nem értünk egyet. Áttekintettük — szakértők bevonásával — a gazdaságpolitika és az életszínvonal-politika időszerű kérdéseit, s javaslatokat állítottunk össze, hogy — megítélésünk szerint — mely területeken, miként, milyen intézkedésekkel léphetnénk e-7