Budapest, 1984. (22. évfolyam)

12. szám december - Mesterségük Budapest Körinterjú a főváros vezetőivel

térségében, az Arpád-híd két feljárójában. Az ingatlankezelés is követte ezek átadási ütemét. Ezzel összefüggésben a környéken a komplex felújítás és a városképi rendezés is megtörtént. — Csupa siker az esztendő? — A városfejlesztésben 1984-ben a lakásépítés volt a legkeservesebb. Baj volt az építés ütemességével. Az ingatlankezelésben lezajlott a szervezeti változás, ám lényegében kevesebbet léptünk előre, mint amennyi szükséges lett volna. Ezekből adódnak az 1985-ös fő feladatok. 15—16 ezer otthon megépítése vár ránk. El kell kezdenünk a középiskolák építését, jövőre fejeződik be a Margit Kórház és a László Kórház rekonstrukciója, így hát jövőre sem leszünk munka és feladat nélkül.,. NAGY RICHÁRD tanácselnök-helyettes — Az ipar és a kereskedelem fejlesztésének két fontos ága volt a fővárosban az 1984-es esztendőben. Az egyik, az eladótér növelése: ez jelenleg 20—23 ezer négyzetméter körül van. Azért kell ezt hangsúlyoznunk, mert sokan azt hiszik, hogy Budapesten sok az üzlet. Sajnos, nem így van. De mára sikerült elérnünk azt, hogy a főváros 525 négyzetkilométerén minden ötszáz méteres körzetben van élelmiszerüzlet. A másik nagy lépésnek nevezhetem, hogy sikerült ha,,... Budapesten van áru, mégha időről időre akadnak is hiánycikkek" táridőre és a tervezett költségen belül átadni legújabb kenyérgyárunkat a Méta utcában, amely 88 ezer kilogramm kenyeret, illetve péksüteményt süt naponta. A felszabadulás óta először jutottunk ezzel a fővárosban olyan helyzetbe, hogy nagyobb a sütőipar kapacitása, mint a lakosság névleges fogyasztása. — Hogyan sikerült a tanácsi iparvállalatok idei esztendeje? — Néhány kivételtől eltekintve, örömtelinek nevezhetjük a helyzetüket. A rendkívül vegyes profil ellenére, fejlődésük az ország átlagos ipari növekedésnek kétszerese-háromszorosa volt. Jól exportálnak, kezdeményezőek, és termékszerkezetüket rugalmasan változtatják. — Ugyanezt elmondhatjuk a szolgáltatásról is? — Sajnos, nem. Ez változatlanul az egyik legnagyobb gondunk. Az átszervezéssel együtt sem sikerült még a szolgáltatás színvonalán jelentősen javítani. Sem a GELKA, sem az AFIT nem nyújtja még a tőle joggal elvárhatót. Január elsejével átszervezzük a fodrászatot. Több kis vállalatra, tehát áttekinthető, irányítható egységekre oszlik a mai nagy szervezet. De ne feledkezzünk meg a Patyolatról sem, amely nagy kínokkal küszködik. A gépesítést növelni kellene, mert létszámutánpótlásra a jövőben sem lehet számítani. Új szervezeti felállással és új vezetőkkel szeretnénk olyan helyzetet teremteni, hogy jobban ellássák szolgáltatási feladataikat. — Mit várhatunk az új esztendőben? — Kettős a feladatunk. A tanácsi iparban folytatnunk kell az új vállalatirányítási rendszerre való áttérést. A dolgozók által választott igazgatót, illetve igazgató tanácsot ez idő alatt kell munkába állítani. Egy vizsgálat megállapította, hogy a főváros belterületén több mint 100 ezer négyzetméter üzlethelyiséget nem a rendeltetésének megfelelően használunk. Tehát óriási a tartalékunk. Átépítésükkel, célszerű felhasználásukkal javíthatnánk az ellátást, hiszen Budapesten van áru, még ha akadnak is időről időre hiánycikkek. — Hadd kérdezzem meg: hogyan szerzi be ön információit a kereskedelemről? — Én magam is a piacjáró emberek közé tartozom. Bevásárolok és főzök is. Az ellátási gondokat tehát a zsebemen, a családom igényein keresztül is érzékelem. A fiam egy tetőtérbépítéshez fogott. Én is besegítek neki. Az anyagbeszerzéssel annyit kínlódtunk, hogy most már pontosan tudom, melyek a valódi hiányok: például a csempe, a fürdőszobai felszerelés, a nyílászárók... Látom azt is, hogy mikor miből kevés az olcsóbb árufajta. Ezek biztosítása létszükség, hiszen a fővárosban sok a kiskeresetű, a kisnyugdíjas is. Az olcsóbb árukat, amelyekkel rendelkezik az ipar, 1985-ben is elsődleges kötelességünk a lakosság rendelkezésére bocsátani. NYÍRŐ RÓZSA tanácselnök-helyettes — Munkám három, az ember életét alapvetően meghatározó területet ölel fel, az egészségüggyel, lakásüggyel és a sport kérdéseivel foglalkozom. Nehéz volna és nem is szeretnék köztük rangsorolni, mégis, talán az egészségügyet venném előre. Minek örülnék igazán? Ha Budapest lakossága — idősebbek és fiatalabbak — jó egészségnek örvendene. Egészséges körülmények között, helyes életmódot folytatna, s ha mégis elkerülhetetlenül orvosra szorulnak az em,,Örülnék, ha 1985-ben még több kocogó családdal találkoznék" berek, ne legyen panaszuk, kifogásuk az ellátásra. Ehhez, persze, a mainál sokkal jobb feltételekre volna szükség. Sok nagy egészségügyi beruházásunk van folyamatban, s noha egyre-másra érkeznek a befejezésről szóló hírek, az építkezések általában lassabban haladnak, mint szeretnénk. Megkezdődött a kórházak és rendelőintézetek rekonstrukciója, szükség volna mielőbb ezekre a korszerűsített intézményekre, s a gyógyítást szolgáló modern gépekre, berendezésekre — a jobb körülményekre. És, persze, még több lelkiismeretes orvosra és ápolószemélyzetre, akik a mainál is színvonalasabban, odaadóbban látják el a betegeket. Szeretném, ha a fővárost az idén elkerülné az influenzajárvány, s mindannyian erőben, egészségben vészelnénk át a nehéz téli hónapokat. S ha már az egészségről beszéltem, hadd szóljak a lakáskörülményekről is. Örülök, hogy az idén ismét sok ezren költözhetnek új otthonba, s noha az állami lakásépítés üteme elmarad a tervezettől (bevallom, ettől már korábban is nagyon tartottam), összértékben javultak a lakáskörülmények, sikerült újabb egészségtelen szükséglakásokat felszámolni. Bár — mint említettem — az állami lakásépítés üteme lassult, növekedett a magánerőből építkezők száma. Tudom, ez igen nagy terheket ró a vállalkozókra, különösen a fiatal családokra, mégis örülök, hogy ettől az évtől nekik is több segítséget nyújthatunk. 1984-ben mintegy 100 millió forintot osztottunk szét azok között, akiknek lakásvásárláshoz szükségük volt az állam támogatására is. Remélem, hogy erre 1985-ben is módunk lesz. Bizonyára sokan tudják, hogy októbertől a kétgyerekes vagy a két gyermeket vállaló családok a korábbi hatvan helyett 80 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesülnek. Ez az ország mai gazdasági helyzetében, azt hiszem, figyelemre méltó juttatás. Végül, de nem utolsó sorban, említeném a sportot. ,,Ép testben ép lélek" — mondjuk, s ezért magam is szorgalmazom, hogy a művelődési lehetőségek mellett a sportolás lehetőségei is javuljanak. A versenysport utánpótlási forrása a tömegsport. Szükség van tehát ehhez is pályákra és hozzáértő szakemberek segítségére, és, persze, jó propagandára. Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogyan lehetne e téren is előbbre lépni. A tárgyi feltételek — nagyjából adottak, az emberek gondolkodását kellene megváltoztatni. Örülnék, ha 1985-ben még több kocogó családdal találkoznék, ha a rádió és a tévé speciális műsorai minden nap biztosítanák budapestiek ezrei számára szakértő edző segítségét. Végső soron ez életmód kérdése, a helyes életmód pedig már önmagában is fél egészség... PÉNZES JÁNOS tanácselnök-helyettes — Világvárosnak tartja Budapestet? — Mindenképpen. Az elmúlt negyven év során azzá fejlődött. Ebben jelentős szerepe volt a gyors ütemű iparfejlesztésnek. De nőtt a város területe is. 1950-ben egy közjogi lépés nyomán hét mezőváros és tizenhat nagyközség csatlakozott Budapesthez. Óriási ütemű volt a gyarapodás: a háború előttihez képest közel egymillióval nőtt a lakosság száma. A növekedés szinte példátlan méretű volt egészen a hetvenes évek elejéig. Jöttek az emberek faluról, vidéki városokból Pestre, munkát, egzisztenciát keresni. Aztán ez a folyamat megállt, a bevándorlás a negyedére csökkent. Közben mélypont felé tartott, illetve tart a demográfiai hullám is, 1984-ben már a létszám csökkenéséről kell beszélnünk a fővárosban. Felméréseink szerint az ezredfordulón 100—140 ezerrel kevesebben élünk majd Budapesten, mint most. — De az, hogy Budapest világváros lett, nemcsak ennek köszönhető, vagy igen? — Természetesen nem. A társadalmi, gazdasági életben játszott kulcsszerepe mellett idegenforgalmi központtá is vált Budapest. Ezek a tények megkülönböztetett ,,A társadalmi, gazdasági életben játszott kulcsszerepe mellett, idegenforgalmi központtá is vált Budapest" 6