Budapest, 1984. (22. évfolyam)

11. szám november - Deák András: Telekgazdálkodás

Telekgazdálkodás Budapest több mint 520 négyzetkilométernyi területéből mintegy 185 négyzetkilométer a lakóterület, ahol — szakemberek felmérése szerint — még mintegy 130 ezer lakás helyezhető el. Az imponáló számok azonban ne tévesszék meg azokat, akik megfelelő állami telekhez szeretnének jutni valahol a fővárosban, hogy azon építkezhessenek. Mert az igazság az, hogy sok is meg kevés is a lakásépítésre szolgáló terület, telek a fővárosban. — Mennyiségi telekhiányról már nem beszélhetünk — állítja Gáspár Tibor, a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti főosztályának vezetője. A tartós használatba adásra meghirdetett telkekre 1980-ban még ötszörös, 1982-ben már csak kétszeres volt a túljelentkezés. Az idén pedig eljutottunk oda, hogy minden jelentkezőnek azonnal tudunk építési telket kínálni... — De hol és milyet? — A pesti peremkerületekben — főleg a XVII-ben —, ikerházak és sorházak építésére egyaránt alkalmas telkeket. — Tudomásom szerint ezekért nem tülekednek a jelentkezők, inkább — ha már súlyos százezreket költenek az építkezésre — a városcentrumhoz közelebbi területeket, illetve a budai zöldövezetet keresik. — így igaz. Ezeket az igényeket azonban nem tudjuk kielégíteni. A még meglévő budai zöldterületeket szeretnénk megvédeni az újabb beépítésektől. Egyedül Pesthidegkúton lehet számítani még egy kisebb — száz, kétszáz telket kialakító — parcellázásra. — Ha a zöldövezeteknél tartunk, valóban sok kritika éri a tanácsokat ezek beépítése miatt. Miért nem lép fel a Főváros még határozottabban a budai hegyvidék védelmében? — Először is egy félreértést szeretnék tisztázni. Zöldövezetnek számítanak az erdő- és parkterületek, nem pedig a zölddel benőtt lakóterületek. A külterületen és a budai erdőkben természetesen nem lehet építkezni, a „növényfedett" lakóterületeken azonban — ahol a telkek jelentős része személyi tulajdonban van — nem tudjuk megakadályozni az építkezéseket, legfeljebb korlátozhatjuk. Építési tilalmat legfeljebb öt évre lehetne elrendelni, azután ki kellene sajátítani az ingatlant, nem tartható évtizedekig bizonytalanságban a tulajdonos. Az építési előírásokat viszont szigoríthatjuk, az úgynevezett beépítési százalékot csökkenthetjük, s ezt meg is tesszük. — Az elmúlt években azonban — arra hivatkozva, hogy a magánerős építkezések ösztönzése kormányprogram lett — állami területeket is felparcelláztak, például a Törökvészi út egyik oldalán. A városban azt beszélték, hogy a tanácsnak jól jött az ezekért a drága telkekért kapott pénz a terven felüli iskolaépítkezések finanszírozásához... — Ezek a híresztelések teljesen alaptalanok. Először is, a tanácsoknak egyáltalán nem üzlet a parcellázás az igen magas közművesítési költségek miatt. Másrészt a használatbavételi díjat a telkek után az állampolgárok nem egy összegben, hanem részletekben fizetik, s legfeljebb a parcellázás költségei térülnek meg. — Az idei év január elsejétől lényeges változás történt, hiszen a telekgazdálkodás a kerületi tanácsok hatáskörébe került, s a telekelosztásban is megszűnt a III. kerületi Tanács egész fővárosra kiterjedő,,privilégiuma". Vannak, akik ezt részben összefüggésbe hozzák — finoman fogalmazva — az Ikerházas-sorházas lakótelep a XVII. kerületben. Makett 6