Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - Jeröme René: Egy vízivárosi polgár sétája

Egy vízivárosi polgár sétája A polgár az alsó-vízivárosi Halász utcában lakik. Az esti csúcsforgalom zaja elől gyakran felmenekül a Vár csendes zugaiba. Megkerüli a kapucinusok templomát és az Iskola utca elején — a 8. és a 10. számú ház között — újra meg újra felfedezi a hangulatosan kígyózó új lépcsőt. Neve, sajnos, nincsen, pedig tervezője megérdemelné, hogy róla nevezzék el, és ezt valamiképpen fel is tüntessék. A Donáti utca felett két tündéri játszótér — függőkertek. Eldugott, részben kockaköves lépcső vezet tovább a Szabó Ilonka utcára. Újabb lépcső, fel a Hunyadi-szoborhoz. Mivel nem csábítja a nyolcvanévesen is újnak ható Halászbástya, jobbra fordul a HILTON alatti füves térségre. Hivatalosan kutyasétáltató, neki azonban a Vár egyik legszentebb helye. Az élő, nyers sziklára tapad a Miklós-templom karcsú apszisának alapfala, támpilléreivel együtt. Még egy pillantás a templomhoz csatlakozott domonkos kolostor csekélyke romjára, a kövekre, amelyek között valamikor Mátyás egyeteme honolt, és a sétáló újra lépcsőhöz ér. Ennek sincs neve (legalábbis nincs feltüntetve), pedig a lépcső oly stílusosan simul a várfalra, hogy tervezője megérdemelné a megemlékezést. Fenn a HILTON „cselédbejárója", vele szemben, a sündisznós ház oldalfalán néhány régi kő. Áldassák a neve, aki kibontotta és megőrizte számunkra! A Táncsics utcában kezdődik az újonnan restaurált polgárvár. Lehetetlen meghatódás nélkül végigmenni rajta. Az elején van a Műemléki Felügyelőség székháza, mely hajdan főúri palota volt. Áulájában időszaki kiállításokat tartanak; itt mutatták be Kós Károly és Foerk Ernő életművét. Később majd mások is sorra fognak kerülni. Ismét új ruhájával vonz a Hatvani-palota, benne székel az Akadémia Zenetudományi Intézete. Udvara a leghangulatosabb szabadtéri koncerttermünk. A két épület között egy új képgalériának helyet adó, varázslatosan rendbe tett kis polgárház. Építészeti csemege! Lassan majd csak hozzáfognak Kossuth és Táncsics egykori börtönének restaurálásához is, ezt ígéri a szemközti, megújult külsejű házsor. Remek pasztellszínek, s a sikeresen kiszárított falakon végre időállónak tűnik a festék. Egy kis kitérő a Babits sétányra. Az Ilona lépcső Lassan itt is befejeződik az eléggé elnyúlt tatarozás. A bástyához illő, vaskos kőkerítések mögötti kertecskékben már élet lüktet, újak a házfalak. Örülnünk kell, mert a restaurálás folyamán egy-egy apró ötlet is megvalósult (csak lába ne keljen a rézbográcsnak). Bár sokat jár errefelé a sétáló, de mindig újra meglepi a Bécsi kapu tér négyes házsora. Milyen szépek az új köntösben pompázó házak! Egykori épittetőjük — a kovács, a gazdálkodó, a tanár — biztosan megörülne, ha látná őket. Bár, ki tudja. A háztömböt meg kell kerülnünk, hogy rámosolyoghassunk a Petermann bíró utca 20