Budapest, 1984. (22. évfolyam)

10. szám október - Hollós László: Képzeletünk Ulpius-háza

se vállalják, vagy túl sokat kérnek érte. S mint tudjuk, az IKV anyagi helyzete erősen korlátozott. Olyan építési formát kellett keresnünk, amely a lehető legolcsóbb. így esett a választásunk az ún. házilagos kivitelezésre. Ez ma Magyarországon a leggazdaságosabb építési mód. Véleményünk szerint, a többi műemlék jellegű épület helyreállítása is csak így képzelhető el. — A munkálatok romeltakarítással kezdődtek 1982 őszén. Minden siralmas állapotban volt. Szinte gerendánként kellett átvizsgálni a villát. Lépésről lépésre haladtunk, nehogy ránk szakadjon a tető. A két alagsori lakás nyomorúságos látványt nyújtott, de a felső szinten is lötyögtek az ajtók, megrepedeztek a falak, elkorhadt a padlózat. Az épületben fafödémek is voltak, ezeket ki kellett cserélni. A villa két legszebb részét, a homlokzati erkélyt és a fatornácot eredeti állapotában állítjuk helyre. A fatornácot már szétszedték, az asztalosok most konzerválják, és pótolják a hiányokat. A főhomlokzat gyönyörű bádogerkélye gyakorlatilag teljesen tönkrement, újra el kell készíteni. Ehhez a speciális szakmunkához díszbádogosok és díszszobrászok kellenek. A ház hátsó, lebombázott traktusának csak egy részét építjük újjá. Az építkezés legvégső szakaszában szeretnénk az udvarban lévő forrás környékét is rendbe hozni. Talán még egy díszkutat is sikerül szereznünk. — Mennyibe kerül az épület teljes helyreállítása? — Az IKV az induláshoz hárommillió-hatszázezer forintot adott. Aztán amikor hozzáláttunk a közműcseréhez, kiderült: az udvarban, közvetlenül a talaj szintje alatt még vagy tíz, a vári barlangrendszerből eredő forrás csordogál. Mindent elborított a víz, újjá kellett építeni az udvart. Ez négyszázezer forint többletköltséget jelentett. A tetőtér-beépítés egymillió-négyszázezer forintba, a homlokzat helyreállítása további újabb egymilliónyolcszázezer forintba kerül. Ez tehát összesen körülbelül hét és fél millió forint, 1980-as árszinten. Azóta mindez már háromszor annyiba kerülne. Megítélésünk szerint, ha nem házilagos lenne a kivitelezés, akkor ennek az összegnek valószínűleg a duplája sem lenne elegendő. — Mikorra válik lakhatóvá a villa? — Az épület átadása a homlokzati bádogosmunkák befejezésétől függ. A belső rész lényegében már készen van, de ha a lakók az év végén beköltöznének, nem lenne felvonulási területünk, megszűnnének az öltözők és a raktárak, a rengeteg díszbádogot sem tudnánk hol tárolni. A késedelmet tehát a homlokzat „okozza". Minden azon múlik, mikor kapjuk meg a helyreállításhoz szükséges hitelkeretet. Munkánkat az is nehezíti, hogy az országban mindössze öt díszbádogos lelhető föl. Közülük csak ketten tettek árajánlatot a homlokzat rekonstrukciójára. (Pedig díszbádogosra a Belvárosban is nagy szükség lenne.) Sajnos, az elmúlt negyven évben nem sokat törődtünk régi épületeinkkel. A felszabadulást követően, nyilván politikai okokból, alaposan elhanyagoltuk az egykori uralkodó osztály gyönyörű villáit. Aztán az igényeknek megfelelően, a magyar építőipar a tömeges lakásépítésre rendezkedett be, s közben a szakmunkások száma vészesen megfogyatkozott. A szakmunkásgárdát most újra föl kellene nevelni. Csakhogy ezzel mintha kicsit elkéstünk volna. Nem lesz könnyű egyik napról a másikra kőfaragókat, bádogosokat, tetőfedőket, díszszobrászokat képezni. A fiatalok nem nagyon vágyódnak e szakmák után. A régi épületek helyreállítása több munkát és nagyobb szakértelmet igényel egy új ház felépítésénél. (A villa történetére vonatkozó adatok Vén Zsuzsa: I. kerület Hunfalvy utca 2. című tudományos dokumentációjából származnak.) HOLLÓS LÁSZLÓ A veranda lombfűrésszel készített díszítése Ismeretlen eredetű címer a kapu fölött. TÓTH GÁBOR felvételei : 9 A verandát tartó öntöttvas oszlop SZILÁGYI EDIT felvétele