Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

szerkezetekkel, gondok az anyagok minőségével. — Melyek ezek konkrétan? — Állandóan visszatérő gondot okoz, hogy nincs műtőburkolat, mely­nek nagyobb része tőkés import. Ha­sonló problémánk van a kórtermek padlóburkolatával. A győri Grabop­last gyártmánya nem mindenütt hasz­nálható. Nehézkes és hosszas a klí­maberendezésekhez szükséges auto­matikák, gépegységek beszerzése is. — Mi történik, ha nem tartják be a határidőt? Milyen retorzióval élhet az épittetö-beruházó. hiszen nincs abban a helyzetben, hogy mást bízzon meg a munkával. A kötbérezéssel pedig csak „elvadítaná" a kivitelezőt. . . — Azért sem alkalmazzák ezt a „fegyvert", mert akad hiba a beru­házási és a kiviteli tervekben is. — Es nincs ezért egymásra muto­gatás? — Nincs. A Fővárosi Tanács beru­házási főosztályával jó a kapcsola­tunkba tervezővállalatokkal úgyszin­tén. És ez nemcsak az egymásrautalt­ság kényszeréből fakad. Ismerjük a gazdasági helyzetből adódó nehézsé­geket, meg egymás „gyengéit" is, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kemény vitáink. — Ha az évek számát és a munkák mennyiségét nézem, joggal feltétele­zem, hogy a Középületépítő specialis­tája lett a kórházépítésnek. — Vállalatunknál kialakult egy kórházépítéssel foglalkozó, és ahhoz értő építésvezetői gárda. Említhetem Fehér Sándort, aki jelenleg az Orszá­gos Traumatológiai Intézet és a Mar­git Kórház főépítésvezetője. Mellette az építésvezetői teendőket Németh Béla látja el, aki építésvezetője volt a Jahn Ferenc Kórháznak is. Egyéb­ként a kórházépítésben tapasztalattal rendelkező stábot visszük egyik hely­ről a másikra. A Margit Kórháznak most Hais Bertalan az építésvezetője, ő most tanul bele a szakmába. A re­konstrukció II. ütemének csúcsmun­kái 1984—85-ben lesznek, addigra el­készül a Jahn Ferenc Kórház és a Traumatológia — s jön a segítség. — Feltételezem, vannak már álta­lános érvényű tapasztalataik a kórház­építésben. — Sokkal egyszerűbb úgy kórhá­zat építeni, ha együtt van már a maj­dani üzemeltetői gárda, mely együtt él a beruházással. Ezért volt proble­matikus az üzembe helyezési munka annak idején a Jahn Ferenc Kórház­ban, ahol mindent — a személyzetet is a takarítónőtől a főorvosig — újon­nan kellett megszervezni. És a munka befejező stádiumában itt még akkor sem alakulhat ki az a kapcsolat, ame­lyik a meglevő kórházban egyik záloga a jó rekonstrukciónak. Könnyebb az üzembe helyezés ott, ahol összeszo­kott csapat van. Egy működő kórház rekonstrukciójánál ideális, ha van, illetve megépül előbb egy kiváltó épület, amelybe beköltöznek a követ­kező fázisban felújítandó épületből, s így viszonylag zavartalanul lehet to­vább „görgetni" a munkahelyeinket. Erre elsősorban egy pavilonrendszerű kórházban van lehetőség, mint ami­lyen a Margit vagy a Róbert Károly körúti Kórház. Tehát ahol a meglévő épületcsoportot kell komplex kórház­zá fejleszteni. — Ne feledkezzünk meg a „szenve­dő alanyról": a kórház személyzetéről. A kivitelező számára aligha lehet kö­zömbös az ő hozzáállásuk. — Alapvető fontosságúnak tartom az együttműködést. Már a tervezés fázisában nézzék át a feladatokat, s amíg tart az építkezés, tevőlegesen vegyenek részt a munkában, különö­sen annak befejezőstádiumában. Érez­zék, hogy nekik készül a ház, s haj­landók legyenek az ésszerű — és elkerülhetetlen — kompromisszumok­ra is. Feltétlenül szükség van erős ke­zű igazgatóra, aki nem enged az utó­lagos főorvosi kívánságoknak-szeszé­lyeknek, mert ilyennel is találkoztunk nemegyszer. E tekintetben példás az együttműködésünk dr. Markovits Györggyel, a Margit Kórház főigazga­tó főorvosával. — Ez azt is jelenti, hogy a Margit Kórházban volt-van a legkevesebb probléma? — Azt is. A Margit Kórház az egyik leggazdaságosabb beruházás: nagyon megfontolt, nagyon értelmes és szép munka. Mi legalábbis a leg­jobb példának tartjuk arra, hogyan kell rekonstrukciót és kórházfejlesz­tést szervezni. Ebben természeten nagy szerepe van a Fővárosi Tanács beru­házási főosztályának is. — Év vége közeleg, különösen aktu­ális a kérdés: hogyan állnak a határ­időkkel? — Sorrendben: a Heim Pál Kórház rekonstrukciójának első üteme befe­jeződött; 1983 augusztusa óta fogad­nak betegeket a korszerű szakorvosi rendelőkben és a 40 ágyas csecsemő-és gyermekosztályon. A XX. kerületi Jahn Ferenc Kórház új, 450 ágyas épületszárnyát december 3l-re átad­juk. A 364 ágyas Országos Trauma­tológiai Intézetben az ismert tűzeset miatt hat-nyolc hetet késik a hotel­szárny átadása. Itt március elején kezdheti meg a MEDICOR az orvos­technológiai berendezések szerelését. A diagnosztikai és a gazdasági szárny­épületben a tervezett határidő szerint adtuk át a terepet a MEDICOR-nak, illetve a KERIPAR-nak. Áprilisban, a parkosítás befejezése után mi végleg elvonulunk innen. A Margit Kórház építkezésénél levő elmaradásunk nem jelentős, a tervezett határidőre pótol­ni tudjuk. Az Érsebészeti Klinika új épületét most alapozzuk. A Róbert Károly körúti Kórház rekonstrukció­jához és a János Kórház új sebészeti pavilonjának építéséhez megkezdtük a felvonulást, a tényleges kivitelezési munka 1984 márciusában, illetve jú­niusában kezdődik. A „szenvedő alany" öröme A Középületépítő Vállalat 1981 ele­jénfejezte be a Margit Kórház rekons­trukciójának I. ütemét, elkészült az új, ún. hotelszárny. Nagy volt az öröm, érthető, hiszen nyolcesztendős vajúdás előzte meg. Dr. Markovits György főigazgató főorvostól kérde­zem: — Főorvos úr, emlékszik még az eseményekre? — Hogyne, hiszen „szenvedő ala­nya" voltam — voltam? Vagyok! — az építkezésnek, ugyanis több mint húsz éve dolgozom a kórházban, öt éve vagyok igazgató főorvos. Ön azt mondta, hogy az építővállalat munká­jával kapcsolatos véleményemre kí­váncsi. Nos, korrekt, rendes munkát végeztek. Voltak azonban időszakok, amikor eltűntek az építők — okát, hátterét csak részben ismerem —, s napokig-hetekig csak a telepőrrel és még néhány, fenntartási munkát végző emberrel találkoztunk. Az építkezés utolsó két esztendejében mi közvetlenül is bekapcsolódtunk az itt folyó munkába, s mint majdani üzemeltetők csaknem mindennap itt voltunk az új épületen. Részvevői voltak az építkezésnek a mi szak­embereink is abban az értelemben, hogy együttműködtek a kivitelezővel, figyelemmel kísérték a szakterüle­tükön folyó munkálatokat. Vélemé­nyem szerint ez azért is nagyon fontos, mert így jól ismerjük az épület „gyen­ge" pontjait, tudjuk, mi hol van, merre halad egy-egy vezeték, vagyis gyorsan tudunk intézkedni, ha adó­dik valami hiba. Az elmúlt két és fél év során, persze, előfordultak hibák, de ez mindenütt előfordul az ilyen nagy és komplikált felszereltségű épületeknél. Meg vagyunk elégedve az épülettel, jól funkcionál. — Mégis, melyek voltak ezek a hibák? — Egy részük, méghozzá a kiseb­bik, ha úgy tetszik, a kivitelező hibá-A Jahn Ferenc Kórház új, 450 ágyas pavilonja — még állványerdőben Országos Traumatológiai Intézet: gazdasági épület, hotelszárny, diagnosztika 31 Egy „kisebb" munka: a XVIII. kerületi szakorvosi rendelő

Next

/
Thumbnails
Contents