Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

ja. Távol áll tőlem, hogy fogadatlan prókátora legyek a Középületépítö Vállalatnak, de szeretném elmondani, hogy a háttéripar okozta a nagyobb gondot. A Fémmunkás Vállalat csinálta például a nyílászárókat: az ajtókat, ablakokat. Nos, ezek a nyílászárók nem zárnak jól. Ha szél fúj, kotyognak. Az épület bizonyos helyiségeiben nem tudjuk biztosítani a kellő hőfokot. Egymás után szakadnak ki a zsanérjaikból a nagy lengőajtók. Ezért, úgy vélem, a Középületépítő nem hibáztatható. (Legfeljebb okulhat belőle, s a jövőben jobban megválogatja szállítóit — A szerk.) Bajok voltak a légkondicionáló berendezéssel is. Ez persze megint nem építési hiba. Továbbá: sokat kínlódtunk, amíg be lehetett állítani az „öszvér" kazánok — a szerkezet magyar, az automatika külföldi — működését. — A Margit Kórház rekonstrukciójának I. ütemét értékelő fővárosi jelentésben egyrészt tanulságként, másrészt kívánalomként, talán úgy is mondhatnám, feltételként fogalmazódott meg, hogy mennyire fontos, hogy az üzemeltető, vagyis a kórház vezetése együttműködjék a kivitelezővel az építkezés ideje alatt. Hogyan vélekedik ön erről? Már csak azért is, mert a jelentés elismeréssel szól az önök és a Középülettépitö akkori munkakapcsolatáról. — Levontunk néhány tanulságot, amelyet egyébként meghívottként elmondtam a parlament egészségügyi állandó bizottságában is. Az első: alapvető, hogy a majdani használó már a tervezés időszakában bekapcsolódjék a munkába, különösen, ami az orvosszakmai tervezést illeti. Aztán kísérjék figyelemmel az építkezést, mert menet közben számos olyan probléma merülhet fel, melyet ha utólag kell megoldani, sokkal nehezebb és költségesebb lesz. A kórház műszaki gárdájának mintegy a második műszaki ellenőr szerepét kell betöltenie. — A hosszabb ideig tartó építkezés alatt a gyógyítás eszközei, berendezései korszerűsödnek, s fejlődik maga a terápia is. Minderre figyelni kell, hiszen nem utolsósorban ettől függ, hogy korszerű-e az intézmény az üzembe lépés idején. Nálunk, többek között, át kellett terveztetni a röntgencsatlakozásokat, mert azt a géptípust, amit eredetileg ide szántak, már nem is gyártják. Az újnak pedig egészen másak a paraméterei. Az orvosszakmát érintő menet közbeni változtatásokban jó partnerünk volt a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztálya, továbbá a MEDICOR, amely az orvosi berendezéseket szállította, és a szereléseket végezte. A változtatásokat egyeztettük a kivitelezővel is, s ők mindenben rendelkezésünkre álltak. — További tanulság: véleményem szerint úgy nem szabad rekonstrukciót csinálni, hogy az épület egyik oldalán verik szét a falat, a másikon pedig gyógyítómunka folyik. A felújításra kerülő épületet ki kell üríteni. Az öszvérmegoldás nem jó sem a betegnek, sem az egészségügyi személyzetnek, sem a kivitelezőnek. Ilyen helyeken nem is lehet higiénés állapotokról beszélni. Ez visszahat a gyógyításra, ennek következtében több pénzbe kerül a gyógyítás, drágább lesz az építkezés, mert a kivitelező ! nemegyszer átmeneti vagy szükségmegoldásokra kényszerül — s mindenki a másikra mutogat. — Ünök nem panaszkodhatnak különösebben, mert a régi épület rekonskell megoldani: a rekonstrukció a régi, több mint száztíz éves törzsépület teljes felújítását jelenti — azaz, 151 kórházi ágy „korszerűsítését" Csúszás eddig nincs, s nem panaszkodhatunk a munka minőségére sem. A Középületépítő csinálja az új, 270 ágyas épületszárnyat is. Itt már van elmaradás. Hogy aztán ez az ő leikükön szárad-e, vagy alapozást végző Út- és Vasútépítő Vállalat mulasztása, nem tudom. Most az alagsort és a fogadószintet építik, de mintha nem úgy menne a munka, ahogy mi szeretnénk. Nagyon várjuk, hogy elkészüljön az új pavilon, a türelmetlenségünkön felül azonban objektíve is van elmaradás. — A Margit Kórház rekonstrukciója, bővítése-fejlesztése elengedhetetlen volt, nemcsak az épület korszerűtlensége miatt, hanem mert időközben itt, a III. kerületben lakónegyedek épültek, alaposan megnőtt a lélekszám. — Amikor idekerültem, huszonhét éve, a kórház körül jobbára viskók voltak budival. Az új lakótelepeken az emberek hozzászoktak a higiéniához, a kulturált környezethez, és a kórháztól még magasabb színvonalon várják mindezt. És nem csalódnak. Nyugodtan állíthatom, a főváros egyik legmodernebb és jól funkcionáló kórháza. Ami a lélekszámot illeti, annak idején Óbudán 60—70 ezer ember élt, ha befejeződnek a lakásépítkezések, ennek a háromszorosa, 180 ezer lesz. Az egészségügyi szervezet nem tudott lépést tartani ezzel a gyors fejlődéssel, most próbál felzárkózni. Kórházunk építése, rekonstrukciója 1985 decemberében befejeződik, 750 ággyal rendelkezünk majd, és az alapszakmákban — a belgyógyászati, a sebészeti, a szülészeti, a nőgyógyászati és az intenzív osztályon — lesz elegendő hely a megnőtt kerület betegeinek. — Ön sebészfőorvos s kórházigazgató; emellett az építkezés pluszfeladatokkal jár. Azt mondják, hogy kellemes gond ez. Valóban az? — Feltétlenül. Lelkesít, hogy a szemem előtt nő fel az új épület, hogy a régi pavilon egészen más minőségben születik ujjá. És optimista vagyok, annak ellenére, hogy egy ilyen nagy építkezést végigasszisztálva sok negatív tapasztalatot is szereztem. — A Középületépitőt korrekt partnernek tartja, eddigi munkáját jónak ítélte. Van összehasonlítási alapja? — Vidéki vállalat épített egy orvosi rendelőt Békásmegyeren. Amióta meg nyitottuk, két és fél éve, csak javíttatjuk, és pereskedünk. Voltak itt is garanciális javítások, de azokat szó nélkül megcsinálták. Ezúttal egy komolyabb, tapasztaltabb, jó műszaki gárdával rendelekző vállalatnak vagyunk a partnere. Ezzel együtt nem tartom szerencsésnek, hogy annyi mindennel megterhelik őket. Jól ismerem a Középületépítő embereit, tudok a munkáikról. Néha csodálkozom is, hogy egyáltalán tudnak embert adni egy-egy építkezésre, (x) O. I. A Margit Kórház „működő" főépülete Baloldalt a régi pavilon Az új szárny alapozása trukcióját megelőzte az ún. kiváltó épület; volt hova átköltözniük. Hazai körülmények között ez ideálisnak tekinthető. — Valóban. Ahol pavilonrendszerű a kórház, ott jobban el lehet különíteni az építési, illetve a gyógyítási szférákat. Most a II. ütemben tehát kedvezőbb helyzetben vagyunk-leszünk, mivel az építési területek meszszebb esnek a működő kórházi szárnytól. Azt nem mondom, hogy a gyógyítást időnként nem zavarta az építkezés. Előfordult, hogy elvágták a telefonkábelt, vagy elkalapálták a szennyvízelvezető csövet; ezt egykettőre helyreállíttattuk, s nem volt fennakadás a gyógyítómunkában, a a kórház üzemvitelében. — A II. ütem során két feladatot 32