Budapest, 1984. (22. évfolyam)

1. szám január - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT Szállodákat, színházakat épített szériában a Középületépítő Vállalat az elmúlt másfél évtizedben (lásd a Budapest 1980/6. illetve 1983/2. számát), ezzel egyidejűleg — különösen pedig az V. és a VI. ötéves tervben — mintha egészségügyi létesítmények: körzeti rendelők, szakorvosi rendelőintézetek, kórházak építésére is specializálódott volna. íme, a bizonyíték: 1976-ban az Országos Kardiológiai Intézet építését, 1978-ban a Központi Állami Kórház rekonstrukcióját, 1980-ban a Jahn Ferenc Kórház építését és a Margit Kórház I. ütemének munkálatait fejezte be a vállalat, de még ugyanebben a tervciklusban hozzálátott az Országos Traumatológiai Intézet bővítéséhez és teljes rekonstrukciójához, a Heim Pál Kórház I. ütemének kivitelezéséhez, a Jahn Ferenc Kórház új, 450 ágyas szárnyának építéséhez, a Margit Kórház II. üteme komplex fejlesztéséhez, s mintegy mellékesen, befejezte egy 56 orvosi munkahelyes rendelőintézet építését a XVIII. kerületben. E munkák zömében elkészülnek a tervidőszak végére, 1985-re, ám nem kell attól tartani — legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint —, hogy a Középületépítő „kórház nélkül" marad a VII. ötéves tervben. 1984-ben megkezdődik a Róbert Károly körúti Kórház rekonstrukciója és a Jánoskórház új sebészeti pavilonjának építkezése — a Középületépítő kivitelezésében. A puszta felsorolásból is kitűnik, hogy az egészségügyi kormányzat és a főváros vezetése nagy fontosságot tulajdonít az egészségügyi létesítmények fejlesztésének, s lévén az egészségügy kiemelt ágazat, a gazdasági nehézségek ellenére jelentős összegeket fordít kórházi beruházásokra, felújításokra. A közvélemény, érthetően, figyelemmel kíséri a kórházépítkezéseket, egyúttal tehát a Középületépítő tevékenységét is. Csakhogy a vállalat munkájának minősítése nem mindig egyértelmű, mert olykor még a napilapok is másképp ítélik meg az építkezések állását. A kórházépítő koznak. Korábban, amikor csak két kórházon dolgozott egyidejűleg a vállalat, az volt a vélemény, hogy ez nem valami szerencsés állapot. Most vagy hat kórház szerepel egyszerre kivitelezői listájukon, hogy a kisebb munkákról ne is beszéljünk. — Meglehet, hogy vannak, akik a mostani helyzetet még kevésbé tartják szerencsésnek, s valószínű, hogy igazuk van. Mégis, ennek ellenére munkáink a legjobbak a fővárosban. Ez az egyik. A másik: ha nem vállalnánk valamelyik kórház építését, akkor amiatt marasztalnának el bennünket. — A Főváros kórházi ágyakban „méri" az építőipar adósságát. S most, hogy a kisebb-nagyobb csúszások, határidő-módosítások miatt veszélyeztetve látják a VI. ötéves tervre előirányzott kétezer kórházi ágy létesítését, elsősorban a Középületépítőt „molesztálják", mivel a beruházások java részének a vállalat a kivitelezője. — Az V. ötéves tervben mindent megcsináltunk, tehát a tervből nem „csúsztunk" ki. Korábban, 1980 előtt, voltak elmaradásaink, mostanában azonban rendre teljesítjük az éves előirányzatokat. „Szállítottuk" az 1983-ra tervezett ágyszámokat is. Méltánytalan az olyan summázás, mint amit az egyik napilapban olvastam novemberben, miszerint „egészségügyi aspektusból" úgy látják, hogy mi előbbrevalónak tartjuk az Operaház rekonstrukcióját, mint a kórházak építését. Feladatainknak nagy a társadalmi súlya, s ráadásul sokkal több az elmarasztalás, annak ellenére, hogy a legnagyobb igyekezettel végezzük a munkát. Most mi vagyunk „a Patyolat", mindenütt csak bírálnak, építkezés közben mindenki sürget, és elégedetlen velünk. •— Ez is egyfajta ,,monpolhelyzet". Ha nem készül el határidőre a munka valamelyik egészségügyi intézményben, mindjárt a Középületépítőt emlegetik. — A közvélemény, meg gyakran — sajnos — a Főváros is egyenlőségjelet tesz a fővárosi egészségügyi beruházások és a Középületépítő közé. Mintha egyedül lennénk a porondon. — Hát a 80 százalék ezt sugallja. Más vállalat nem tud, vagy nem akar kórházat építeni? — Nem vállalják, mert nem tartozik a jól fizető munkák közé. — A Középületépítő talán ráfizet a kórházépítésre? — Nem, mert akkor nem tudnánk prosperálni. „íratlan" feladata cégünknek az is, hogy szolgálja a Fővárost, természetes hát, hogy segítünk enyhíteni egyik legégetőbb gondján, az egészségügyi ellátás helyzetén. Ezt, a gondokkal együtt, erkölcsi-politikai kötelességünknek tartjuk. A kórházépítésekre nem fizetünk rá, de nem ezeken a munkákon keressük a legtöbbet. — Nos, elképzelhető, hogy rövidesen kedvezőbb lesz a helyzet. Úgy hírlik, a VII. ötéves tervben induló beruházásokra ezután versenytárgyalás útján adnak megbízást. — Mi be fogunk nevezni. És csak örülnénk, ha három-négy vállalat tülekedne, hogy kórházat akar építeni, vagy vállalná valamelyik egészségügyi intézmény rekonstrukcióját. — Jó, jó, de nagyon valószínű, hogy egyedül lesznek a küzdőtéren. Pedig a verseny azt is jelenti, hogy szabadárasak lesznek a munkák. — Egy versenyző nem versenyző, kellene legalább még egy pályázó. Üdvös volna, ha például a MEDINVEST, amely a László Kórház rekonstrukcióját végzi, a feszültséget enyhítendő, újabb egészségügyi beruházást-fejlesztést vállalna. — Ezenkívül azonban, ugye, nincs más pályázó? Legalábbis olyan, amelyik potenciálisan abban a helyzetben van. hogy felelősséggel merné vállalni például egy kórház rekonstrukcióját. Vagy hallott ilyenről? — Vidéki építővállalat lenne, de kórházépítésre nem vállalkozik egyik sem. A Heim Pál Kórház főhomlokzata. . . A kivitelező gondja Kétségtelen, nagy feladatra vállalkozott e „sorozattal" a Középületépítő. Hogyan látja helyzetüket a „belső szemlélő", Somogyi László igazgató? — Túlzás nélkül állíthatom, a kórházépítés a középületépítés legnehezebb műfaja. Budapesten különösen nehéz vállalatunk helyzete, mert a fővárosi egészségügyi beruházások több mint 80 százalékának ,mi vagyunk a kivitelezői. — Ez azt is jelentheti, hogy monopolhelyzetben vannak . . . — Ez igy nem igaz! Akkor lennénk monopolhelyzetben, ha válogatnánk — válogathatnánk — a munkák között, hogy ezt csináljuk, a másikat meg nem. Mi nem válogatunk. — Úgy tűnik viszont, hogy túlvállal-30 Kondrády Attila felvételei — Akárhogyan is van, a Középületépítő egyedül marad a terepen . . . — Csakhogy ennek jelenleg több a hátránya, mint az előnye. Az állandó „macerálásról" már beszéltem. A másik hátrány: sok az azonos munka egy időben, ami nehezíti a folyamatosságot és a részhatáridők betartását. Munkerő ugyanis soha sincs elég. Előfordult, hogy valahol le kellett állni szakipari munkával — hogy máshol haladhassunk. — Vagyis baj van a határidőkkel? — Manapság már ritkábban, de vannak késések, csúszások, ezt mi nem tagadjuk. — Mi az oka? — Mindenekelőtt: kevés a munkaerő. A mi helyzetünk sem jobb a fővárosi átlagnál. Aztán hiányoznak az importanyagok, problémák vannak a ... és a váró