Budapest, 1984. (22. évfolyam)

8. szám augusztus - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Világszínvonalon A fővárosban megforduló külföldi vendégek többségének véleménye szerint a budapesti tömegközlekedés világszínvonalú. Mi adja a rangját? — A budapesti tömegközlekedés sebessége 8—10 százalékkal nagyobb, mint a hasonló méretű és fejlettségű európai városokban, hálózata átfogja az egész fővárost: száz lakos közül 98 már ötszáz méter távolságon belül elérhet valamilyen megállót. Az utazási díj pedig — a látogatók szemében — feltűnően olcsó — mondta Derzsi András, a Közlekedési Főigazgatóság vezetője. Vajon miért időszerű most arról beszélni, hogy világszínvonalú-e a budapesti tömegközlekedés? Egy újabb kérdés a válasz: Megéri-e, sőt, lehetséges-e ma, a nehéz gazdasági feltételek között olyan sok áldozatot hozni, mint amit eddig tettünk? Hiszen rövid idő alatt ötvenmilliárdba került a fejlesztés, és az évi díjbevételhez államunknak hétmilliárdos támogatást kell adnia. A vitában azzal szinte mindenki egyetértett: a budapesti tömegközlekedés fejlődésünk elismerten nagy eredménye, és színvonalát meg kell tartani. Jól, olcsón utazni — általános jog, társadalmi vívmány. Igazi eltérés a vitázok között valójában a támogatás mértékét illetően van, s jól láthatók a szemléleti különbségek és az érdekellentétek is. A nagyobb támogatás hívei úgy vélekednek: a közlekedés minősége naponta befolyásolja az itt lakók (és a bejárók) közérzetét, hangulatát. Része az életszínvonalnak, hogy milyen feltételek között lehet utazni, s hogy mennyibe kerül. A legtöbb ember ugyan a fizetésével, a bérek és az árak arányával méri az életszínvonal alakulását, de ha lassul a közlekedés, ha nő a zsúfoltság, azonnal észreveszi. Érzékenységét az is magyarázza, hogy a város gyorsan terjeszkedik, nő az utazások száma. Sokan úgy vélik: hasznosabb volna a támogatás egy részét beépíteni a bérekbe, a fizetésekbe. Ez mindenképpen ösztönzőbb volna. Nagyobb takarékosságra késztet, és módot ad majd a jó teljesítmények nagyobb elismerésére. A vita eldöntése még sok vizsgálatot kíván. Tanulmányozni kell, hogy a fejlesztési és a fenntartási támogatás csökkentése milyen hatással lesz a kisebb jövedelmű lakosokra, a gyerekes családokra, a nyugdíjasokra. Valóban fejlődésünk egyik legfontosabb feltétele az egyenlősdi megszüntetése, a jobb munka nagyobb megbecsülése. De látnunk kell azt is, hogy a jövedelmi különbségek mögött nem mindig a teljesítmények különbsége van, olykor csak halmozódnak a társadalmi előnyök és hátrányok. Az eszmecserék fontos megállapítása az is: korunkban a leggazdaságosabb megoldás a tömegközlekedés. Az lesz a jövőben is. Ezért társadalmi érdek, hogy vonzó is legyen, vagyis a város belsejében „elszakítsa" kocsijuktól tulajdonosaikat. Városházi tudósítások Parkolás a Belvárosban A Fővárosi Tanács szabályozta a parkolást a Belvárosban. Az eddigi intézkedések hatására már tapasztalható némi változás: valamelyest csökkent a forgalom, enyhült a zsúfoltság, javult az élet minősége a történelmi városmagban, s további kedvező változást várnak az újabb intézkedésektől. Régi óhaja a kerület lakóinak a forgalom „lecsendesítése". Csak így óvhatják meg az itt felhalmozott értékeket, őrizhetik meg a Belváros jellegzetes hangulatát. A rendezés elve: az utcák, terek zömét visszakapják a gyalogjárók. A legfontosabb, hogy megoldódjék az itt lakók parkolása. Elsősorban a hivatásforgalom mérséklődik, mivel a munkahelyek előtt csökken a parkolási lehetőség. A korlátozást indokolja, hogy földalatti vasúton jól elérhető a Belváros. Legnagyobb történeti-építészeti együttesünk védelmében erős korlátozás várható a budai Várban is. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága ugyanakkor tervet készít, hogy fejlesszék a parkolást a külső negyedekben, főként a gyorsvasutak mentén. A fővárosi bűnözés A fővárosban a legutóbbi időben nőtt a bűnözés — állapította meg dr. Csók Károly budapesti főügyész, amikor beszámolt a tanácstagoknak. Jelentése nagy vitát keltett. Budapesten a helyzet ugyan ma is kedvezőbb, mint sok nagyvárosban, de a korábbi állapothoz képest kedvezőtlen a kép, és szembe kell nézni több aggasztó jelenséggel. Emelkedett az erőszakos cselekmények száma, sok a betöréses lopás és a rablás. Közvetlenül is kimutatható a nemzetközi bűnözés hatása. Különféle csempészett áruk elhelyezésére szervezett hálózatokat építettek ki. De „nemzetközi kapcsolatok" találhatók más, súlyosabb bűncselekmények mögött is. Kétségtelen szerepe van a belső gazdasági és társadalmi változások hatásának is. Jelentősen megnőtt a betöréses lopásokból eredő kár. Olykor sok százezer forintos a zsákmány, vagy annál is nagyobb. Mindez azt tükrözi, hogy szervezettebb a bűnözés, s hogy — mélyülnek a jövedelmi különbségek. A lakásokban felhalmozott érték csábító tényező. Ugyanakkor számottevő ingyenélő, dologtalan réteg is van a fővárosban. A semmittevés, az iszákosság pedig a bűnözés melegágya — hangzott el többször a vitában. Számolni kell azzal, hogy a bűnözés is „korszerűsödik". Csak úgy lehet megállítani és visszaszorítani a folyamatot, ha gyorsabb lesz a védekezés, mint a bűnözés fejlődése. Különösen fontos a felderítés erősítése. A legsürgetőbb a megelőzés. Ezért a városatyák megfelelő rendelkezéseket követeltek a bűnözés terjedését elősegítő jelenségek ellen. A közvélemény türelmetlensége fogalmazódott meg az egyik javaslatban: szigorúan büntessék a naplopókat, iszákosokat. Mások úgy vélekedtek: a részegeskedés társadalmi elítélése volna az első lépés. A vitában bejelentették: jogszabály készül, hogy rendezzék a városatyákat foglalkoztató kérdéseket. Sok összehangolt intézkedésre van szükség. Eredményes megvalósításuk feltétele a lakosság nagyobb segítsége. Ezért őszintén kell szólni a kedvezőtlen fejleményekről is. Legyen rend a felújításban is A főváros egyik legégetőbb gondja a felújítások gyorsítása. Miközben a tanács nagy erőket fordított új építkezésekre, hogy minél több család jusson saját lakáshoz, elmaradt mintegy 100 ezer régi otthon felújítása. Nemrég a Budapesti Pártbizottság várospolitikai bizottsága is megvitatta, hogy mit lehet tenni a helyzet javítására. Számottevő eltérések vannak a városrészek között. Kispesten, Pestlőrincen, Erzsébeten, a nagy építkezések helyén, aránylag rövid időn belül törleszthetők az adósságok. A belső negyedekben még 15 év is kevés ehhez. Ezért meg kell gyorsítani a munkaerő tervszerű átcsoportosítását. Gyakran találkozni még a felújításon pazarlással. Ezt részben az magyarázza, hogy a tervezők nem érdekeltek a takarékosabb megoldásokban. Sürgető tennivaló a város belsejében a régi tömbök, negyedek együttes felújítása. Ennek meg kell teremteni a tudományos-műszaki feltételét. Megkezdődött a házkezelőségek megerősítése, ami egyúttal fontos változásokat készít elő. De a vitában elhangzott az is: „a fenntartást és a felújítást illetően elfogyott a lakosság tűrőképessége. A javítások elmaradása, vagy elhúzódása sok bosszúságot és feszültséget okoz. Legyen rend, legyen a lakó elégedett a bérbeadó munkájával." Elfalazott hegyek Folytatódik a város terjeszkedése a budai hegyvidéken. Ez nem állítható meg. De a lejtők elfalazása talán igen. A hegybe vágott utak két oldalán mind több helyen süllyesztett vagy a lejtő fölé emelt garázsok alkotnak hosszú összefüggő falat, s ahol korábban a járókelő kertes, szép tájat látott, most beton zárja el előle a kilátást. Ha így megy tovább, a sokat elmarasztalt tízemeletes negyedek maholnap szebb képet adnak, mint a hegyvidék. ACZEL KOVÁCH TAMÁS 11