Budapest, 1984. (22. évfolyam)
7. szám július - Csanádi Gábor—Ladányi János: Az övezetes várostervezés kezdetei
övezetenként határozták meg a teleknagyságot, a beépítés jellegét, az építhető házak magasságát, a házak falazatának anyagát stb. Mindez alapvetően befolyásolta azt, hogy az egyes építési övezetekben milyen minőségű lakások épültek, és ezen keresztül, természetesen, megszabta az egyes övezetek társadalmi összetételét is. Azonban már a város övezetekre bontásával, illetve az egyes övezetek területének és jellegének meghatározásával kapcsolatban is jól tetten érhető, hogy ebben a felfogásban a város területi tagolása egyben a városi társadalom térbeni tagolását is jelentette. A pályázati program még meglehetősen visszafogottan és funkcionális érvekre hivatkozva fogalmazza meg ezt, mikor ezt írja a nyilvános épületek elhelyezéséről: ,,... arra is figyelem fordítandó, hogy minden egyes épület azon helyre terveztessék, hol azon társadalmi osztály, melynek rendeltetve van, a legkényelmesebb módon hozzájuthasson..."1 3 A pályázaton első díjat nyert Lechner Lajos azonban már így fogalmaz: a városmag ,,a kormányzat, városigazgatás, pénzintézetek, nagykereskedelem, tudomány, művészet, jólét és luxus székhelye." Ezt iparikereskedelmi negyed veszi körül. Pest déli területén, valamint Budán, a Gellérthegytől délre jelölte ki a leendő gyári övezetet. Műleírásában még egy övezet jelenik meg: a Városligeten túl, a külső Krisztinavárosban és a Gellérthegy lejtőin „kis kertek, kertgazdaságok és nyári lakások fognak épülni.'"4 Egy másik pályázó szerint: „a jobb osztályok számára szolgáló elővárosokban széles, levegős, kényelmes utak kellenek, a munkásnegyedekben nem kell olyan kényelmes közlekedés, utcák helyett kertek szolgáljanak a jó levegő megtartására, amelyekben a munkások egyidejűleg a családjuk számára szükséges zöldséget is termelhetik.'"5 A Dunától a Dunáig terjedő koncentrikus körutak rendszere, a körutas szerkezet kiterjesztése a budai oldalra, valamint az alapjában körutas szerkezetet követő építési övezetek rendszere gyökeres változást hoz a korábbi városzerkezethez képest. Mind ez ideig ugyanis nemcsak az volt jellemző, hogy Buda, Óbuda és Pest egymástól lényegében független városszerkezeti egységet alkotott, hanem az is, hogy a budai oldalon a Duna mentén hosszanti irányban elnyúló területi szerkezet, és ilyen irányú expanzió volt jellemző, míg a pesti oldal, amely szintén a Duna mentén, annak folyásával ellentétes irányban fejlődött, a városból sugárirányban kivezető utak mellett, illetve közöttük is terjeszkedett. Siklóssy egyenesen így fogalmaz: ,,... Pest fejlődését a XVIII. század végéig a sugárutak irányították. A XIX. század első felében következett be a város felnyúlása a Dunapart mentén, amelyet a telepedéseknek ismét a sugárutak mentén való megvastagodása követett.'"6 Ennek nyomai napjainkban is jól felismerhetők a pesti városmagot mintegy szektorálisan körülvevő VI.-IX. kerület alakjában. Az időszakunk előtti „körutas" szerkezet nyomai legfeljebb annyiban ismerhetők fel, hogy a városmagot félkör alakban körülvevő városfallal (ma a Kiskörút vonalának felel meg), valamelyest déli irányban eltolódva, de többé-kevésbé koncentrikusan húzódik a Városárok vonala, amely ebben az időben már a város „belterületeinek" adminisztratív határát képezi. Hogy ennek főleg csak adminisztratív jelentősége van, mi sem bizonyítja azonban jobban, mint hogy míg a város déli részein a városegyesítés időpontjában már a tömör beépítésű területek is túllépték ezt a határt, addig az északi területeken a szórványos beépítésnek is csak nyomai fedezhetők fel. A pesti oldal különböző időszakokban különböző irányú, leginkább a szektoriális elrendeződéshez hasonlítható addigi fejlődésének egyik bizonyítéka az is, hogy a kivezető utak között elhelyezkedő egyes területek utcahálózata kelet-nyugati irányban viszonylag független egymástól. Hogy a körutas szerkezet a város addigi fejlődésébe hogyan illeszkedett, s létrejöttének milyen okai voltak, talán legtömörebben Vámos Ferenc alapmunkának tekintett tanulmányában olvasható, mely szerint az 1871-es pályázati kiírás: ,,... A városrendezési feladat homlokterébe a város körül írandó koncentrikus körökön elhelyezett körutak rendszerét helyezte, de ezzel szemben elhanyagolta a koncentrikus körutak legfőbb kiegészítő részét alkotó és azok éltető ereiül szolgáló sugárutak rendszerét." Ezt a koncepciót a Közmunkatanács — Vámos szerint — „...valósággal reászuggerálta csaknem valamennyi pályázóra.'"7 Hogy Budapest fejlődése övezetes irányba fordult, az nemcsak, talán nem is elsősorban, spontán fejlődés, hanem nagyon is tudatos várostervezői beavatkozás eredménye. Ez a fejlődési irány nem volt egyedül lehetséges útja a városfejlődésnek, hanem egyik, a város további fejlődése szempontjából valószínűleg igen kedvező, tudatos beavatkozás nyomán létrejövő alternatívája. Ezen alternatíva előtérbe kerülése mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy Budapest kialakulása és legdinamikusabb fejlődése éppen arra az időszakra tehető, amikor a várostervezés egyik uralkodó ideológiája Európa-szerte a körutas-sugárutas városkompozíció és a különböző társadalmi csoportoknak a keretek közötti térbeni tagolása volt. Visszafelé tekintve, persze, könnyen „a városfejlődés egyedül lehetséges irányának" tűnhet a végül is megvalósult alternatívák sora, s az egyes várostervezői koncepciók pedig legfeljebb „helyesen vagy helytelenül felismert szükségszerűségnek" látszhatnak. Pedig a várostervezői koncepciók — talán az eddigiek ismeretében már nyugodtan állíthatjuk — más szférákra irányuló tervezői tevékenységekhez hasonlóan, „önmagukat beteljesítő próféciákként" is működnek. Természetesen tükrözik a városfejlődés szabályszerűségeit, de nagymértékben formálják is azokat. Más kérdés, hogyan lehetséges az, hogy Budapest szerkezete a több mint száz évig, a provinciális kisvárosból nagyvárossá való fejlődés egész időszaka alatt szinte egyedülálló következetességgel érvényesülő építési szabályozás ellenére sem írható egy övezetmodellel vagy ennek valamilyen feljavított változatával. E kérdés megválaszolásához arra lenne szükség, hogy miután az előbbiekben megvizsgáltuk az övezetes építési szabályozás" önmagát megvalósító próféciaként" való működését, megkíséreljük ezen szabályozás diszfunkcióit is megragadni. Sajátos módon ugyanis nem utolsósorban éppen a fenti övezetes építési szabályozás idézett elő, illetve erősített fel egy sor, az övezetek fizikai és társadalmi értelemben vett heterogenitásának irányába mutató folyamatot.1 8 CSANÁDI GÁBOR LADÁNYI JÁNOS 1 Magyarul lásd erről mindenekelőtt: Szelényi Iván (ed): Városszociológia. KJK. Bp. 1973 2 Részletesebben írtunk erről egy korábbi cikkünkben. Gábor Csanádi-János Ladányi: Budapest — a nonecological study. Annales. Budapest, 1983 (megjelenés alatt) 3 Buda-Pest főváros általános beosztási és rendezési tervének készítésére hirdetett versenypályázat részletes programja (a pályaművek litografált magyarázó szövegeivel egybekötve: Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1871.) A továbbiakban: pályázati program 4 A tervet 1870. aug. 4-i ülésén fogadta el a Közmunkatanács 5 Budapest főváros általános beosztási térképe. 1 bécsi hüvelyk: 200 öl 6 Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? (1870—1930). A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Története. Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Budapest, 1931 7 Preisich Gábor: Budapest városépítésének története I—III. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, I960., 1964., 1969 8 Pályázati program: 2. oldal 9 u.o. 10 i.m. 3. old. 11 Preisich Gábor: i.m. II.kötet 38. oldal 12 A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1870—71. évi működéséről 13 Pályázati program: 3. old. 14 i.m. „Veritas" jeligéjű pályamű 15 i.m. „Hazádnak rendületlenül légy híve" jeligéjű pályamű 16 Siklóssy: i.m. 220. old. 17 Vámos Ferenc: Budapest városképének átalakulása József nádor korától napjainkig. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének Havi Füzetei. 1926. 9—12. sz. Különlenyomat. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp. 1926. 4. old. 18 A cikk az NSZK kulturális hete (Budapest, 1984. jan. 23—30) keretében szervezett tudományos kollokviumon elhangzott előadás rövidített vátozata 20
