Budapest, 1984. (22. évfolyam)

7. szám július - Császár Nagy László: Közügyet szolgálni

munkásokról, értelmiségiekről. Az ő szá­mukra is biztosítanunk kell a zavartalan ellátást. Ez alapkövetelmény. — Gyerekkorom óta itt élek Budapes­ten. Piacra járó ember voltam. Tudom, milyen nagy vívmány az ellátás biztonsá­ga. Én magam is mérgelődöm, mikor hiá­ba szaladgálok egy-egy hiánycikk után. Nincs a világon olyan ország, ahol olyan jelentősége lenne a kenyérnek, mint nálunk. Vannak országok, ahol egyszerű­en nem is értik, hogy miért olyan gyakori beszédtéma nálunk a friss kenyér. Ilyenek vagyunk, ezt szoktuk meg, és a kenyér­gyáraknak ehhez kell alkalmazkodniuk. Az idén, de legkésőbb jövő év nyarán ké­pesek leszünk ellátni a lakosság 85-90 szá­zalékát friss kenyérrel. — Hadd kérdezzem munkaterületeinek legfőbb tennivalóiról. — Mindenekelőtt a tanácsi ipart említe­ném. A hozzánk tartozó ipari vállalatok háromszor gyorsabban fejlődnek az or­szágos átlagnál. Évente általában 6-7 szá­zalékkal növekszik a termelésük. A gyors fejlődés a rugalmasságnak köszönhető. Sokféle terméket gyártanak, munkájuk­kal befolyásolják a fővárosiak közérzetét. Újabban hozzánk tartoznak a szolgáltatá­sok, így az autójavítás és a Gelka is. Ezek nem kis fejtörést okoznak, hiszen áraik nem követték a gépek, berendezések és a vegyszerek árának emelkedését. Az a nyo­masztó, hogy a zavartalan működésükhöz szükséges gépek jelentős részét nyugatról kellene importálni, erre pedig mostaná­ban kevés a valuta. Fontos feladatunk az idegenforgalom. Jelentős fejlesztések voltak a szállodai­parban. Eddig főleg fényűző, drága szál­lodák épültek. Most olyan program meg­valósítása előtt állunk, melynek során sze­retnénk fejleszteni a motelek, a hotelek és az 1-3 csillagos szállodák hálózatát. A kempingek, penziók és a fizetővendég­szolgálat bővítésével az olcsóbb szállásle­hetőségeket, hogy a szerényebb jövedel­mű vendégek — hazaiak és külföldiek — is találjanak alkalmas szállást. Nagyobb figyelmet akarunk fordítani a gyógy-ide­genforgalom növelésére is. Erre kötelez a főváros területén fakadó 300 melegvizfor­rás. Fejlesztenünk kell a gyógyszállóháló­zatot is. Néhány gyógyszálló felépítése iránt külföldi vállalatok érdeklődnek. — Minden fővárosit leginkább érintő kérdés a kereskedelem. — Bármilyen meglepő is, jelenleg az élelmiszer-kereskedelemben a Belváros­ban a legkisebb az egy lakosra jutó bevá­sárlási terület. Tehát szükség van a háló­zat fejlesztésére. Tervezünk több húsbol­tot, néhány tejivót. Az ellátás színvonala jónak mondható: például csak sütőipari termékből harminchétfélét forgalma­zunk. Néhány kisebb alapterületű üzlet­ben viszont mindenképpen növelni kell a választékot. A húsellátás biztonságos, de a marhahús minősége — mondjuk így — változó. Sürgető feladat a hétfői nyitva­tartás megoldása. Két áruházban bevezet­tük a vasárnapi nyitvatartást. Vasárnap délelőttönként 170 helyen árusítunk tejet, kenyeret, péksüteményt. El akarjuk érni, hogy élelmiszerekből egész héten folya­matos ellátást biztosítsunk a főváros la­kosságának. Néhány áruban — főleg iparcikkekben — hiány van, időszakosan vagy tartósan. Ez ingerli az embereket. Fontos feladatunknak tartjuk Dél-Buda­pest ellátásának javítását. Kispesten és Pesterzsébeten egy-egy 10-13 ezer négy­zetméter alapterületű áruház építése fo­lyik. Egy-két éven belül mindkettő elké­szül. — Szólni kell azonban a kereskedelmi morálról is... — Sajnos, alaposak és igazak az ezzel kapcsolatos észrevételek. Szerintem mo­solyt és kedvességet alapvetően az anyagi érdekeltség hozhat. El kell érni, hogy a kereskedők megfelelő szakképzettséget szerezzehek, és ha ez megfelelő anyagi ér­dekeltséggel párosul, akkor a kereskedő nem úgy áll majd a pult mögé, mint aki szívességet tesz. — Milyen munkaterületei vannak még? — Talán az egyházakkal kapcsolatos munkámat emelném ki. Nagyon jó a kap­csolatunk, nincs semmi zavaró tényező. És ez a kormányzat egyházpolitikájának sikerességét bizonyítja. — Gyakran esik szó napjainkban a nyílt várospolitikáról. — Alapelvem: az itt élő emberek gond­jait, ügyeit lehetetlen nélkülük megolda­ni, tehát minden területen számítunk a vé­leményükre, javaslataikra. Más szem­szögből nézik a megoldandó feladatokat, mint én, aki közhivatalnokként foglalko­zom az őket érintő kérdésekkel. Régi igaz­ság: a lakosság véleménye a legjobb kont­roll számunkra. Akkor van baj, ha valaki elfelejti, hogy szolgálatot végez, ha vala­miféle felsőbbségnek képzeli magát. Dön­téseinkben messzemenően figyelembe kell vennünk az igényeket. Mert csak így dönthetünk közmegelégedésre. A demok­ratizmus azt jelenti, hogy komolyan vesszük és tiszteletben tartjuk egymás vé­leményét. A bírálatot is. Mert kölcsönö­sen érettek vagyunk erre a párbeszédre. — Mit tart a legfontosabb feladatnak napjainkban? — A lakásprogram megvalósítását. Nagy­mértékben növekedett az igény, és csök­kent az anyagi lehetőség. Ha ezt az ellent­mondást nem tudjuk feloldani, nagy gondjaink lesznek. Feltétlenül szükséges hát változtatni az építőipari feltételeken. A négyzetméterenkénti árakat csökkente­ni kellene, anélkül, hogy a minőségi köve­telményekből engednénk. Nem tudom el­képzelni, hogy nincs olyan tervezési, kivi­telezési konstrukció, amely az épí­tőanyagipari árak emelkedése ellenére ne tudna olcsóbb lakásokat építeni legalább a fiatalok számára. Az építőiparnak ké­pesnek kell lenni erre a feladatra. Változ­tatnunk kell az érdekeltségen, a szemléle­ten, a jogszabályokon és az OTP által nyújtott hitel mértékén, időtartamán. — Milyennek képzeli ön a fővárost az ezredforduló idején? — Erre már fő vonalakban vannak bi­zonyos terveink. Addigra elkészül a Nagykörúton belüli rész teljes rekonst­rukciója, beleértve a lakást, közlekedést, kereskedelmet, a szórakozóhelyeket és szállodákat. így igazi Belváros lesz. Ad­digra a metróhálózat megkétszereződik. Az ezredfordulóra fel kell építeni három, a káposztásmegyerihez hasonló nagyságú lakónegyedet, és ezzel lényegében felhasz­nálunk minden beépíthető területet. Ad­digra fel kell újítani a belső kerületek, a Hungária gyűrűn belül eső pesti terület la­kóházait. Mégpedig úgy, hogy megőriz­zük, és napfényre hozzuk a hagyományos építészeti értékeket, amelyeket ma még el­takarnak a viharvert homlokzatok. Ha mindezt sikerül megvalósítani, elér­hetjük, hogy kényelmesebben, kulturál­tabb körülmények között élhetnek a fővá­rosiak ebben a gyakran szidott, de nagyon szeretett világvárosban. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ 3

Next

/
Thumbnails
Contents