Budapest, 1984. (22. évfolyam)

7. szám július - Bogárdi Márta—Csigó László: Bódéjárvány

Tanács körút Rákóczi út Bódéjárvány Nemrég még békés öregek és összebújni vágyó szerelmesek süttették magukat az utcán. De hova tűnt alóluk a pad? A Rá­kóczi út a forró kutyák utcája lett. Hot dog és souvenir, hamburger és lila pulóve­rek, amúgy nyugati módra, mintha egy szeszélyes kéz potyogtatta volna őket té­tova esetlenséggel a pesti utcákra. Tele ve­lük a város. Bódé bódé hátán. Ki tudja, voltak-e valamiféle irányelvek, amelyek alapján az illetékes tisztviselők pecsétet ütöttek az engedélyekre, de hogy az utca­képet, az épületet — mely elé a bódé ke­rült — nem vették figyelembe, az szinte bizonyos. Amíg a városszépítők régi kan­deláberek, portálok és szökőkutas udva­rok megmentésén fáradoznak, addig do­boz- és lakókocsidzsungellé vált a vá­ros. Eladhatók a terek, az utcák. Szól a disco, árad a hagymaszag, műanyag vöd­rök és hokedlik a körúton. A Rákóczi tér „bájos" hölgyeit bordázott alumínium házak sora rejti. A Centrál előtt kis virá­gospavilon — ferdén állították föl. A leg­kevésbé elkedvetlenítőek a lakókocsikból átalakított mozgóboltok. Ezeket legalább lebontják esténként. Harc a bódéváros ellen? Akár becsülen­dő célkitűzés is lehetne. De most már nem fair a küzdelem. A bódék gazdái pecsétes papírokkal felvértezve, tízezreket öltek házacskáikba, és megy az üzlet. Kényel­mes, „krúdys" ebédek helyett beérjük hot doggal, és a térre nem pihenni térünk, hanem pulóvert próbálni. Hol van már Eötvös Károly fölényes elve: úr nem siet. Törzstanyájának, az Abbáziának ablakán kitekintve, rá sem ismerne kedvenc terére. BOGÁRD1 MÁRTA November 7. tér F. I. felvételei TttrÖTT YIRSU 4

Next

/
Thumbnails
Contents