Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Kavicsbányából üdülőterület

Kavicsbányából üdülőterület Az országban létrejött több száz bányató egyike a Csepelitó, Csepel déli részén, Budapest közigazgatási határán. Rajta van ugyan a legújabb térképeken, de egyetlen idegenforgalmi könyv vagy kiadvány sem ismerteti. Területe már ma is meglehetősen nagy, 115 hektár, de a következő években a főváros határán túl, Szigetszentmiklós irányába tovább nő, hiszen déli részén napjainkban is folyik kavicsbányászat. Éveken át több mint tízmillió tonna kiváló minőségű kavicsot termeltek ki innen. A tó értékét és szépségét fokozza hét kis szigete és 500—600 hektárnyi fásított partszegélye. Jó néhány év óta kedvelt tanyája a horgászoknak. Három horgászegyesület, a Barátság, az Elektromos és az Ikarus horgászai telepedtek le itt. A környék kis horgásztanyáinak, hétvégi házainak tulajdonosai forró nyári napokon ide menekülnek a házgyári lakásokból, pihennek a part fáinak árnyékában, hűsítik magukat a kellemes, tiszta vízben, és bevetik a horgot a sokféle halban bővelkedő tóba. Főleg ponty, keszeg, csuka, harcsa, busa és amur akad horogra. Mintegy 1200 embernek van itt saját, két keze munkájával épített tanyája. 1970-től kezdve indult meg az építkezés. Kemény munkával rendezték a partot, fásítottak, füvesítettek, stéget fabrikáltak, csónakot építettek. Míg más bányatavak elárvultan őrzik az óriás kotrógépek harapásainak nyomait, s vizük életben tartásáról szinte senki sem gondoskodik — a Csepeli-tó él és virul. Ha a tó mellett járunk, nemegyszer látjuk, hogy a környék lakói nehéz vasgereblyéket vonszolnak a lófenékről kifelé, a parton összegyűjtik a kigereblyézett hínárt, amit azután zöldtrágyaként hasznosítanak. A horgászok maguk közül választott operatív bizottsága irányítja itt az életet, tartja fönn a rendet, tisztaságot. A Csepeli-tó északi partszakaszainak kialakítása lényegében befejeződött. De a közvetlen környék nagy változás előtt áll. A VII. ötéves tervben felépül északra, a tó és Csillagtelep között a Csepel-Dél nevű városrész, egy 13 ezer fős modern lakónegyed, amelynek pihenőhelye, szabadidő központja, szórakozási, kirándulási, csónakázási és horgászbázisa lesz a Csepeli-tó és környéke. Autópályát építenek a közelben, és a tervek szerint meghosszabbítják a csepeli gyorsvasút vonalát az új lakónegyed déli határáig. Tehát a tóig. Ez a körülbelül másfél kilométeres új HÉV-vonal gyors összeköttetést biztosít a főváros belsejével és távolabbi területeivel. A nagyarányú fejlesztés növeli a tó értékét, megszünteti rezervátumjellegét. A jövőben nemcsak néhány száz vagy ezer emberé, hanem Budapest egész lakosságáé lesz. A Csepeli-tóra és környékére vonatkozó kistájszerkezeti tervezés a Budapesti Műszaki Egyetem városépítési tanszékén és a BUVÁTI-nál folyik. A Műszaki Egyetemen készülő tervkoncepció szerint a tervszerűtlen beépítés ellenére viszonylag könnyen vissza lehet állítani a tóparti sétányt és a vízhez való kijutást. A hétvégi házak többsége a helyén maradhat, bár elképzelhető, hogy némelyiket át kell majd helyezni néhány méterrel feljebb vagy lejjebb a parton. Mindenképpen rendezni kell a tómelléket. Meg kell oldani a közművesítést, a közvilágítást, a bolti ellátást, a vendéglátást és a nagy tóterület egyes részei között a parti, valamint a vízi (motoros hajó) összeköttetést. Előbb 50, később 100 méteres sávban kell parkosítani a tó környékét. Jelentősen csökkenthetők a költségek a tópart lakóinak és az itteni horgászoknak a társadalmi munkájával, akik már eddig is szívesen áldoztak időt és energiát a Csepeli-tó csendjének, idillikus nyugalmának, tisztaságának megőrzésére. (De vajon szívesen látják-e itt „egész Budapestet" azok, akik eddig olyan sokat áldoztak az üdülőterület kialakítására? — A szerk.) DR. FOGARASI LÁSZLÓ