Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Kertész Péter: Virágcsokor V. úrnak

Virágcsokor V. úrnak V. úr ragaszkodik az inkognitójához. Különben sem azért kérte ezt a beszélge­tést, hogy saját magáról valljon. Nyilat­kozott ő már éppen eleget a világ legkü­lönbözőbb újságjaiban. Érjem be annyi­val, hogy olyan közönséges a neve, ami­ből biztos van legalább öt-hat a legkisebb magyar faluban is. S bár jó ideje távol él szülőhazájától, nem talált semmi okot ar­ra, hogy a nevét megváltoztassa. Ha valamilyen módon mégis azonosíta­ni akarom őt azzal az üggyel, amit éppen képvisel, hát egye fene, írjam le a londoni cége nevét. Ő a tulajdonos és a vezérigaz­gató egy személyben, s van egy leányválla­lata is New Yorkban. Az egész üzletet négy fiával közösen irányítja. Megvallom, különb lakosztályra számí­tottam, bár, őszintén szólva, még eddig nem voltam audiencián a Gellért-szálló­ban. Leginkább a termálfürdőjéig jutot­tam, ahol több ízben is volt szerencsém súlyfürdőt venni, gerincfájdalmaimat enyhítendő. A két egymásba nyíló szoba a negyedik emeleten V. úr állandó szálláshelye, ha éppen itthon van. Kedvesen, szinte atyai­an tessékel beljebb az átlagos termetű, kortalan férfiú, szürke öltönyben, s mind­járt bemutat két úrnák: Franyó Istvánnak és Hoffmann Antalnak. Néhány másod­percem marad, hogy körülnézzek — az ablakból jól látni innen a felújított hul­lámfürdőt, ahová potom hatvan forint a beugró —, s már dolgozunk is. Elvégre: „time is money". Amit, persze, V. úr nem mond, s tartozom annyival az igazságnak, hogy együttlétünk alatt egyetlen angol szó sem hagyta el a száját. Még idegenbe sza­kadt hazánkfiainak azt a modoros oöözé­sét sem tapasztaltam nála, amikor valami­nek a magyar megfelelőjét keresik. Mindössze egy csekélység feszélyez: V. úr szemmel láthatóan iderendelte Franyót és Hoffmannt, hogy rendelkezésre állja­nak. S bár kapcsolata mindkettőjükkel harmonikus, nem nehéz rájönni, hogy eb­ben a trióban ,,az öreg viseli a kalapot". A két vendég illedelmesen ül a helyén, mintegy végszóra várva. Kávé, Unicum. Ha kérek, van a hűtő­szekrényben cukrászsütemény. Addig is nézzem meg a pamlag fölé rakott porce­lánba égetett festményeket, amelyeket, persze, már az első pillanatban észrevet­tem. Műértő nem vagyok, de a látvány két­ségtelenül figyelemre méltó. Leginkább azért, mert elsőre az ugrik be, hogy Szász Beszélgetés egy „messze szakadt" üzletemberrel Endre Hollóházán kreált kompozícióiból látok tucatnyit. Ám e feltételezést elhesse­getem magamtól. Egyrészt azért, mert hogy kerülne ide Szász-kompozíció, más­részt pedig ezeken a sokkal melegebb szí­nek cáfolják a kétségtelen alaki hasonló­ságot. Tiszta lelkiismerettel mondom hát, hogy tetszenek. Jöhet az apropó: a művész természete­sen az ír karakterű, hamisítatlan vörös szakállú fiatalember, Franyó István, a porcelán eredeti Zsolnay, amelynek keres­kedelmi képviselője Hoffmann Antal. V. úr pedig — akinek felmenői a háború e­lőtt Szarvason küszködtek a megélhetésért — a nagy felfedező s egyben a megrende­lő. S bár, mint mondta, ő maga mellékes most, alig győzöm jegyezni róla a nélkü­lözhetetlen tudnivalókat. A nagy üzlet itt­hon az arany és az ezüst, s csak azután jön a porcelán. Ebben azonban ő az egyedu­ralkodó. Herendit Angliában, Zsolnayt Angliában és Amerikában egyedül ő érté­kesít. Forgalmaz hollóházit is, de azt nem kizárólagos joggal. íme, gondolom, a magyar kultúra dip­lomatája, szellemi kincseink, értékeink fi­gyelemkeltője a nagyvilágban. Ám hama­rosan csalódnom kell. Az Artex jóvoltá­ból ugyanis csak úgy ömleszti a portékát a külföldi piacra. Lelki szemeim előtt feltű­nik a lány hattyúval, majd a pamutot gömbölyítő macska, de ezek már lefutot­tak. A különböző hivatalok s általában a középosztály mostanság a csendéletre ha­rap. Fittyet hányva természetesen arra, hogy még legalább négyszáz helyen ugyan­az a művészi alkotás lóg a falon. Külö­nösen Molnár József gyümölcstál-kompo­zícióját keresik odaát, s becsületére váll­jék a szorgalmas festőnek, hogy rendelés­re akár több százat is legyárt ugyanabból a kompozícióból. Csalás, másolás nincs. Kikötés, hogy valamennyi kézi munka le­gyen. Legalább ötször annyit lehet darab­jáért kapni, mint a hongkongiért. S per­sze az Artex se jár rossszul, hiszen V. űr 8

Next

/
Thumbnails
Contents