Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Kertész Péter: Virágcsokor V. úrnak

Virágcsokor V. úrnak V. úr ragaszkodik az inkognitójához. Különben sem azért kérte ezt a beszélgetést, hogy saját magáról valljon. Nyilatkozott ő már éppen eleget a világ legkülönbözőbb újságjaiban. Érjem be annyival, hogy olyan közönséges a neve, amiből biztos van legalább öt-hat a legkisebb magyar faluban is. S bár jó ideje távol él szülőhazájától, nem talált semmi okot arra, hogy a nevét megváltoztassa. Ha valamilyen módon mégis azonosítani akarom őt azzal az üggyel, amit éppen képvisel, hát egye fene, írjam le a londoni cége nevét. Ő a tulajdonos és a vezérigazgató egy személyben, s van egy leányvállalata is New Yorkban. Az egész üzletet négy fiával közösen irányítja. Megvallom, különb lakosztályra számítottam, bár, őszintén szólva, még eddig nem voltam audiencián a Gellért-szállóban. Leginkább a termálfürdőjéig jutottam, ahol több ízben is volt szerencsém súlyfürdőt venni, gerincfájdalmaimat enyhítendő. A két egymásba nyíló szoba a negyedik emeleten V. úr állandó szálláshelye, ha éppen itthon van. Kedvesen, szinte atyaian tessékel beljebb az átlagos termetű, kortalan férfiú, szürke öltönyben, s mindjárt bemutat két úrnák: Franyó Istvánnak és Hoffmann Antalnak. Néhány másodpercem marad, hogy körülnézzek — az ablakból jól látni innen a felújított hullámfürdőt, ahová potom hatvan forint a beugró —, s már dolgozunk is. Elvégre: „time is money". Amit, persze, V. úr nem mond, s tartozom annyival az igazságnak, hogy együttlétünk alatt egyetlen angol szó sem hagyta el a száját. Még idegenbe szakadt hazánkfiainak azt a modoros oöözését sem tapasztaltam nála, amikor valaminek a magyar megfelelőjét keresik. Mindössze egy csekélység feszélyez: V. úr szemmel láthatóan iderendelte Franyót és Hoffmannt, hogy rendelkezésre álljanak. S bár kapcsolata mindkettőjükkel harmonikus, nem nehéz rájönni, hogy ebben a trióban ,,az öreg viseli a kalapot". A két vendég illedelmesen ül a helyén, mintegy végszóra várva. Kávé, Unicum. Ha kérek, van a hűtőszekrényben cukrászsütemény. Addig is nézzem meg a pamlag fölé rakott porcelánba égetett festményeket, amelyeket, persze, már az első pillanatban észrevettem. Műértő nem vagyok, de a látvány kétségtelenül figyelemre méltó. Leginkább azért, mert elsőre az ugrik be, hogy Szász Beszélgetés egy „messze szakadt" üzletemberrel Endre Hollóházán kreált kompozícióiból látok tucatnyit. Ám e feltételezést elhessegetem magamtól. Egyrészt azért, mert hogy kerülne ide Szász-kompozíció, másrészt pedig ezeken a sokkal melegebb színek cáfolják a kétségtelen alaki hasonlóságot. Tiszta lelkiismerettel mondom hát, hogy tetszenek. Jöhet az apropó: a művész természetesen az ír karakterű, hamisítatlan vörös szakállú fiatalember, Franyó István, a porcelán eredeti Zsolnay, amelynek kereskedelmi képviselője Hoffmann Antal. V. úr pedig — akinek felmenői a háború előtt Szarvason küszködtek a megélhetésért — a nagy felfedező s egyben a megrendelő. S bár, mint mondta, ő maga mellékes most, alig győzöm jegyezni róla a nélkülözhetetlen tudnivalókat. A nagy üzlet itthon az arany és az ezüst, s csak azután jön a porcelán. Ebben azonban ő az egyeduralkodó. Herendit Angliában, Zsolnayt Angliában és Amerikában egyedül ő értékesít. Forgalmaz hollóházit is, de azt nem kizárólagos joggal. íme, gondolom, a magyar kultúra diplomatája, szellemi kincseink, értékeink figyelemkeltője a nagyvilágban. Ám hamarosan csalódnom kell. Az Artex jóvoltából ugyanis csak úgy ömleszti a portékát a külföldi piacra. Lelki szemeim előtt feltűnik a lány hattyúval, majd a pamutot gömbölyítő macska, de ezek már lefutottak. A különböző hivatalok s általában a középosztály mostanság a csendéletre harap. Fittyet hányva természetesen arra, hogy még legalább négyszáz helyen ugyanaz a művészi alkotás lóg a falon. Különösen Molnár József gyümölcstál-kompozícióját keresik odaát, s becsületére válljék a szorgalmas festőnek, hogy rendelésre akár több százat is legyárt ugyanabból a kompozícióból. Csalás, másolás nincs. Kikötés, hogy valamennyi kézi munka legyen. Legalább ötször annyit lehet darabjáért kapni, mint a hongkongiért. S persze az Artex se jár rossszul, hiszen V. űr 8