Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Olcsó Áruk Boltja

het, teszem azt, Miskolcon. Vagy megfordítva. — Az ország árumentői vagyunk — jellemzi helyzetüket Mitzger Pál kereskedelmi igazgatóhelyettes. Nem túloz. Bizonyítja az is: jelenleg 170 céggel tartanak fenn szoros kapcsolatot. Együttműködésüket, persze, nem rögzítik megállapodások, mégiscsak fura lenne, igaz?, ha egy vezető papíron ígérné meg, hogy ebben az évben is legyártatja a szokott mennyiségű selejtet. A gyakorlatban azért minden megy a maga útján, mert amíg emberek termelnek, addig lesz tévedés, és lesz selejt. Bár itt az ideje, fűzi hozzá Nagy Lajos, hogy némiképp árnyaltabban közelítsünk a selejt fogalmához. Ha úgy tetszik: helyezzük előnyösebb megvilágításba. A közvélemény ugyanis az abszolút rosszal azonosítja, s ez nem egészen így van. Nagyot bólintok a fejtegetés hallatán. Tényleg át kell értékelni a fogalmakat. Mert a múltkor is mi történt? Vettem egy inget, amire jól látható helyen rástemplizték az elsőosztályú minősítést, és csak otthon derült ki, hogy a 39-esnek jelzett ing a köldökömig ér. Nem baj, majd jó lesz a tízéves fiamnak, legalább megvan a születésnapi ajándéka. Megfordult hát a világ? A jó lesz a rossz, a rossz meg a jó? Tényleg, ha belegondolunk, miért selejt az a zakó, amelynél a szivarzseb hajlásszöge öt fokkal eltér a szabványostól? Ettől még vígan és büszkén viselhető, s geodéta legyen a talpán, aki első blikkre felfedezi a turpisságot. Miért nem hordok mégsem az Olcsó Áruk Boltjában vásárolt zakót? " Leginkább azért, mert eddig nem gyűjtöttem össze annyi bátorságot, hogy átlépjem a bolt küszöbét. Attól féltem, hogy ismerősbe ütközöm, aki majd heherészve meséli, hol találkozott velem. Meg hát az előítéletek! A mi korosztályunk úgy nőtt fel, hogy a jól ápolt kisfiú — aztán később: a magára adó fiatalember — csináltatott öltönyben jelenik meg fontosabb helyeken, rendezvényeken. Eleinte volt csináltatott öltönyöm, de nem voltak fontosabb események. Azóta elszaporodtak a fontosabbnál fontosabb összejövetelek, annyira, hogy nem tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól, mert mindegyik rám, a jóérzésű állampolgárra számít. Csináltatott öltönyöm viszont már nincs. Még a végén bekényszerülök Ács Gusztáv boltjába. Már alig várom azt a percet, hogy összegyűljön egy zakóra való! — Átlagosan negyvenszázalékos engedménnyel hozzuk forgalomba az alkalmi cikkeket, de ezen belül tovább differenciálunk, ha kell — magyarázza Mitzger Pál.— Vagyis előfordulhat akár 50—60 százalékos kedvezmény is, attól függően, mennyire kelendő a termék. Ezért aztán központi áruraktáruk forgalma óriási. Jönnek ide az ország minden pontjáról, s még senki nem távozott üres kézzel. Évente 743 millió forint bevételük van ebből az üzletágból. Mányik Géza egy ezerforintos, príma bőrkabátra bukkant. Nem valódi bőr, de istenkém, miért pont a bőr lenne valódi? — mondja a 45 éves péceli mérnök, aki három — de lehet, hogy öt — éve készül erre a pillanatra. Végre neki is lesz télikabátja, mint másoknak. Nem kell többé, meglett férfi létére, az erősen feslésnek indult, ciklámenszínű anorákot hordania. — Építkeztünk, a gatyánk ráment, és még sehol semmi — teszi hozzá indoklásképpen, anélkül, hogy bármit kérdeztem volna erről. Amott egy fiatal hölgy indiai tunikát próbál. — Mindennap beugrók ide, mert szeretek egyénien öltözködni. Itt néha olyan cuccokhoz juthatok hozzá, hogy leesik a kolléganőim álla. Persze, nem mondom meg az igazat, hadd higgyék, hogy csomagokat kapok odaátról. Olykor eldugom a polc mögé, amit találok, s csak fizetésnapon halászom elő. Elismerőleg adózom az ötletének. Eltűnődöm, tényleg, hogy a csudába is van ez? Nemrégiben még az eladókat állítottuk pellengérre, amiért rejtegették a kurrens cikkeket, most pedig a vevők egyikemásika teszi ugyanezt? Megrójuk őket? Dehogy. Hiszen havonta egyszer van fizetés, s abból sem dőzsölhetünk kedvünkre, bármennyire szeretnénk is egy kissé lazábbra engedni a gyeplőt. Inkább tessék csak megfigyelni, kezdjük megtervezni apróbb bevásárlásainkat is. Persze, nem önszántunkból. A bölcs ember nyáron sálért, kesztyűért töri magát, télen meg a bikinik és a fecskék előtt számolgatja a pénzét. Egyébként már ez is azt jelzi, hogy nem veszett ki belőlünk az optimizmus, hiszen, lám, bízunk benne, hogy jövőre is lesz nyár, jövőre is lesz tél. Felemelő perspektíva. Komolyan. Csupa bizakodó ember tolong az Olcsó Áruk Boltjában. S nemcsak az úgynevezett kiskeresetűek fordulnak meg Ács Gusztáv boltjában. — Nálam az is tiszteletét teszi, aki néhány éve széles ívben elkerülte még a környékünket is — mondja. Egy pillanatra lehervad arcáról a mosoly. A Felsőruházati Kereskedelmi Vállalatnál már formálódnak az új ciklus tervei. Annyi bizonyos: olcsó cikkeiknek lesz keletje. SEREGI LÁSZLÓ 7