Budapest, 1984. (22. évfolyam)

6. szám június - Dr. Hédervári Péter: Ha megrendül a föld...

Ha megrendül a föld... Világviszonylatban Magyarország területe — szerencsénkre — az igen gyengén földrengéses övezetek közé tartozik. Nálunk egyáltalán nem áll fenn a veszélye olyan nagy erejű földlökéseknek, mint amilyenek 1906-ban San Franciscóban, 1923-ban Tokióban vagy 1940-ben Bukarestben rendkívül súlyos károkat okoztak. A környező országokban, így Csehszlovákia bizonyos részein, Romániában (főként a délkeleti Kárpátokban), Bulgáriában, Albániában, Olaszországban és Görögországban sokkal nagyobb a földrengésveszély, mint nálunk. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne kellene gondoskodnunk nagy, új létesítményeink földrengésálló építéséről. A szabályzatok ismeretesek, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy a földrengésbiztos építkezés elveinek szigorú betartásával a károk igen nagy mértékben csökkenthetők. Történelmi feljegyzéseink és műszeres megfigyeléseink egyaránt azt igazolják, hogy ez korántsem felesleges óvatosság. Időszámításunk után 455-től 1918-ig kb. nyolcszáz földrengés pattant ki a Kárpátmedencében, s ezek között számos olyan is akadt, amelynek epicentruma Magyarország földjén volt. (Az epicentrum a legerősebben megrázott terület középpontja; feltételezhetően a mélyben lévő fészek — a hipocentrum — földfelszíni vetületi pontja.) Ami a hazai rengések erősségét illeti, akadtak olyanok, amelyek az általánosságban használt 12 fokos erősségi skálán számolva meghaladták a 8 fokot. A 6 fok erősségű rengés még csak gyenge károkat okoz; 7 foknál a kémények többsége ledől, a tűzfalak jelentős része leomlik, széles falrepedések képződnek, a gyenge, régi templomtornyok komoly serülést szenvednek. 8 fokos erősség esetén a téglaházaknak mintegy negyedrészén az emeleti vakolatrepedések tátongó falrepedésekké szélesednek, s a felsőbb emeletek lakhatatlanokká válnak. A talajban nagy repedések jönnek létre, s belőlük iszapos víz nyomul a felszínre. A házormok igen jelentős része tönkremegy, a tűzfalak többsége ledől. Néhány régi, vertfalból vagy vályogból emelt ház összeomlik, a gyárkémények is ledőlhetnek. A nehéz emlékművek elmozdulnak vagy felborulnak. Sok halálesetre és még több sebesülésre kell számítani. A még erősebb, 9 fokos rengéseket az jellemzi, hogy a tégla- és kőházak fele is összedől, s további egyharmada olyan súlyosan megrongálódik, hogy életveszélyes benne tartózkodni. Partomlások, fölcsuszamlások történhetnek. A talajon hatalmas repedések képződnek. A földbe ásott távvezetékek elszakadnak. Általános pánik tör ki. Összehasonlításként megemlítjük, hogy 1984 márciusában 9 fok erejű földrengés pusztította el Szovjet-Közép-Ázsiában Gazli városának jelentős részét. A hazai földrengések között kevés olyan ismeretes, amelynél az epicentrális erősség elérte vagy meghaladta volna a 8 fokot, de tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy azért előfordultak ilyenek is. Csak néhány példa: 455. július 10. Szombathely 9 fok 1201. május 4. Sopron 9 fok 1613. november 16. Pozsony 8 fok (bizonytalan adat) 1763. június 28. Komárom 9 fok 1763. július 9. Győr 8 fok (bizonytalan adat) 1772. november 9. Jászberény 8 fok (bizonytalan adat) 1780. június 26. Márianosztra 8 fok 1783. április 22. Komárom 9 fok 1806. szeptember 22. Komárom 8 fok 1810. január 14. Mór 9 fok 1822. február 18. Komárom 8 fok 1851. július 1. Komárom 8 fok 1868. június 21. Jászberény 8 fok 1911. július 8. Kecskemét 9 fok 1956. január 12. Dunaharaszti 8 fok Az erősségbecslés, főként a régebbi rengéseknél (ahol nem ismerjük az épületek eredeti állapotát), meglehetősen nehéz. A fenti jegyzék mégis jól tükrözi hazánk szeizmológiai viszonyait, jóllehet, csak a legerősebb rengéseket vettük figyelembe. Két fontos tényt azonban ennek alapján is leszögezhetünk. Az egyik: ahol egyszer már volt erősebb földrengés, ott előbb-utóbb (esetleg már néhány évtized múltával) újra számítani kell rá. Komárom példája bizonyítja ezt. A másik: hazai nagy rengéseink többsége a Dunántúlon pusztított, és elsősorban a Duna vonala mentén pattant ki: Pozsonyban, Győrben, Komáromban. (Tulajdonképpen ide sorolható Dunaharaszti is, mert a rengés fészke a Dunaharaszti-Taksony-Szigetszentmiklós háromszögben volt, épp a Duna vonalában, habár nem a dunántúli oldalon.) A folyók általában törésvonalak mentén dolgozzák ki medrüket, s a tapasztalatok szerint a Duna-völgy is ilyen, ráadásul szeizmoaktív, vagyis: „élő", földrengéseket előidézni képes törésvonalat követ. Illetve kettőt: a Pozsony—Komárom-Esztergom vonalban először északnyugatdélkeletit, majd nyugatról keletre irányulót, azután — a Duna-kanyart elhagyvaegy észak — déli csapásirányú másodikat. Ebből a szempontból ítélve sem a paksi atomerőmű, sem pedig a létesítendő Bős-Nagymaros vízlépcső nincs éppen szerencsés helyen. A vízlépcső tárolója Dunakilitinél lesz, Pozsonytól délkeletre, Magyaróvártól nagyjából északra. Ha megnézzük 5.5. ábra. Magyarország földrengés zónatérképe (Bisztricsány E„ Csömör D. és Kiss Z. nyomán) 4