Budapest, 1984. (22. évfolyam)
5. szám május - A Budapest postája
A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1984. április 4-én a következő díjakat adományozta. A Főváros Kiváló Szolgálatáért díjat: Darányi Miklós hivatásos katonának, a Fővárosi Tanács tagjának, dr. Tamics Jenő nyugdíjasnak, Gillich Imréné boltvezetőnek, Csürke Alajos dagasztó szakmunkásnak, Révész Béla vezető szerelőnek, Szegedi László kéményseprő szakmunkásnak, A Madzsar József-díjat: dr. Kiss Marian osztályvezető főorvosnak, Ivanits Miklós ápolónak, dr. Benedek Tibor osztályvezető főorvosnak, dr. Kovács Lászlóné gyógyszertárvezetőnek, dr. Uray Gyula főorvosnak, dr. Borók László főosztályvezetőnek A Művészeti díjat: Lakatos Éva igazgatónak, Száraz György írónak, Vadász György belsőépítésznek, Nyilassy Judit igazgatónak, A Reitter Ferenc-díjat adományozza: Zalaváry Lajos főépítésznek, Krisztián Gyuláné laboratóriumvezetőnek, Bérezik András osztályvezetőnek, Mester Jenő irodavezetőnek. BUDAPEST ; postája j mm>m»»i>»»«n*i Dr. Del Medico Imre, Handzsár u. 6., 1149. Levelével bekapcsolódik abba a vitába, amely az energiatakarékosság körül forog lapunk hasábjain. Idézünk leveléből. „Olvastam Takács Györgyné dr.-nak „Okkal morgó Forgó-Morgó" c. cikkét, amivel Megyesi Gusztávnak válaszol. (Budapest 1983/6. és 1984/2. szám.) Hát persze, hogy növekszik a lakosság energiafogyasztása! Hiszen sorra épülnek az új városrészek (hagyjuk el végre a rosszízű „lakótelep" kifejezést, hagyjuk azt néhai Valériának), amelyekben összkomfortos lakások vannak. Úgyszintén összkomfortosak a sorra épülő és a jövőben még nagyobb számban épülő társasházak. Mindegyikben használhatók a különböző villanygépek (mosógép, centrifuga, grillsütő, ventillátor, villanyvasaló, hűtőszekrény stb.). Hát persze, hogy növekszik az energiafelhasználás! Ez ugyanis a jólét, az emelkedő életszínvonal, vagy talán helyesebben az emelkedő civilizáció jele. Ezt nem lehet, és nem is szabad visszacsinálni. Baj van ott, ahol ezzel próbálkoznak. Sajnos, nem mutatnak jó példát a közületek az energia racionális felhasználásában. Sőt — bocsánat, hogy ezt éppen a főváros folyóiratának címzett levélben teszem szóvá — maga Budapest főváros sem. Erre két példát is hozok fel, korántsem a teljesség igényével. Naponta trolibuszozom el az Állatkert, hivatalos nevén a Fővárosi Állat- és Növénykert előtt. A kertben működő gázlámpák (nagyon helyesnek tartom, hogy megmaradhattak) éjjel-nappal világítanak. Hogyan lehetséges ez? Miért nem tűnik ez fel az intézmény dolgozóinak, és miért nem vették ezt eddig észre a Gázművek illetékesei? Másik takarékossági téma. Tavaly felújították a Dunakorzót. Ennek keretében ismét rendszeresítették a Buchwald-székeket. Csakhogy a hajdani vállalkozó, Buchwald, majd utódai minden ősszel elszállították a korzóról a székeket, és tavasszal kifestve, a használat közben esetleg keletkezett hibákat kijavítva vitték vissza a népszerű ülőalkalmatosságokat, így aztán egy-egy szék hosszú évekig használható volt. A Forum-szálló elé tavaly kirakott székek azonban az egész telet ott vészelték át a Duna-parton. Mosta őket az eső, rakodott rájuk a hó, szárította a rájuk hullott csapadékot a szél. Ezek a székek nem lesznek olyan hosszú életűek, mint amilyenek Buchwald-féle elődeik voltak. Ugyanez a helyzet a köztereken felállított, rögzített padokkal. Annak idején ezeket minden tavasszal átfestették, nemcsak azért, mert jobban néztek így ki, hanem azért is, mert a festék védte az időjárás viszontagságaitól. Egyetértek Takács Györgyné dr.-ral abban, hogy az ésszerű takarékoskodás az élet minden területén létkérdés. De azoknak a szerveknek, amelyek a takarékoskodás előmozdítását szorgalmazzák, példát kell mutatniok. Forgó-Morgó ne csak a nézőknek morogjon a tévében, hanem intse takarékosságra a közületeket." Fővárosi Állat-és Növénykert Nyitva: 9—18,30-ig A pénztár 18 oo órakor zár 31 A
