Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Dr. Somogyi Endre: A,, Bonctan"

alatti munkáknak, valamint a ma­gasépítmények fogadószintjének generálkivitelezője a KÉV­METRÓ, az épület generálkivitele­zője pedig a Középületépítő Válla­lat, amely több mint 40 alvállalko­zó tevékenységét fogta össze. A Középületépítő Vállalat 1979 novemberében kötötte meg a gene­rálszerződést az épület kivitelezésé­re, méghozzá 1982. december 31-i átadással. Az első szerződést azon­ban három szerződésmódosítás kö­vette, amit megelőzően több részlet­tervet érintő változás is tarkított, mégpedig 1979-ben és 1981-ben. Az építkezés megkezdését a kezdeti szakaszban akadályozták az előké­szítés gondjai, így például 1977 áp­rilisától kerek egy esztendőn át szü­netelt a munka a gázvezeték átépí­tése miatt. Elhúzódott a Lenin krt. 122. szám alatti ház bontása, mert nem biztosították idejében a felvo­nulási területet. így aztán az egyé­ves kezdési csúszás ütemezési fe­szültséget okozott az amúgy is több nagy rekonstrukción dolgozó Középületépítőnek. A kivitelező erőfeszítésének köszönhetően 1982 végére összerázódott az épí­tősereg. Ebben igen jelentős szere­pe volt az ÉVM felügyeleti főosztá­lya közreműködésének. Az illeté­kes miniszterhelyettes is rendszeres szemléken ellenőrizte az építkezés ütemét. Hetente tartottak operatív értekezleteket a beruházók, a ter­vezők és a kivitelezők vezetői, amelyeken hathatósan oldották meg a felmerült problémákat. Ez idő tájt már biztosítva látszott, hogy a harmadik — és immár vég­leges — szerződés szerint a Közé­pületépítő Vállalat 1984. március 3 l-re befejezi a munkát, de már ezt megelőzően munkaterületet bizto­sít a kereskedelmi és technológiai berendezések szereléséhez. így is történt. Ez nem csupán utólagos regisztrálás, hiszen közben nem egy, a közvélemény előtt is ismere­tes műszaki probléma adódott, de ezek már nem hátráltatták a kivite­lezés folyamatát, a befejezési hatá­ridőt. 1983. szeptembere végén így fogalmazott egy minisztériumi tá­jékoztatójelentés: ,,A jelenlegi ké­szültség alapján úgy értékelhető, hogy a tervezett befejezési határ­időt biztosítják a megvalósításban részt vevő vállalatok". Nem volt már alaptalan az opti­mizmus. A Skála Metró 1984 má­jus 2-án megnyitja kapuit a vásár­lók előtt. Milyen is egy egymilliárdos ház? Mi is van egy ilyen drága épület­ben? Révész Anna, a Skála Coop szervezési és beruházási igagatója: — Az épület sokféle igénynek kellett hogy megfeleljen, Például, hogy a Nyugatit minden szögből és minden szintről látni lehessen. Ki kellett elégítenie a városképi igényt. Tehát nemcsak áruházat, hanem városképet is csináltattunk a pénzünkért, s ez jó pár millióba került. Az más lapra tartozik, hogy a házban a derékszög szinte isme­retlen fogalom. Az épület kontúrja annyira tagolt vízszintesen és füg­gőlegesen egyaránt, hogy egy ki­csiny iroda is sokszögletű, a köze­pén egy pillérrel — szóval nehezen bútorozható és nehezen használha­tó ki. — Az vitathatatlan, hogy ele­gáns az egész ház külső megjelené­se és belső kiképzése egyaránt, ami persze nem egyenértékű azzal, hogy luxus áruházat építettünk. Még akkor sem, ha egy négyzetmé­tere kétszer annyiba került, mint a Schönherz Zoltán úti nagyáruházé. — Mégis milyen ez a ház? Néz­zünk szét a vásárló szemével. A metróból feljövet máris bent va­gyunk az áruházban, az aluljáró szintjén, s ez rendkívül előnyös. Az itt levő szupermarket hasonló szisztémájú mint a Skála nagyáru­házé. Jó áruellátással széles igénye­ket ki tud elégíteni. A földszinten főleg ruházati cikkek vannak. Ide az utcáról közvetlenül is be lehet jutni. A galéria szintén a ruházati cikkeké, de ezenkívül tartós fo­gyasztási cikkeket — rádiót, televí­ziót, hűtőszekrényt is találunk itt. A következő állomáson, az első emeleten kapcsolódik a ház egy be­kötő híddal a felüljáróhoz. Ez az első ilyen felüljárónk, ahol van gyalogos közlekedés is. A áruház­ba tehát három helyen, három szinten léphet be a vásárló, ami, re­méljük, a megnyitás utáni első na­pokat kivéve megszünteti a tumul­tust a bejáratnál. Az utcaszintről ezenkívül egy külön lépcsőházból is fel lehet jutni a második emelet­re, ahol a nagy étterem van. Amit eddig elmondtunk ez mind maga a Skála Metró Áruház. Innen felfelé már a MÁV birodalma kezdődik, mégpedig egy reprezentatív kong­resszusi teremmel a harmadik eme­leten, melynek mind a háromszá­zötven bársonyszékében tolmács­berendezéssel is hallgatható az elő­adás. A külön lépcsőház arra is al­kalmas, hogy az áruházétól eltérő, tehát hosszabb nyitvatartással üze­meltessük az éttermet. — A teraszokon a kő dominál. Ehhez stílusosan illeszkedő kőpa­dokat csináltattunk. Elképzelé­sünk szerint a teraszra „kigurított üzleteink" között helyet adunk jó minőségű, szép árut kínáló masze­koknak is. Természetesen megnéz­zük, hogy kinek adunk módot, hogy velünk konkurráljon, tehát hogy a Skála kínálatnál gyengébb termék ne kerülhessen teraszaink­ra. Ilyen még nem volt. Vigyázunk arra, hogy ne zsibvásár, netán ócs­kapiac legyen itt. A Skála Metró a főváros egyik legnagyobb új létesítménye az utóbbi időben. A megvalósítás egész időszakában az érdeklődés középpontjában állt. Az építkezést sok jogos bírálat érte ugyan, de most már itt a végeredmény: gyö­nyörködjünk benne és használjuk, (x) Csömodul áruházi berendezés Eladótér KONRÁDY ATTILA felvételei A kongresszusi terem

Next

/
Thumbnails
Contents