Budapest, 1984. (22. évfolyam)

5. szám május - Hollós László: Még mindig szabad rablás?

— Túlságosan szem előtt vannak a magántaxisok. Ha előfordul olykor egy-egy visszaélés, annak azonnal híre megy. A Főtaxi házon belül intézi el az ilyen ügyeit. Sajnos, még mindig sok Budapesten az iparengedély nélkül fuvarozó kontár. Ők aztán „megkaszálják" az utasokat. Javasoltuk, hogy kapjanak a magántaxisok valami megkülönböztető címkét, amelyről azonnal látni, hogy van iparengedélyük. Egyébként 1984. december 31-től kötelező lesz a díjjelző készülékek használata. Az utasok bizalma is megnő majd. Érdekes, hogy bár a Főtaxi és a KIOSZ még mindig nem tud megegyezni, a sofőrök előzékenyek, segítőkészek, nem ellenségesek egymással. A droszt körüli viták fő oka az, hogy a Főtaxi az állomásai előtt és mögött is felfestette az aszfaltot — engedély nélkül —, teljesen kirekesztve ezzel a magántaxisokat. — Szerintünk továbbra is szüksége van az utasoknak a magántaxikra. Egyelőre nincs túlkínálat. Bízunk abban, hogy majd csak sikerül egyezségre jutnunk a Főtaxival. Bár nem valószínű, hogy a közeljövőben békét köthetünk. Az azonos feltételekhez és a tisztességes versenyhez nemcsak közös droszthasználat, megfelelő gépkocsi-utánpótlás, vámkedvezmény szükséges, hanem például az is, hogy a Főtaxi ne tartsa erőszakoltan alacsonyan az árait. (Ez önmagában még nem lenne tisztességtelen verseny, ha a tarifa alacsonyan tartásához nem használnák föl más, monopolhelyzetben levő ágazataik — tehertaxi, autókölcsönzés — nyereségét. A szerk.) Csak végre megértené a Főtaxi, hogy megszűnt a monopolhelyzete. Ha végre rájönne, hogy partnerek vagyunk. Balázs József, a Fővárosi Autótaxi Vállalat igazgatója: — 1981-ben készítettünk egy tanulmánytervet a Kisiparosok Országos Tanácsának kérésére, amelyben összefoglaltuk a taxizással kapcsolatos kérdéseket. Nem kaptunk rá semmiféle írásos választ. Amikor 1982-ben megjelentek a magántaxik, körülbelül 600 gépkocsivezetőnk váltotta ki az iparengedélyt. Hála a forgalmi-szervezeti intézkedéseknek és az ügymenet egyszerűsítésének, sikerült megállítanunk az elvándorlást. A konkurrenciától sohasem féltünk. Vállalatunknak, annak ellenére, hogy nem emelte tarifáit, tavaly 64,5 millió forint volt a nyeresége. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. — A taxisok közötti ellentétet nagyon felfújták. Erős túlzás, hogy „taxisháború dúl Budapesten". Bizonyos mértékig egyenlőtlennek tartjuk a verseny feltételeit. Ennek fő oka a gazdasági, pénzügyi szabályozásban keresendő. Azt szeretnénk, ha az ésszerűség határain belül könnyítenének a terheinken, hogy még rugalmasabbak lehessünk. — A magántaxisok is az egyenlőtlen versenyfeltételekre panaszkodnak... — Nézze, egy pályakezdő és egy ötvenéves, már egzisztenciával rendelkező szakember eleve eltérő feltételek között dolgozik. Vállalatunk az államosítást követően súlyos 10 és 100 milliókat áldozott fejlesztésre, a kezdetleges örökség felszámolására, 1972 és 1981 között még 1200 Ladát tudtunk beszerezni évente, azóta csak 600-at kapunk. Kénytelenek voltunk Dáciákkal és Skodákkal kiegészíteni addig homogén gépkocsiparkunkat. A versenyre valóban szükség volt, de a verseny akkor verseny a javából, ha a magántaxisok is kialakítják saját állomásaikat és odaszoktatják az utasokat. Soha nem tiltottuk meg, hogy ha utas várakozik a drosztban, felvehesse a maszek. Az viszont már nem a lakossság érdeke, hogy egy olyan Főtaxi-állomásra, ahol öt kocsink várakozik, hatodiknak egy magántaxis álljon be. Egyértelműen elzárkózunk attól, hogy a Főtaxi-állomásokat intézményesen használják. A KIOSZ egyébként elvetette több javaslatunkat, például a ferihegyi taxiállomás közös használatát. — Van-e esély ezek után az együttműködésre? — Megítélésem szerint van. A magántaxisok nem sértik érdekeinket, az utasok változatlanul bíznak bennünk, ezt előrendeléseink növekvő száma is bizonyítja. Az állami és magántaxisok versenyében, már ami a megbízhatóságot, a minőséget és az üzembiztonságot illeti, az utazóközönségnek kell kimondani a döntő szót. Dr. Rakovszky János, a Közlekedési Főigazgatóság helyettes vezetője: — A magántaxik megjelenésével lényegesen javult Budapest taxiellátása. Taxiháború szerintem sincs. Az ellentétek alapvető oka a lényegesen különböző gazdálkodási feltételrendszer. A magántaxisok nagyfokú szabadsággal rendelkeznek, nincs kötött munkaidejük, közvetlen az anyagi érdekeltségük. Az állami vállalat előnye, hogy megfelelő infrastrúkturával és komoly tapasztalattal rendelkezik. Amíg az állami vállalatok csak előzetes megegyezés alapján módosíthatják tarifájukat, addig a magántaxis szabadáras, elegendő, ha az autójában föltünteti a viteldíjat. A személyszállító kisiparos tiszta jövedelme a bevétel 40 százaléka, szemben az állami taxi 16—18 százalékával. A magántaxis havonta körülbelül 400 forintot adózik, az állami körülbelül 11 ezer forintot. — Jelenleg annyi drosztja van a Főtaxinak, amennyi a járműállományához elméletileg optimális. Ezért célszerű lenne a magán taxi-állomások számát növelni. Nagy probléma a közlekedés-biztonság. A magántaxisnak minden évben műszaki vizsgára kell ugyan vinni a kocsiját, de az már rá van bízva, hogy év közben rendszeresen ellenőrzi-e autóját. A viteldíjjelző készülékek hazai gyártása is megoldatlan egyelőre. — Milyennek látja a fővárosi taxizás jövőjét? — Jósolni nem szeretek. Az biztos, hogy a magántaxik megjelenésével létrejött verseny jó hatást gyakorolt a vállalatokra. A Közlekedési Minisztériumban volt egy megbeszélés a közelmúltban, ahol az is elhangzott, hogy a magántaxizás kétéves tapasztalatai alapján újra át lehetne tekinteni a szabályozókat, s ahol indokolt és lehetséges, bizonyos módosításokat kellene bevezetni. Fölmerült például, hogy a magántaxisok kapjanak azonosító ó számot, és hogy célszerű lenne mindenkire egyaránt vonatkozó, maximált árformát megállapítani. Végül is nem tartom valószínűnek, hogy rövid időn belül akár az állami, akár a magántaxizás „kihalna". Kellő körültekintéssel föloldhatók az ellentétek. A vállalatok és a KIOSZ előbb-utóbb biztosan megegyeznek. Addig it. a „szabad rablás" folytatódik... HOLLÓS LÁSZLÓ 7