Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Ráday Mihály: Háromszázan fényképezik...

Az idei már a 118. esztendő a Fővárosi Állat- és Növénykert életében, s Budapest egyik legpatinásabb intézménye e matuzsálemi kor ellenére is ma népszerűbb, mint valaha. Hazánk minden ötödik lakosa évente legalább egyszer ellátogat ide. S aki egyszer már betette a lábát a Zooba, biztos, hogy nem utoljára járt itt. Mi az, ami időseket és fiatalokat egyaránt ide vonz? A válasz egyszerű: csak itt található minden alkalommal új élményeket nyújtó látnivaló. Ez a kiállítás azonban rendkívül speciális, hiszen a tárgya nem holt anyag, hanem maga az élő természet: minden egyes „darabja" mozog, érez, táplálkozik stb. Nem könnyű, ugyanakkor nagyon szép és felelősségteljes feladat e gyűjtemény gondozása. E kérdéskörről beszélgetünk dr. Holdas Sándorral, az Állatkert főigazgatójával. — Mindenekelőtt arra lennénk kíváncsiak, hogyan szerveződött egységes egésszé az itt bemutatott növények és állatok serege? — A Kertet 1866. augusztus 9-én nyitották meg. Első igazgatója Xantus János volt. Ekkoriban még csak a kuriózumok bemutatására fektették a hangsúlyt, s a bemutatás menazséria jellegű, azaz híjával volt a szakmai, rendszertani koncepciónak. Mintájául a hasonló elven alapuló schönbrunni állatkert szolgált. A döntő változás akkor következett be, amikor az addig magánvállalkozásként működő intézményt átvette a főváros. Ekkor nevezték ki igazgatónak Lendl Adolfot, a kiváló zoológust, neki köszönthető, hogy az 1907-től 1912-ig tartó átépítés során az állatok rendszertani, fejlődéstörténeti sorrendjüknek megfelelően lettek elhelyezve. Erre a megoldásra méltán vagyunk büszkék, hiszen a közel 170 európai állatkert közül napjainkig mindössze 15—20 helyen tudták megvalósítani ezt az elvet. — Azok nevében, akik nemcsak kikapcsolódni, hanem szórakozva művelődni is szeretnének, megkérem önt, ismertesse a látogatók számára ajánlott ideális útvonalat. — Egy újdonsággal kezdeném. Bár nem az élő, hanem az élettelen természet demonstrálására szolgál, mégis nagy örömmel adtunk helyet a Magyar Állami Földtani Intézet állandó kőzettani gyűjteménye számára — a Pálmaház és a Gundel étterem között —, amely a maga nemében páratlan látnivalóval gazdagította kertünket. Ezután a növényvilág megismerését szolgáló Japánkert, Sziklakert és a Pálmaház megtekintését ajánlom. Ez utóbbiban időszaki kiállításokat rendezünk az orchideák, broméliák, pálmák, kaktuszok, pozsgás növények és fokföldi ibolyák legszebb darabjaiból. — Az állatvilág tanulmányozását az alacsonyabb rendű élőlényekkel kell kezdeni. Az ízeltlábúak bemutatására épített Vivárium — melyet 1972-ben nyitottunk meg — helyszűke és egyéb problémák miatt, sajnos, nem kerülhetett rendszertani helyére. Innen visszatérhetünk a Pálmaházba a halak, kétéltűek és hüllők megtekintésére. Ezzel kapcsolatban egy örömhírről számolhatok be: több mint egy évtized után újra megnyílik a tengeri akvárium. Utunk a madarak lakóhelyéül szolgáló különböző méretű röpdéknél folytatódjék. A Sziklakert felett találjuk a Madártelelőt, amely a hidegre érzékeny fajok szállása, s itt kaptak otthont a Madárházból átmenetileg kiköltöztetett „lakók" is. Ebben az épületben állítjuk ki az OKTH Madártani Intézetnek Magyarország madarai című gyűjteményét, amely érdekes összehasonlításra ad alkalmat az élő és a kitömött példányok között. Nagy örömmel jelentem be azt is, hogy idén ősszel — teljes műemléki felújítás után — átadjuk rendeltetésének a Koós Károly tervezte Madárházat. Állatkerti sétánkat az emlősöknél s ezen belül is a méltán legnépszerűbb majmoknál fejezzük be. — Az Állatkert vonzerejének megőrzése nem kis feladat. Itt ugyanis nem kiállítási tárgyakat őriznek, hanem élőlényeket, amelyek a leggondosabb bánásmód mellett is öregszenek, majd elpusztulnak. Milyen eszközök állnak az önök rendelkezésére az állomány fenntartására? — Címszavakban összefoglalva: a szaporítás, a csere és a vásárlás. Azt hiszem, az a legtermészetesebb, hogy minden állatkert igyekszik a benne „lakóknak" olyan jó körülményeket és gondos ápolást biztosítani, hogy azok fogságban is szaporodjanak. S ha valamilyen ritka példányt sikerül szaporítani, akkor az alapot teremthet egy későbbi cseréhez vagy eladáshoz. A szaporításnak ugyanis határt szab a rokontenyésztés következményeképpen bekövetkezhető degenerálódás veszélye. Az állatkertek egymás közötti cseréjét ma már szervezett formában bonyolítják le. Fél évenként stencilezett listát bocsátanak ki, amely tartalmazza az egyes állatkertek ajánlatát és igényét, részletezve korra, nemre és egyéb jellemzőkre (az egyes példányok értékét NSZK-márkában tüntetik fel). Ha a fölösleget nem sikerül értékesíteni, illetve a hiányt beszerezni ilyen módon, akkor jöhet szóba az eladás és a vásárlás. Vannak olyan állatfajok, melyeket ritkaságuk és nagy értékük miatt eleve csak vásárlással lehet beszerezni. Ilyen irányú törekvéseinknek gazdasági korlátai vannak, hiszen a különleges példányokért tőkés valutában kell fizetni. Megjegyzem, hogy a megfelelő összeg birtoklása esetén sem egyszerű ilyen akciót lebonyolítani. Példának okáért megemlítenék két esetet: három évig tartó perre kényszerültünk egy nyugatnémet kereskedőcég ellen, mely a Kamerunból ígért gorillák szállítására kötött szerződésnek nem tudott eleget tenni; a másik eset: elpusztult indiai elefánt párunk (Szonja és Szultán) pótlására tett erőfeszítéseink sikere érdekében még India budapesti nagykövetének segítségét is igénybe kellett vennünk. — Ha ilyen nehéz új szerzeményekhez jutni, akkor rögtön felmerül a kérdés: kellően vigyázunk-e a meglevőkre? Milyen a Kert állatainak egészségvédelme? — Huszonöt éve állunk szerződésben a Fővárosi Állategészségügyi Állomással, melynek jelenleg is két állatorvosa dolgozik nálunk. Jól felszerelt műtő, hordozható röntgen és elegendő gyógyszer áll rendelkezésünkre. Rendszeres időközönként vizsgálják „pácienseiket", a majmoknál még tbc-szűrést is tartanak. Az állatkerti állatorvosok évente megrendezett konferenciáján, Brnóban az idén is részt veszünk, hiszen ez egy speciális szakterület, melyet csak a gyakorlati munka és a kollégákkal folytatott eszmecsere során lehet igazán megismerni. — Befejezésül egy kéréssel fordulok látogatóinkhoz: az állatok egészségének megőrzése érdekében kérjük, ne etessék kendvenceiket, mert az etetés sok baj és betegség forrása lehet. (x) 31 Fővárosi Állat- és Növénykert Élő kiállítási tárgyak