Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Dr. Beck Béla: A fürdőváros jövője

AP»* 1 ff f ••• rrm fürdőváros jovoje A Fővárosi Fürdőigazgatóság, a budapesti gyógyfürdők, uszodák és strandok üzemeltetője, legfőbb gazdája, sajátos helyet foglal el a fürdő-gyógyfürdő ágazatban. Az országban csak három fürdővállalat működik önállóan (a büki, a hajdúszoboszlói és a harkányi gyógyfürdő), a többit mindenütt a helyi vízügyi és csatornavállalatok üzemeltetik. A vidéki fürdők felszabadulás utáni gyors fejlődése következtében csökkent a Fővárosi Fürdőigazgatóság részesedése az országos fürdővendég-forgalomból, de még így is közel egyharmad. A vállalat jelenleg — mintegy másfél ezer állandó, illetve 600—800 kisegítő dolgozóval — kilenc gyógyfürdőt; hét, télen-nyáron nyitva tartó uszodát; tíz idényjellegű strandfürdőt és két tisztasági fürdőt üzemeltet a fővárosban. A felsorolt fürdők azonban csak 21 fürdőüzemet jelentenek, mivel többségükben egyúttal uszoda vagy strand, illetve mindkettő működik. Ezek a létesítmények rendkívül különbözőek, tulajdonképpen nem található közöttük két egyforma. Ennek megfelelően különböző a fürdők vendégköre és szolgáltatásaik színvonala is. Az árak azonban nem mindig tükrözik ezt a színvonalkülönbséget. Mint a főváros területén levő hévízforrások és -kutak üzemeltetője és fenntartója a Fürdőigazgatóság gyógyvizet szolgáltat budapesti kórházaknak, saját vezetékein hévizet sportegyesületeknek és üdülőtelepeknek, továbbá meleg vízzel látja el a Kacsóh Pongrác úti, a Frankel Leó utcai és a Zsigmond téri házak lakásait. A vállalat emellett fenntart egyegy reumakórházi részleget a Gellért és a Rudas fürdőben és egy-egy komplex, fizikoterápiás osztályt — nappali kórházat — a Lukács, illetve a Széchenyi fürdőben. A Fürdőigazgatóság kezelésében levő fővárosi gyógyfürdők, uszodák és strandok vendégforgalma évente átlag 8,3 millió, 1982-ben azonban 8,5 millió fölé emelkedett. A forgalom százalékos megoszlása az egyes fürdőtípusok között lényegesen megváltozott az elmúlt húsz év alatt. Ha összehasonlítjuk a fürdőforgalom alakulását, akkor kiderül, hogy közel azonos nagyságú — 1962-ben 8,465, 1982-ben 8,504 millió — éves forgalom mellett az elmúlt két évtized alatt a gyógyfürdők forgalma 41 százalékról 27 százalékra csökkent, ugyanakkor a télen-nyáron üzemelő uszodák és a nyári idényfürdők forgalma 42 százalékról 66 százalékra emelkedett. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy az új lakótelepi lakások és a fürdőszobás családi házak építése következtében a gyógyfürdőket és kádfürdőket mind kevesebben veszik igénybe tisztálkodás céljából. Ugyanakkor az emberek több időt és pénzt fordítanak testük felfrissítésére, illetve kondicionálására, megfogadva az orvosok által javasolt mozgásterápiát. Vállalatunk pénzügyi helyzete — hosszabb távon — kiegyensúlyozott. Ez nem pénzbőséget takar, hanem részben a pénzügyi előírások szigorú betartásának, részben pedig az állami támogatás kedvező hatásának az eredménye. 1982-ben a Fővárosi Fürdőigazgatóság teljes bevétele 323,9 millió forintot, a kiadása pedig 311,1 milliót tett ki. A bevételekben szerepel a költségvetés által biztosított, év közben 120 millióra növelt, 1982. évi ártámogatás. Ez az összeg az összbevétel 38 százaléka, tehát ebből kitűnik, hogy a Fürdőigazgatóság csak igen tekintélyes népgazdasági támogatással tudja üzemeltetni a fürdőket. (Vagyis egy-egy fürdőjegyhez 13—14 forinttal járul hozzá az állam.) Ez alapvetően behatárolja a vállalat üzemvitelét, fejlesztési lehetőségeit és egész üzletpolitikáját. A fővárosi fürdők állagának megőrzése, a szolgáltatások jelenlegi színvonalának megtartása igen nagy erőfeszítéseket követel dolgozóinktól az elhasználódott és elavult műszaki állapot miatt. A felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt a vállalat felújításra mindössze 780 millió forintot költhetett, rekonstrukciós beruházásokra és új fürdők építésére pedig 1,063 milliárd forintot fordított saját, illetve a Fővárosi Tanács által juttatott beruházási eszközökből. Ezek az összegek — az évi 8,5 milliós vendégforgalmat tekintve — arányaiban messze elmaradnak a főváros sport- és más célokra felhasznált, fürdőfejlesztést szolgáló anyagi ráfordításaitól, nem is beszélve a vidéki fejlesztések mértékéről. Ha az elkövetkező években nem növelhető az ártámogatás — és ennek igen nagy a valószínűsége —, akkor a Fővárosi Fürdőigazgatóság a gazdálkodás egyensúlyának fenntartása érdekében kénytelen emelni a szolgáltatások díját. (Legutóbb 1980 áprilisában emelték a fürdőárakat. — A szerk.) Ha az árakat nem emelhetjük, a vállalat pénzügyi stabilitásának egyetlen módja van: tovább csökkenteni a fürdők fenntartására fordított összegeket. A csökkentés viszont a fürdők állagának további romlásához vezet, és belátható időn belül, a leromlott műszaki állapot mi-18 Az újpesti uszoda