Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Dr. Beck Béla: A fürdőváros jövője

att, sor kerülhet egyes fürdők bezárására is. Mindezek után joggal merül fel a kérdés: hogyan látja a Fürdőigazgatóság a főváros gyógyvizei és gyógyfürdői további hasznosításának reális lehetőségeit — ilyen gondok méllett? Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy „Magyarország páratlan természeti kincse" a gyógyvíz — amint azt David Grove angol szakíró könyvének címében is kiemelte —, amit számon tartanak a nemzetközi turistaforgalomban is. Jelenlegi gazdasági helyzetünkben pedig különösen fontos, hogy az eddiginél is jobban hasznosíthassuk, „értékesíthessük" a világpiacon e természeti kincsünket. A vállalat vezetése — éppen az ismertetett gondok miatt — állandóan és folyamatosan azon fáradozik, hogy keresse azokat az új szolgáltatásokat, melyekkel növelni lehet a fürdők forgalmát, a gyógyítás nívóját és nem utolsósorban a vállalat bevételeit, mindamellett, hogy a szolgáltatások színvonala a fürdők jelenlegi leromlott állapota ellenére is tovább emelkedjék. Tehát nem kizárólag az áremeléstől várjuk a gazdasági egyensúly megőrzését. Vannak elgondolásaink, kivitelezésükhöz szükséges anyagi eszközeink, importlehetőségeink azonban már korlátozottak. Az elkövetkező években aligha számíthatunk jelentős változásokra, ezért célszerűnek tartjuk külföldi tőke bevonását. A külföldi tapasztalatok — és az eddigi hazai kezdeményezések első eredményi is — azt sugallják, hogy külföldi tőkét csak olyan formában célszerű igénybe venni a fejlesztéshez, ha egyfelől a külföldi partner is „hozza" a vendégeket, másfelől pedig a fenntartásban és a forgalom növelésében is folyamatosan biztosítható a közös érdekeltség. Egy bizonyos: a bel- és a külföldi termálturizmus, valamint a gyógy-idegenforgalom alapját képező gyógyvizekből Budapesten bőven van, annak ellenére, hogy a gyógyvizeket jelenleg — a technikai berendezések korszerűtlensége miatt — pazaroljuk. Nagy mennyiségű gyógyvíz „elfolyását" akadályozhatjuk meg, ha a gyógyvízzel üzemelő uszodákat korszerű vízszűrő berendezéssel szereljük fel. E folyamat, lassan ugyan, de már elkezdődött, s minden újonnan épült uszoda, például az újpesti, a Komjádi, A Thermál-szálló uszodája a Szabadság strand téliesített medencéje el van látva vízszűrő berendezéssel. Egyes uszodákban (például a Gellért pezsgő-és hullámfürdőben, a margitszigeti Hajós Alfréd uszodában) a rekonstrukció folyamán került sor korszerű szűrők beépítésére. Ezek a — KÖJÁL által is szorgalmazott — berendezések azonban drágák, zömében tőkés importból származnak, és így az elkövetkező tervidőszakban csak a népgazdaság anyagi lehetőségének függvényében tudjuk beszerezni őket. Ha visszaemlékezünk az 1962. és az 1982. évi forgalmi számadatokra, és azon belül a százalékos megoszlások változásaira, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ma már ki nem használt gyógyfürdő-kapacitással rendelkezünk. A számszerű adatok szerint a hatvanas években a budapesti gyógyfürdőket évente átlag 4,9 millió vendég kereste fel, napjainkban csupán 2,8 millió. Ugyanezen időszak alatt a strandoknak, uszodáknak a hatvanas években 3,5 millió látogatója volt; napjainkban 5,7 millió. Az uszodák iránti „kereslet" még ennél is nagyobb, de — szerencsére — az utóbbi évtizedben a fővárosban intézmények, sportegyesületek és vállalatok is építettek új uszodát és strandot. Ezt a strukturális változást feltétlenül figyelembe kell venni a jövőbeni szállodafejlesztéseknél. Tehát van gyógyvíz, és van gyógyfürdő-kapacitás is, csak meg kellene találni a legkedvezőbb megoldást, mely lehetővé teszi ezek bekapcsolását a gyógy-idegenforgalomba. Meg kellene teremteni az alapjait, hogy a rendelkezésre álló értékes gyógyvizet és a szabad gyógyfürdő-kapacitásokat a termálturizmus révén hasznosíthassa a népgazdaság. Céltudatosan használunk termálturizmus kifejezést a gyógy-idegenforgalom helyett, mert véleményünk szerint, ez jobban kifejezi azt, hogy nagyobb tömegeket szeretnénk bekapcsolni a gyógyvizek és gyógyfürdők idegenforgalmi hasznosításába. Nagyobb tömegekre azonban csak akkor számíthatunk, ha az árakat a szerényebb jövedelműek is meg tudják fizetni, illetve a külföldi biztosító intézeteknek is jó — kifizetődő! — üzlet Budapesten gyógykezeltetni reumatikus bántalmakban vagy mozgásszervi betegségben szenvedő klienseiket. Mindez azt jelenti, hogy olcsó, de korszerű és higiénikus szállodákat kell telepíteni a meglevő gyógyfürdőkre, vagy a gyógyvizet kell elvezetni az olcsó szállodákra telepített gyógyfürdőkbe. Korszerű anyagok alkalmazásával ma már a gyógyvizet el lehet juttatni a forrástól több kilométerre levő — vagy épülő — gyógyfürdőbe (például a Széchenyi fürdő termálkútjából hat kilométer hosszú, speciális csővezetéken „szállítjuk" a gyógyvizet az újpesti gyógyfürdőbe-uszodába.) Természetesen nemcsak a gyógyfürdők építésével lehet elkezdeni a fejlesztést, vannak más lehetőségek is a meglevő, különböző szintű, minőségű gyógyfürdők jobb hasznosítására. Ilyen például a Gellért, melynek ideális műszaki kapcsolata, csatlakozása van a Gellért-szállóval, és így a vendégek közvetlenül vehetik igénybe a fürdő szolgáltatásait. A Gellért-szálló jó bázisa lehetne a közeli szállodákban (Hotel Intercontinental, Hotel Flamenco, Hilton) szervezendő gyógyturizmusnak is. Gyors és aránylag olcsó megoldásnak kínálkozik gyógyszállót telepíteni a Széchenyi Gyógyfürdőre. Ugyancsak megvan a realitása a Szabadság strandfürdőre telepítendő gyógyszállónak. Ez utóbbinál rendelkezésre áll szabad terület is, ezért itt nyilván kedvezőbbek a beépítési lehetőségek, mint a Városligetben. Mind a két létesítménynél azért tartjuk viszonylag olcsóbbnak a megoldást, mivel helyben vannak a gyógyítás alaplétesítményei és a gyógyvíz. Nagyobb volumenű, sok pénzt igénylő beruházás a Paskál gyógyvizére telepíthető gyógyfürdő és gyógyszálló építése. Ezen a helyen a meglévő gyógyvíz és a tágas építési terület rendkívüli előny például az előbbi két fürdővel szemben. A teljesen különálló területen például messzemenően érvényesíteni lehetne a külföldi tőkét 19