Budapest, 1984. (22. évfolyam)

4. szám április - Seregi László: Az Őrangyal költségvetése

verhetetlenek, hanem válaszút elé kell állítani őket. Arra kényszeríteni, hogy valamilyen nyilvános fórumon kötelezzék el magukat, pro vagy kontra. Az ötlet — minő meglepetés! — bevált, mert a tanács egyik magasrangú vezetője személyesen vett részt az alakuló közgyűlésen. A figyelmes olvasó bizonyára észrevette a turpisságot, hogy ez a klub idestova két éve működött már, amikor szerét ejtették a rangos eseménynek. Mindegy. A lényeg az, hogy a vezető szemtől-szemben megdicsérte a klubot felszólalásában, amiért nem adták föl a küzdelmet, s az ellenük dolgozó körülmények dacára elérték, hogy kiutalták nekik a Bartók Béla úti helyiséget. Amelyről sok jó aligha mondható. Az ifjúsági szövetségen túl az is gátolta a munkájukat, hogy a pincét sem fűteni, sem hűteni, sem szellőztetni nem lehetett rendesen. Huzamosabb emberi együttlétre tökéletesen alkalmatlannak bizonyult. Mindazonáltal megígérte a magas vendég, hogy szerez új helyiséget, s intézkedik a pénz dolgában. Csupán azt kérte, hogy nyújtsanak be egy másik, megalapozottabb és szakszerűbb kidolgozású költségvetést. Mi tagadás, elfogadható feltételt szabott. Hiszen végül is, akár tetszik, akár nem, formák, formalitások között élünk. Ám az Őrangyal költségvetése nemcsak hogy fura, hanem megmosolyogtató is volt. Olyan tételek szerepeltek benne, amelyek részletességükkel, jelentéktelenségükkel nem illettek bele egy hivatalos okiratba. Tudomásul kell venni, hogy alkalmazkodni kell a játékszabályokhoz, feltéve, hogy boldogulni akarunk. Nem csoda hát, hogy a vezető visszaszólt: ez így nem lesz jó, a költségvetés formailag és alakilag hibás. A klubtagság erre megsértődött. Valami affélét mondtak, hogy már megint packázik a hivatal, a lelketlen bürokraták széjjelzúzzák az ő szépen felépített elképzelésüket. E sorok írója 1983 szeptemberétől közvetlenül nyomon kísérhette a fejleményeket, mert a postás szerepét töltötte be az Őrangyal és a XI. kerületi Tanács között. Belülről láthatta, tapasztalhatta, hol áll éppen az ügy, s tanúsíthatja, hogy ettől a perctől fogva inkább a klubvezetés merevsége ötlött a szemébe. Csak hajtogatták a magukét. Nem fogadták el az újabb és újabb verziókat, egész egyszerűen nem hitték el, hogy az alternatív javaslatok az ő érdekeiket szolgálják.. Igaz, miért is viselkedtek volna másképp? Előfordult valaha, hogy dönthettek komoly kérdésekben? Volt-e alkalmuk kijárni a közéletiség, a demokrácia iskoláját? Pedig vezetőik között találhatók orvosok, a tagok között meg más diplomások. Csak példaként említem, hogy a legutóbbi személyes megbeszélést azzal kezdte egyikük, amivel mások általában befejezik, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy remélték. Kerek perec közölte a magas beosztású tisztségviselővel, aki az alakuló közgyűlésen is részt vett, hogy a tanács — némi finomítással — nem elég érzékeny a problémákra, és az állampolgárokat folytonos szélmalomharcra kényszeríti. Van ilyen is. De ha valakitől várunk valamit, jobb, ha nem megsértődve és sértegetve kezdjük a mondókánkat. Sikerült végül annyit elérni, hogy az Őrangyal megígérte: rövidesen benyújtja 1984-re szóló költségvetését. Ki is jelöltek valakit, hogy igazítsa el őket tartalmi és formai ügyekben. A tanács pedig vállalta, hogy záros határidőn belül beköltözhetnek új, immár végleges otthonukba. Ezután ismét hosszabb szünet következett, 1983 októberétől idén februárig. Mi történt ennyi idő alatt? Tudom, hogy nem tétlenkedett a tanács; kereste azt a klubhelyiséget, amely megfelel az Őrangyal elképzeléseinek. Tehát: a Körtér közelében legyen, csak ők használhassák, tudjanak főzni benne, nyíljon mód a félrevonulásra, elkülönülésre, tévézhessenek és így tovább. 1984. február 8-án a XI. kerületi Tanács vezetői plénuma jóváhagyta az Őrangyal alkoholellenes klub költségvetését, s foglalkozásaik állandó helyéül a Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet Vak Bottyán utcai klubját jelölte ki. Az Őrangyal tehát megnyerte a „csatát". De félő, hogy a neheze még hátra van. Nem lesz többé kire hivatkoznia, ha — ne adj' isten — elmaradnak az eredmények. De ne fessük az ördögöt a falra! Inkább örüljünk, hogy újabb klubbal gyarapodott, erősödött az alkoholellenes mozgalom; országszerte most már 70 alkoholmentes klub működik. A szakemberek szerint azonban még legalább háromszor ennyire lenne szükség... SEREGI LÁSZLÓ Régi plakátok az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből