Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Gömöri György: Egy angol utazó

A cél: a közlekedés javítása Látogatás a BKV forgalomirányító központjában Napjainkban a főváros közlekedése — hasonlóan a világ sok más nagyvárosáéhoz — elérte azt a kritikus pontot, amelynél már nem lehet változtatni. Idejekorán felismerték ezt a BKV forgalomirányítással foglalkozó szakemberei is, akik 1978 óta már a Kálvin tér mögött álló modern épületből „vezénylik" fővárosunk felszíni tömegközlekedését, és igyekeznek — a lehetőségekhez mérten — minden eszközzel elősegíteni a minőségi fejlesztést. Ennek a munkának főbb irányvonalait — melyek közül nem egy már a 2000. évet idézi — szeretnénk bemutatni, abban a reményben, hogy megismerve azokat a nem szűnő erőfeszítéseket, melyeket a BKV szakemberei tesznek a körülmények jobbítása érdekében, talán megértőbbek leszünk az átmeneti nehézségek láttán. Az első fontos tény, amit a forgalomirányítás „szívében" járva megtudtam, az volt, hogy — sajnos — mint sok minden másra, erre a tevékenységre sincs mindenki által alkalmazható, jól bevált recept. így tehát nem lehet a külföldi tapasztalatokat szolgaian lemásolni, hanem saját lehetőségeinket és körülményeinket figyelembe véve, önálló rendszer kialakítására kell máris törekednünk. A legfőbb cél ekként fogalmazható meg: állandóan „látni, hallani" lehessen a forgalmat. Ennek érdekében folyamatosan bővíteni kell az információ gyűjtésére és továbbítására szolgáló berendezéseket és rendszereket. Mielőtt ezek ismertetésébe fognánk, először is azt kell meghatároznunk, melyek a forgalomirányítás legfontosabb feladatai: — a forgalom menetrendszerűségének biztosítása; — a forgalmi zavarok kialakulásának megakadályozása; — a már létrejött zavarok gyors, hatékony elhárítása, a forgalom folyamatának mielőbbi helyreállítása; — a beavatkozáshoz szükséges és nélkülözhetetlen információk gyors megszerzésének biztosítása; — kapcsolattartás, adatgyűjtés, korszerű utastájékoztatás és felvilágosítás. E feladatok megoldására irányuló intézkedés volt a 4-es és a 6-os vonalon közlekedő villamosok URH-készülékkel való ellátása. Ily módon lehetőség nyílt közvetlen kapcsolattartásra a járművek, a végállomások, a két vonal forgalmára a Moszkva téren külön felügyelő diszpécser és a forgalomirányító központ között. A rendszer üzembe állítása révén javult a zavarelhárítási tevékenység, és a részmenetidőre való közlekedés ellenőrzésének lehetősége is. A csomóponti diszpécser — akinek munkába állításával egy kézbe került a Nagykörút felügyelete — az általa gyűjtött sokrétű információ segítségével olyan beavatkozásokat végezhet, amelyekre nem volt lehetőség az URH-rendszer bevezetése előtt. Többek között biztosítja a járművek helyes sorrendjét, korrigálja a lemaradásokat, rendre továbbítja a járművezetőktől kapott — a villamosközlekedést nem befolyásoló — bejelentéseket is. Ezen intézkedések egy része már a zavarok megelőzését szolgálja. Az URH-rendszer jelentősége ugyanis leginkább a már kialakult forgalmi vagy műszaki akadályok elhárításánál mutatkozik meg. A helyszínről ugyanis jóval rövidebb idő alatt futnak be az adatok, s az elhárító apparátus segítsége is hamarabb vehető igénybe. Bizonyítékul csak két adatot sorolunk fel 1979-ből és 1982-ből: míg korábban a bejelentésig eltelt idő 5,6 perc, a forgalmi akadály átlagos időtartama pedig 14,7 perc volt, addig ezeknek a tartama tavalyelőtt már 2,2, illetve 10,8 percre csökkent. Az URH alkalmazásával, vagyis az állandó ellenőrzés lehetőségének megteremtésével vált lehetővé a részmenetidő szerinti közlekedés bevezetése. Jelenleg elmondható, hogy a részmenetidőket is betartó szerelvények száma eléri a 75—80 százalékot. A rendszer által eddig elért eredményeket röviden a következőkben lehet összefoglalni: javult az egyenletesség, egyötödével csökkent a menetkimaradás, az események bejelentési ideje több mint felére, a forgalmi akadályok időtartama pedig 25 százalékkal csökkent. A kísérleti üzemeltetés alapján egyértelműen meghatározhatóvá váltak egy hatékony rendszer kialakításának feltételei: a vonalon közlekedő valamennyi járművet és a végállomásokat is fokozatosan kell látni URH-berendezéssel, a vonal felügyeletére külön diszpécsert kell kinevezni, meg kell oldani a részmenetidő ellenőrzését és a járművezetőknek a részmenetidő betartására való ösztönzését. Az információs rendszer bővítésének következő fázisai a 7-es vonalon közlekedő autóbuszok felszerelése rádiótelefon-rendszerű URH adóvevő berendezésekkel. A tavalyi év végéig tíz kocsi közlekedett már ilyen készülékekkel. Az irányító diszpécser tevékenységét már nagy vonalakban vázoltuk, érdemes most néhányat felsorolnunk az URH-val felszerelt járművek vezetőinek kötelmeiből. Jelenteni kötelesek: — a balesetet (akár saját, akár idegen jármű okozta), milyen segítségre van szükség: mentő, rendőrség, tűzoltóság stb.; — műszaki hibát; — utaslemaradást; — forgalmi akadályt; — forgalomirányító jelzőlámpa meghibásodását; — egyéb sürgős intézkedést igénylő eseményt. Mindennapi tevékenységünk szerves, elválaszthatatlan része a közlekedés. Az utazás naponta foglalkoztatja az embereket, befolyásolja hangulatukat, közérzetüket. Nem közömbös tehát, hogyan szervezik meg egy-egy város közlekedését, s miként tudják ezt legjobban közelíteni az igényekhez. 28