Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Szükségből erény A nehezebb gazdasági feltételek megkövetelik, hogy új forrásokat tárjunk fel a fejlesztésben, s bátran változtassunk mindazon, ami már elavult. Budapesten új vízmű építését takarították meg azzal, hogy a gyárakban és háztartásokban jobban gazdálkodtak a vízzel. Ha meggondoljuk, hogy egy nagyobb vízmű száz és százmillióba kerül, elfogadható megállapítás: a takarékossággal eredményesen segítette a főváros lakossága az életszínvonal védelmét, s közben javultak az életkörülmények is. Mert több víz jutott az új lakásokba, intézményekbe. S megtakaríthattak temérdek munkát — épp ott, ahol kevés a dolgozó —, sok építőanyagot és helyet is. A bőség gyakran késztet pazarlásra. Ez történt korábban nálunk is. A pesti gyárak viszonylag több vizet fogyasztottak, mint a fejlettebb országokban. Miért ne tették volna? Olcsón szállított a főváros. Most a szükségből erényt kovácsolunk, s jobban megnézzük, hogy mire költjük a pénzt. Reméljük, akkor is budapesti erény lesz a takarékoskodás csakúgy, mint a szervezettség vagy az igényesség, amikor ismét kedvezőbbé válnak gazdasági körülményeink. Röviden — többet Városatya legyen a talpán, aki minden előterjesztést megfelelő gondossággal elolvas. Egyre terjedelmesebbek a beszámolók, a jelentések — s érthetetlenebbek is. Mi ennek az oka? Több a feladat, több a munka? Igen. De a hosszúság olykor elárulja az előterjesztés íróinak szellemi restséget is. A homály pedig a túlzott óvatosságot. Hasznos volna előírni, hány szó lehet a tanács egy-egy jelentése. így nemcsak papírt és időt takaríthatnak meg. Élénkebbek lesznek a viták is. Mert a rövid írást legalább minden városatya elolvassa. Nyilatkozatok változásokról Melyek idén a legfontosabb változások? Erről nyilatkozott a Városháza három vezetője. — A közlekedés legnagyobb eseménye: az idén elkészülnek a több éve tartó, csaknem tízmilliárdos észak-budapesti beruházások — válaszolta Derzsi András, a Közlekedési Főigazgatóság vezetője. — Ez sok változást hoz majd a forgalomban. Azt mondják: felújítottuk az Arpádhídat. A valóságban a régi mellett újat építettünk. A híd teljesítőképessége — a kocsikat tekintve — háromszorosára nő, s ha az utasok számát nézzük, megötszöröződik. Itt jár majd az első gyorsvillamos, az l-es. Először megy át a Hungáriagyűrű Budára, először teremt kapcsolatot két új országút között, s először fejeződnek be egy időben a beruházási munkák a mélyben és a felszínen. S először kötjük össze földalatti vasúttal Észak-Pestet, a Belvárost a dél-pesti iparvidékkel. Angyalföldről az utas fél órán belül jut el Kispestre. Városházi tudósítások — A legfontosabb változás a beruházási piacon van — mondta dr. Nagy Ervin, a beruházási főosztály vezetője. — Az építők kijelölése helyett kibontakoznak a versenytárgyalások. A megrendelők versenyét felváltja az építők vetélkedése. Ez fontos, mert érezhető a vállalkozók körében az árfelhajtás, viszont a mi érdekünk a költség leszorítása. A tárgyalások másik két törekvése a minőség javítása és a határidők megtartása. — A közművesítésben a legjelentősebb változás a lakosság nagyobb mérvű bevonása a fejlesztésbe — válaszolta Rymorz Pál, a Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság vezetője. — Budapesten 1983-ban száz lakás közül nyolcvanhárom volt bekötve a csatorna- és hatvanhat a gázhálózatba. A Fővárosi Tanács az új évben is nagy erőt fordít közművesítésre, de a bővítés csak úgy gyorsítható, ha az érdekeltek pénzt és munkát is adnak. Ezt sokan vállalják. A legfontosabb mind több csatorna építése, de kétségtelen, hogy legtöbben a gázt kívánják bevezetni. Jól fizetik a semmittevést Budapesten kevés a bolt és az áruház, nagy a zsúfoltság, s mégis nem egy helyen a tíz-tizenkét pénztár közül gyakran öt-hat áll, mert nincs pénztárosnő. Milliárdokat költünk az egészségügyre, de csökkenti a gyógyítómunka eredményességét, hogy nincs elég ápoló, nincs elég karbantartó. S naponta sok gép vagy busz is tétlen pihen, mert nincs, aki kezelje, aki vezesse. Teljes a foglalkoztatottság a fővárosban, de tarthatatlan a munkaerő eloszlása. Sok a betöltetlen hely, több vállalatnál mégis kapun belüli munkanélküliség van. Hogyan lehetséges ez? Megállapították, hogy nálunk ma — viszonylag — legjobban a semmittevést, a gyenge munkát fizetik. A nehéz, áldozatos munka díjazása nincs arányban a nagyobb testi-lelki fáradsággal. Társadalmi érdek, hogy mindenkinek legyen kenyere, hogy minden ember nyugodtan éljen. De az is társadalmi érdek, hogy ne álljon meg sehol az élet. Ezért a Budapesti Pártbizottság kezdeményezte a munkaerő kellő átcsoportosítását. Ez csak úgy oldható meg, ha a fárasztó és felelősebb munkát, a nagyobb teljesítményt jobban megfizetik. A semmittevést pedig — sehogy. A látvány megtervezése Felépült Budapesten háromszázezer lakás úgy, hogy az új negyedek — enyhén szólva — nem arattak egyértelmű tetszést. Ennek legtöbb oka ismerős. Száz és százezren vártak lakásra, óriási volt a nyomás, hogy elsősorban a mennyiségre fordítsák az erőket. Gyakran még a jó tervet is megváltoztatták, hogy minél előbb és minél több lakást adhassanak át. S ha nőtt a költség, s elfogyott a pénz, az is mindig a külső rovására ment. Azt is el kell azonban ismerni: keveset tördődtek azzal, hogyan illeszkedik egyegy nagyobb összefüggő építkezés, új negyed a városképbe. Pedig a városi táj, a lávány megtervezése is fontos, feltétlenül növeli az új alkotások értékét. Az idén elkészül Óbudán, a Flórián téren az ország legnagyobb szabadtéri föld alatti múzeuma. Kétezer év találkozik: az utasok együtt látják itt a római Aquincum — a légióstábor — a középkori magyar város — a királynék vára —, az újkori mezőváros emlékeit és a megújult Óbudát. A leglátogatottabb múzeum lesz, naponta — akarva-akaratlan — tíz és tízezrek keresik fel. Várhatóan élénk lesz a nemzetközi forgalom is. Tervezzék meg ezért idejében a látványt. Egyebek között a környék növényzetét. Ne a legcsenevészebb fákat hozzák ide. Tény, hogy ma száz vagy tízezer forint megtakarítása is számit. De az észak-budapesti beruházások csaknem tízmilliárdba kerültek. Ne rontsa el ismét a szegényes külső az általános örömöt! Ismerjük meg a városatyákat Ötven évvel ezelőtt a pesti ember a lapokban naponta találkozott a városatyák nevével. Ma legfeljebb négyet-ötöt, ha ismer. Pedig a tévé korában jóval nagyobbak a lehetőségek. De vajon mikor közvetítették a tanácsülés igazi vitáit? A képernyőn időnként megjelennek a honatyák. A városatyák — a főváros vezetőinek kivételével — soha. Tudjuk, a 30-as években más volt a helyzet. A városháza ülésein nemcsak eltérő vélemények, hanem ellentétes osztályok ellentétes érdekei ütköztek meg. S a különféle nézetekkel együtt a választók jól megismerték a különféle törekvések képviselőit is. De ma is fontos, hogy megismerjék a város atyáit. Nem lehet élénk városi közélet jól ismert személyiségek nélkül. S a választáskor a kettős jelölések is sürgetik, hogy megszűnjék a „városházi névtelenség". Csak úgy lehet valóságos döntés, ha a választó tudja, mit tett a jelölt, és mit kíván tenni a fővárosért. Korunkban a Fővárosi Tanács már kétmillió ember életkörülményeiért felelős. Tevékenysége is kiterjedtebb, változatosabb, mint valaha is volt. Megérné, hogy a tanácsülés és a bizottsági ülések vitáit minél teljesebben nyilvánosságra hozzák. Ennek sok haszna volna. Elérnénk, hogy az eszmecserék színvonalasabbak lennének. S a sok-sok szám, adat helyett a választók képet alkothatnának döntés előtt a vélemények harcáról, a Fővárosi Tanács új törekvéseiről. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 23