Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Szöllösi Ferenc—Pálffy Judit: A városszépítés híreiből

A városszépítés híreiből TERVEK,ELKÉPZELÉSEK Szépítgetésre nincs különösebb ok, így történt az eset: a Budapest folyóirat fotósa felhívta a Budapesti Városszépítő Egyesület titkárságát, hogy — fél évvel a megalakulás után — hova mehetne felvételeket készíteni az egyesület működésének eredményeiről. Nem ment sehová. Amit fogalmazhatunk úgy is, hogy a nagy reményekkel útnak induló új társadalmi szervezet hathavi tevékenységét nem lehet lemérni. Azaz, fényképekkel nem. Tanácskozó kobakok, telefonkagyló takarta profilok vagy éppen levélmásolatok megjelenítése meglehetősen unalmas lenne; legfeljebb olyan képaláírásokra adna módot: „Eszes Róbert grafikusművész tervezi az alapító tagok számára adandó jelvényt"; vagy: „Szoboszlai János mozdonyvezető és társa rendezik a terézvárosi fotóanyagot". Mert munka folyik — egyre több, mind szélesebb körben. Talán a legfontosabb, amit a városban sétáló még sokáig nem regisztrálhat: a munka kereteinek kialakítása. Épül az egyesület, s tekintettel arra, hogy a budapesti társadalmi szervezetek között nemcsak létében, hanem jellegében is új, nem veheti át más, szakmai vagy társadalmi szervezetnek az építkezési módját. Mind a mai napig nincs is elfogadott ügyrendje. A fővonalat természetesen rögzíti az alapszabály: közgyűlés — vezetőség — elnökség. Ám ez nyilván csak váz lehet a folyamatos tevékenységhez. Mi kerül rá? Az eltelt időszakban minden esetben előbb volt a munka, és ahhoz kerestek keretet, nem fordítva. Ez adódott abból, hogy a több száz pestinek, aki alapítónak jelentkezett, megvan az elképzelése, hogy melyek a legfontosabb teeendők; s az szeretne bármit csinálni, ami hasznos. Ezért nincs értelme az elkülönítésnek, a regiment századokra való bontásának már a kezdet kezdetén. A munkák köré szerveződés amúgy is csoportokat hoz létre, állandókat és alkalmiakat egyaránt. Egyes csapatok szinte spontán módon alakultak meg: a köztéri tárgyak gondozói, a használhatatlanul szennyes kisvizeknek és környéküknek védelmezői vagy a felvonósok. Az egyesület elérte, hogy a Városháza illetékese készségesen átadta az ingatlankezelő vállalatok által megrendelt idei liftjavítások, cserék címjegyzékét, s hozzáértő egyesületi tagok szemügyre vették, veszik, mi található meg a régiekből — hátha van még menthető. (A 84-es jegyzék alapján már előre, s remélhetőleg hatásosan lehet dolgozni.) Fel sem merült, hogy legyen részlegük például a közgazdászoknak, amíg az egyesület programjáról beszélgetve az e szakmabeliek föl nem ismerték, hogy a legkülönbözőbb környezet-, városvédő és -szépítő akcióhoz igenis nélkülözhetetlen lehet az alapos gazdasági elemzés! Nem terveztek „játszótéri bizottságot". De jött egy szociológus és egy képzőművész — elmondták, miért tartják fontosnak, s elkezdték szervezni. (Vajon milyen általános bizottság egyik albizottsága — vagy annak is kisebb része — lehetne ez egy merev rendben?) Önálló bizottságok megalakítása ellen foglaltak állást azok, akik propagandamunkára jelentkeztek. Indok: tennivalójuk túlnyomó többsége kapcsolódik a tagság többi részének ténykedéséhez, mindenütt ott kell lenniük, nincs értelme az elkülönülésnek. A stabil közösségek közül elsőként illett volna említeni a legrégebbieket: a Ráday Mihály tévébeli ajánlatára jelentkezettekből úgy két esztendeje összeállt fotósokat, akiknek úttörő jelentőségű két kiállítását már láthattuk a budavári palotában, még az egyesület megalakulása előtt. Most befejezéshez közeledik legújabb — egyúttal legnagyobb szabású — vállalkozásuk, belső Erzsébetváros épületeinek adatgyűjtéssel egybekötött dokumentumértékű megörökítése. És ha a „régieknél" tartunk: a Budapest szerkesztősége által, még 1982 őszén rendezett egyik klubnapon vállalta el két építész, hogy a fővárosi fürdőket szakmai szemmel végigfürkészi — mely részei érdemesek védelemre? Ez a duó tulajdonképpen az akció idején „ideiglenes" társulásnak nevezhető. Amilyen például a székházkeresőké: hová költözhet majd az egyesület a Fővárosi Tanácsban az elinduláshoz rendelkezésre bocsátott irodahelyiségekből? Jó néhány üres vagy különösebb gond nélkül azzá tehető épület, házrész került már szóba a Duna jobb és bal partján egyaránt, mindegyiket megvizsgálta két-három szakember, s véleményt adott róla. Az ismétlődő eredmény: lássuk a következőt. (Az egyik kissé kiesik a közlekedésből, a másikra most van pénzes jelentkező — s a város érdeke, hogy mielőbb rendben legyen a sorsa —, a harmadikat túl szűknek találták...) íme, a legújabban felvetődött székhely-20 Ez tetszik a városszépítöknek is