Budapest, 1983. (21. évfolyam)

6. szám június - Czagány István: Szoborköltöztetés

DR. CZAGÁNY ISTVÁN Szoborköltöztetés begyógyítsák. Mindezek után is akadtak még olyanok, akik azt kívánták — nem is alaptalanul—, hogy eredeti helyére állítsák vissza a Csikóst, hiszen a kalapált rézszobor kőtalapzata ott maradt az eredeti helyen. Időközben azonban az erődrendszer e középső teraszán — a volt Csikós-udvaron — részben megépült a középső lőréses, gótikus várfal, amelynek alapozása a Csikós-szobor talapzata alatt húzódott. A lőréses várfal folytatása, rekonstrukciója tervkerült az épülettel — jóllehet korláttal nincs hozzáépítve a mögöttes architektúrához. Joggal merül fel azonban a kérdés, hogy szabad-e olyan, műemlékileg védett területen — mint a budavári palota körzete — ilyen nagymérvű átalakítást végrehajtani? Ezúttal nem óhajtunk erre a kérdésre azzal válaszolni, hogy éppen ezen a területen bontottak le négy pótolhatatlan műemlék épületet, ami jóvátehetetlen veszteség, s hozzá viszonyítva a szoboráthelyezés A Budapest májusi száma cikket közölt a Vár területének rendezéséről (Stuber Sándor: Örkény nyomán a Várban). Ebben — többek között — szólt arról is, hogy Vastagh György Csikósszobra — mint ahogy azt olvasóink, a Vár ismerői is észrevették — új helyre „költözött". Az öregebbek közül sokan emlékeznek arra is, hogy a nevezetes szobor eredetileg a palota nyugati erődrendszerének középső terraszán — a Csikósudvaron — állt, a lebontott lovarda épületének déli homlokzata előtt. Miért került hát most a Hunyadi-udvarba? Mi indokolta, hogy éppen egy olyan pompás udvar középpontjába helyezzék, amelynek déli szélén már amúgy is ott áll Stróbl Alajos remekművű Mátyás-kútja? A háború előtt Vastagh György Csikósát egyetemeinken és főiskoláinkon úgy tanították és akként mutogatták, mint iskolapéldáját a szobor elhelyezésének, épület és szobor kapcsolatának. Valóban, a szobor talapzata egy járdát kísérő tömb-bábos korlát segítségével mesterien összhangban volt a lovardaépület főhomlokzatával. Méltatói tehát nem alaptalanul dicsérték és mutatták — követésre méltó példaként — a műszaki és a művészeti iskolák ifjúsága számára. A szobor méltó hátterét alkotó lovardaépületet azonban 1954 után lebontották, és megszűnt az az út is, amelynek járdakorlátjával összeépítve alkotott harmonikus együttest a szobor talapzata. A Csikós tehát árván maradt a helyszínen, és éppen az a magasrendű esztétikai kapcsolat tűnt el, amely a hozzáillő épülethez kötötte, vagyis híven illusztrálta a lovardaépület rendeltetésének tartalmát. Ideiglenesen a szobrot is le kellett bontani, hogy hiányzó és sérült részeit pótolják, a golyó ütötte számtalan sebet be volt — és van ma is — véve a középkori erődrendszer teljes bemutatása érdekében, és ez már összeegyezhetetlen volt azzal, hogy a Csikós-szobor a helyén maradhasson. Ezért stílusos, új elhelyezésről kellett gondoskodni, amihez eredeti kőtalapzatát is át kellett helyezni a Hunyadiudvarba. Igaz, a szobor itt másfajta, mégis méltó kapcsolatba csupán jelentéktelennek mondható. Inkább arra szeretnénk rámutatni, hogy az újonnan elhelyezett régi, eredeti szobor egy még nagyobb szabású kompozíciónak vált részévé. Ennek a kompozíciónak mintapéldája a bécsi Helden-Platz, ahol Savoyai Jenő és Károly főherceg lovas szobra áll egymással szemben a tér fő motí-42