Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Új feltételek — új viták A gazdasági feltételek nehezebbek, a fejlesztési lehetőségeknek is szűkebbek a határai — érthető tehát, hogy megnőtt a közéleti viták száma, s hangjuk is élesedett. Egy-egy terület gazdái alaposabban mérlegelik, hogy mire költsék a rendelkezésükre álló pénzt. Ez magyarázza azt is, hogy mind hevesebben ütköznek meg az eltérő vélemények s az ezek mögött rejlő érdekellentétek. Nyílt, őszinte beszédre van szükség, hogy megértsük a vitákat, a határozatokat. Hiba volna elhallgatni vagy eltúlozni gondjainkat. S ugyancsak hiba volna az is, ha eltúloznánk az eredményeket. A teljes igazságot kell feltárni, megismerni, hogy a lehetőségeken belül a legjobb megoldásokat választhassuk. A legnagyobb közös érdek a 70-es években elért életszínvonal megtartása. Ez határozza meg a beruházások mértékét. Szerencsére a korábbi nagy építkezések hatása egy ideig megkönnyíti, hogy a mérséklődő ütem ne okozzon számottevő társadalmi feszültséget. Nagy téma a magánerős építkezések támogatása. A különféle intézkedésekkel azt kívánják elérni, hogy a családoknál felhalmozott pénz mind nagyobb hányadát sikerüljön bevonni a fejlesztésbe. Emellett, persze, ugyanígy elengedhetetlen a társadalmi — családi — munka számottevő felhasználása is. Az általános gazdasági fejlődés — különösen a külkereskedelmi munka javítása — ismét bővítheti a beruházási keretet. De közben sok más területen is változást kell elérni. Az építőipar — sajnos — nem tart lépést a változó igényekkel. Az árak emelkedtek, de sem a minőség, sem a szervezettség nem lett jobb, s gyakran „csúszik" a határidő is. Vagyis: miközben nehezebbek a gazdasági feltételek, helyenként gyengül az ipari háttér. Az új külgazdasági jelenségek sem homályosíthatják el, hogy a legsürgetőbb tennivalók most itt vannak, s itt találhatók a legjelentősebb, még ki nem aknázott források. Pusztít vagy épít a közlekedés? Egy-egy város fejlődéséhez több, különböző feltételre is szükség van, de közöttük a közlekedés, a forgalomszervezés meghatározó szerepe aligha vitatható. S jelentősége manapság mindinkább növekszik. Korunkban a közlekedés rombol is. Ahol négy-hatsávosra szélesítik az utat, ahol új tereket, csomópontokat alakítanak ki, ott nemegyszer áldozatul esnek az ódon házak, öreg fák, parkok. Megváltoztatják a város arculatát, történelmi hangulatát, hagyományos méreteit, sőt, valójában a jellegét is. Ezért gyakran hallani: a közlekedés, amely a múltban a város teremtő ereje volt, most pusztítja azt. — Úgy vélem, a közlekedés ma is többet épít, mint rombol — amint ez a Szentendrei úton már megtörtént —, s a múltban beépített helyeken — feloldva a zsúfoltságot — parkosítsunk. Vagyis a jelentéktelen pusztításhoz képest nagyon sokat épít-szépít Óbudán a közlekedés fejlesztése. — S másutt? — Másutt is ugyanilyen elvek befolyásolják a terveket. A Belvárosban folytatjuk a gyalogjárórendszer kiépítését. A Dunakorzó után felújítják a Vörösmarty teret. Amikor megőrizzük a Belváros örökségét, s mind nagyobb Városházi tudósítások — mondja Derzsi András, a Közlekedési Főigazgatóság helyettes vezetője. — Olykor minőségileg egészen újat. Elég csak megemlíteni a földalatti vasutat. A forgalom ma is meghatározza a város fejlesztését. Új negyedeket emelnek ott, ahol előbb megépítik a közlekedési-tömegközlekedési hálózatot. S ahová eljut a gyorsvasút, ott meggyorsul az építkezés is. — S ami Óbudán történt? Az nem pusztítás? — Valóban, a Flórián tér mellett, a Vörösvári út déli szélén, ahol már készül az új főút, előzőleg sok kis házat — zömében vályogviskót — lebontottak. Ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt a Nagykörút építői, bár ott csákány alá kerültek nagyobb házak is. Az egész főváros közlekedésének érdeke, hogy az Árpád-híd bővítése után megépítsük a Hungária-gyűrű budai részét, az új Vörösvári utat. Ez megfelelő kapcsolatot teremt a Bécsi, a Szentendrei és a Váci út között. Átadása teszi lehetővé az észak-budai térség — sőt, környék — további nagy fejlesztését. S mód nyílik arra is, hogy a Flórián téren bemutassuk a nemrég feltárt római leleteket részét visszaadjuk a járókelőknek, helyre kívánjuk hozni korunk, sőt, a század első felének hibáit is. A Vörösmarty térre ismét visszakerülnek a régi kandeláberek, s megvizsgáljuk azt is, hogy felállítható-e újra a milleneumi földalatti vasút lejáratának rég eltűnt, két díszes csarnoka. A budai Vár újdonsága: az új parkolók közelében a Fehérvári-bástya mellett pihenőparkot építünk. Megóvjuk a régi nagy fákat, s itt helyezzük el a palotában feltárt gótikus szoborcsoport másolatat. — A hagyományos városi jelleg megtartása a fejlesztés új vonása? — Ennél sokkal többről van szó. A közlekedés befolyásolja a városlakó ember közérzetét, hangulatát. Ezért a forgalom teljes rendszerét összefüggő egésznek tekintjük. Feltétlenül meg kell védeni a közlekedő ember környezetét. A legfontosabb azonban, hogy a lehetőségekhez mérten gyorsan és kényelmesen utazhasson. Abból indulunk ki, hogy a közlekedés minősége része az életszínvonalnak is. — Megtarthatják-e a következő időben a közlekedésben már elért szinvonalat? — Van rá lehetőségünk. Tavaly sok új jármű érkezett. Már az idén érezhető lesz a békási gyorsvasútnak, a Boráros tér rendezésének s több más, korábbi építkezésnek kedvező hatása.Sok változást hoz majd Észak-Budán, Észak-Pesten a Váci úti metró és a Hungária-gyűrű építése, később pedig ugyanitt a gyorsvillamos megindítása. Tanulmányozzuk: mi a feltétele, hogy a pesti Duna-parton is a nagykörútihoz hasonlóan kettős csuklós szerelvényeket járathassunk. Az elképzelés megvalósítása további kedvező változást hozhat a pesti forgalomban. — Általában elismerik, hogy egy-egy területen javul a helyzet. Ugyanakkor másutt romlik. Megoldható-e, hogy egyenletes legyen a fejlesztés? Kétségtelen, hogy a 80-as évek közepéig főként Óbudán, Angyalföldön és a környező területen javul majd a közlekedés. A déli részen viszont nő a zsúfoltság. Ezért a következő időkben Dél-Pesten és Dél-Budán lesznek a legnagyobb beruházások. Folytatódik a Hungáriagyűrű építése, s eléri a Dunát. Ez megkívánja a Lágymányoson tervezett híd átadását. Belátható időn belül szükség lesz a Dél-Budáról induló új metróra is. A tervezés hosszú útja Hosszú a fővárosi tervezés útja. Gyakran öt-nyolc, sőt tíz év is kell, míg egy ötlet megvalósul. Ennyi idő alatt megváltoznak az igények, általában a lehetőségek is, de a tervek őrzik a régi — és elavult — elképzeléseket. Ha pedig változtatni akarnak, akkor újra kell járni a tervezés csaknem minden lépcsőjét. Volt idő, amikor úgy vélték: a háziasszonyok lassan már nem főznek otthon, elég lesz a kisebb méretű konyha. Azután kiderült: ahogy több lett a szabadidő, reneszánszát éli a szakácskodás, a vendégeskedés. Igazi nagy — nagyobb — konyhára van szükség, sőt, éléskamrára is. Újra otthon főz sok nyugdíjas. Igy olcsóbb. De a legtöbb épülő lakásban ma is kicsi a konyha és kicsi — vagy nincs — éléskamra. Az új házak sok tekintetben még a tíz év előtti életmód-elképzeléseket fejezik ki. Számos kérdésben sok ember dönt, így megoszlik a felelősség. Az idő közben múlik, s mire helyesbítik a régi terveket, esetleg már elavult az új is, aztán építünk már az átadáskor is szűk aluljárót, vagy már a megnyitáskor kicsi ÁBC-áruházat. Aczél Kovách Tamás 28