Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Kovalovszky Miklós: Van számos utca

FÓRUM KOVALOVSZKY MIKLÓS Van számos utca De nemcsak Londonban, hej — mint az operettben éneklik—, hanem Budapesten is. Hogy hány, talán az illetékesek sem tudják „naprakészen", hiszen még hazánk önálló településeinek a számát is bajos pontosan megmondani — 3260-70? — a gyakori változtatások miatt. A becslés vagy számbavétel ingatagságára jellemző, hogy Az utcák őrzik emléküket cirnű kiadvány szerint (1964) Budapestnek mintegy 9 ezer utcája, tere stb. van, a nevek száma pedig, az ismédődések levonásával, több mint 5 ezer. Hajdú Mihály munkája: Budapest utcaneveinek névtani vizsgálata (1975) 6816 önálló névegyeddel számol, de nem közli, hogy ezek hány utcát jelölnek. Annyit azért megállapíthatunk a névjegyzékek alapján, hogy ma Budapesten hozzávetőlegesen 7150 út, utca, tér stb., azaz hivatalos nevet viselő „közterületi egység" lehet. Az utcanevek útvesztője évszázadok során, főleg 1950 óta nőtt ekkorára. Az első, 15-16. századi adatok a Várban 8-10, Pesten, a mai Belváros területén szintén ugyanennyi — sikátorok szabdalta — utcáról és térről szólnak. Az előbbi szám a Vár zártsága miatt alig változott, Pest azonban a telekmegoszlásokkal egyre tagolódott. Utcáinak száma a töröktől való felszabadulás után, 1688-ban 33, 1758-ban 48, 1803-ban 57, a városegyesítés idejében, 1872-ben pedig 64. Később a várossal együtt növekszik az utcahálózat, többek között a névadás gondját is okozva. Régen az utcák neve, akárcsak az embereké, nem volt állandó, hivatalosan rögzített. A lakosok nevezték el az utcákat valamelyik telek tulajdonosáról, jelesebb épületéről, kocsmacégérről vagy egyéb jellegzetességről. Pest-Buda utcanevei nyelvünkben sem voltak egységesek és állandók. A török uralom alatt a német — magyar neveket török megnevezések váltották föl, a felszabadulás után pedig 130 évig német nevek járták, s csak 1817-ben készült el Pest város első, kétnyelvű utcajegyzéke. A megnevezés jogkörét 1848-ban veszi át a városi tanács, 1870-től pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsára hárul a rendezés föladata, különös tekintettel az egyes városrészekben ismétlődő nevek zavarának megszüntetésére. Ma ez a gond a Fővárosi Tanács igazgatási osztályáé. Az utcanevek kialakulásában és változásaiban nemcsak a város, hanem a nemzet történelme, sőt, kicsiben a világhistória is tükröződik, nem szólva a névadási rendszert'alakító tényezőkről: földrajzi, gazdasági viszonyok, korízlés, nyelvállapot stb. Ilyen szerteágazó nyomokon nem kísérhetjük végig Budapest utcanévtörténetét, hiszen Schmall Lajosnak a régebbi múltat föltáró munkája (1906) óta is tömérdek változás gazdagítja, bonyolítja atéma anyagát. Lényegében arra szorítkozunk, hogy számba vesszük a múlt emlékét idéző utcaneveket, emel-Belvárosi utcák. Térképrészlet 1893-ból lett szólunk a főváros utcanévrendszerének néhány érdekességéről. Mit őriznek meg az utcanevek a legrégibb múltból ? A Vár környékének kelta őslakói után az Aquincumot benépesítő rómaiak hagyták ránk a leggazdagabb emléket. Voltaképp tehát Óbuda a főváros legősibb magja, itt kezdődik Budapest története. Ha szoros folyamatosságról nem beszélhetünk is, meglepő, hogy a „klasszikus" múlt emlékét alig jelzi néhány periférikus utcanév: Római út, Római-part, Amfiteátrum és Gladiátor utca. Honfoglaló őseink Attila várát vélték látni a nagy amfiteátrum romépületében, de az ott megtelepedő Kurszán vezér — és Hadrianus császár — csak újabban kapott utcát Békásmegyeren. Nemrég törölték ugyan az egykori Óbuda mezőváros földesurainak, a Zichy családnak nevét az utcajegyzékből, de szerencsére meghagyták a Fő teret, bár kicserélték a Templom utca és tér hagyományos nevét. A városrész múltjára, egykori életére már csak a Kiscelli utca, Kolostor út, Filatori dűlő utal, a régi foglalkozásokra pedig a Szőlő, Törköly, Serfőző, Kékfestő és Tímár utca. A városrész gyökeres átalakulása amúgy is sok utcanevet tarolt le, betetőzésül a még megmaradt utcák, bár tiszteletre méltó, de Óbudával vajmi csekély kapcsolatban lévő, ödetszerűen választott névadókat kaptak, épp ott, ahol a főváros „bölcsőhelyének" hagyományai kínálkoztak megörökítésre. A Várban történt aránylag a legkevesebb változás, s az utcák, terek jobbára megtartották magyarrá vált nevüket: Úri utca, Bécsi kapu tér, Fortuna utca — a vendégfogadóról —, Disz tér, Országház utca — II. József telepítette az országgyűlést a klarisszák épületébe; ma az Akadémiáé —, Színház utca — az 1787-ben létesített Várszínházról -, Szentháromság utca és tér, Tárnok utca — Brunszvik József tárnokmesterről. Az újabb keletű nevek is általában ide illők: Kapisztrán tér, Hess András tér — itt volt nyomdája, az első hazánkban —, Táncsics Mihály utca. Ma még kirí közülük a Móra Ferenc utca. a Babits Mihály és a Tóth Árpád sétány. A két utóbbi elnevezés fordítva lett volna stílusos: ugyanis Tóth Árpád lakott a keleti oldalon, Babits pedig a nyugati bástyasétány alatt, a Logodi utcában, mely egy ottani középkori falu nevét őrzi, akárcsak a Sasadi meg a Nyéki út. A régi Pest,azaz a mai,szűkebb Belváros területén is sok meghagyott utcanevet találunk, legalábbis a 18-19. századból, persze, megmagyarosodva: Váci, Kígyó, Régiposta, Aranykéz, Fehérhajó, Harmincad — a vámhivatalról —, Vármegye, Kúria, Magyar, Szerb, Bástya, Képíró, Molnár utca, Kristóf tér, Egyetem tér. Legtöbbjük, a régi névadás példájaként, önmagát magyarázza. Néhány, már ránk hagyományozódott személyneves utca — Kossuth, Petőfi — mellett az újabb 29