Budapest, 1983. (21. évfolyam)
12. szám december - A hátsó borítón: Fernando Botero (Kolum-bia): Casa de Raguéi Vega, 1975, olaj, 195,5x246,5 cm. Somfai István felvétele.
A KOHÓ- ES GÉPIPAR LEGNAGYOBB GENERÁLTERVEZŐ VÁLLALATA JELENTKEZIK Ipartelepítés a II. világháborút megelőzően A II. (világháborút megelőző időszakban az iparosítás mértéke nem volt számottevő, a hangsúly elsődlegesen a mezőgazdasági termelésre helyeződött. Csuipán a háborút közvetlenül megelőző években — 1938-tól kezdődőén — jelentkező ipari konjunktúra hozott némi felgyorsulást e téren. Az ipari beruházások zömében a meglevő üzemek rekonstrukciójára, bővítésére, kapacitásnövelő fejlesztésére korlátozódtak. Ügynevezett „zöld-mezős", teljesen új ipari létesítményeket csak kis számban hoztak létre, főleg külföldi tőkebefektetéssel és érdekeltséggel. Ezek technológiai tervét — adott esetben a gyártási dokumentációt is — a külföldi partner szolgáltatta. Ritkábban a fő technológiai berendezéseket szállító cég — mint pl. az ózdi Greenewalt ércdarabosítómű esetében a Krupp—Grusonwerke — a mű mai értelemben vett és valamivel részletesebben kidolgozott beruházási programját is adta. A nagyvonalú tervdokumentáció felhasználásával készítették el az új üzemek kiviteli terveit, a nagyabb műveik <mint pl. Weiss Manfred — Ganz-MÁ VAG — Rimarnurány). Saját tervező részlegei, megosztva a tervezési feladatot magán mély-és magasépítő vállalkozókkal. A II. világháborút megelőzően a komplex ipart gyártervezés, illetve az ún. generáltervezés a jelen formájában ismeretlen volt. A háborút követően az újjáépítés és később a nagymérvű iparosítás szükségessé tette a komplex gyártervezés „tudományának" kialakítását, majd a „generáltervezés" bevezetését. E tudományág folyamatos kifejlesztésében a KOGÉFTERV (Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat) jogelődeinek úttörő szerepük volt. A kohó- és gépipar helyzete a háborút követő időben A háborút követően nagymértékben lerombolt iparral rendelkez-Korszerű konverteres acélmű nyersvaskeverő kemencével tünk csupán. Bányászatunkat is hasonló állapotok jellemezték. Több — a háborút megelőző időben megkezdett — ipari beruházás félbemaradt, az ezekkel kapcsolatos külföldi szállítókkal kötött szerződések érvényüket vesztették. Az ipari kapacitás csökkenéséhez hasonlóan csökkent a szellemi kapacitásunk is, résziben a háborús emberveszteség, résziben a szakemberek nyugatra távozása miatt. Az ország újjáépítéséhez nélkülözhetetlenül szükséges alapanyagok (betonacél, hengereltáru, ipari és lakóházi felvonók acélkötelei, vasúti sínek, kábelek, építőanyagok és mindezek előállításához szükséges üzemek stb., stb.) gyártásának beindítása rendkívüli erőfeszítést tett szükségessé. Egyre sürgetőbben jelentkezett olyan központi állami irányítású tervező szervezetek létrehozása, melyek nem csupán a szűken vett lokális vállalati érdeket szolgálják ki, hanem az országos igények kielégítését, mindenekelőtt az újjáépítésben, perspektivikusan pedig a későbbi iparfejlesztés tervezési feladatait látják el.