Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Széchy Ágnes: Régen a jégen

A városligeti mesterséges jégpál/a 1874-ben. Korabeli rajz aligha létezik Európában más egylet, mely hasonlót felmutatni képes lenne." Mindez 1869-ben a Duna-parti Steingassner kávéház kártyaszobájában kezdődött. Az alakuló közgyűlésen mindössze 18-an vettek részt, de ez nem szegte kedvét a korcsolyázás szerelmesének, az egylet alapítójának, Kresz Gézának. Az első feladat természetesen az volt, hogy megfelelő jégpályát találjanak. A választás a városligeti tóra esett. Az egyletnek mindössze 35 tagja volt, de az alapítók úgy határoztak, hogyha a tó egy részét díjtalanul megkapják a városi tanácstól, illik saját zsebükből felépíteni egy kis klubházat. így azután 1870. január 29-én megnyithatták az első egyesületi korcsolyapályát és melegedőt. A világ első korcsolyázó egylete 1742-ben alakult meg Edinburgh-ban. A közép-európai sportszokásokat figyelembe véve, Magyarország — illetve a Monarchia — nem volt sokkal elmaradva. Természetesen a Pesti Korcsolyázó Egylet — 1872-ben változtatta nevét „Buda-Pesti"-re — sem nélkülözhette az arisztokrácia támogatását. Csakhamar megteltek a melegedők grófi mamákkal, akik uzsonnát adtak, míg az Andrássy, Apponyi, Batthyány, Cziráky és a többi előkelő család leszármazottai a jégen köröztek. Mindehhez egy verkli szolgáltatott zenét. A második évadban a melegedőházat kibővítették, a Kristóf téren korcsolyakiállí-Földváry Tibor Európa-bajnok (1895) és a róla készült szobor, a Ben ke-vándordíj a látványosságba a készülő épületeket is. Képzelhető, milyen sikere volt a Vajdahunyad ormán megjelenő félholdnak, amelyből fehér hattyú hátán ereszkedik le egy hercegnő. A műsort tűzijáték és a jelmezesek felvonulása fejezte be. A bécsi Allgemeine Sport-Zeitung 1895. február 2-i számában így ír: „A bécsi korcsolyázó egyleten kívül, amely mellé méltán sorakozik a budapesti, ha tán felül nem múlja, 33