Budapest, 1983. (21. évfolyam)

2. szám február - Endrődi Szabó Ernő: Az erzsébetiek lendülete

ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ Az erzsébetiek lendülete — A kerület előtörténetét két önálló település fejlődésén kell párhuzamosan nyomon követnünk— mondja Bogyirka Emil, a Pesterzsébeti Múzeum igazgatója. — A huszadik kerület ugyanis Erzsébetet és Soroksárt egyaránt magában foglalja. Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárában olvashatjuk ezt az 1150 körüli oklevélidézetet: „ultra Surcusar, usqe ad fluvium Racus (Soroksáron túl a Rákos vizéig)." E szerint a név eredetileg a Csepel-szigetet kelet felől határoló Duna-ág mellékén levő mocsárra vagy a felső hajlás mentén húzódó és keletre is kinyúló mocsárterületre vonatkozhatott, amelyet délkeletről a Gyáli-patak is táplálhatott. A mocsárnak a Dunára hajló szögletében, sarkában település keletkezett, s fekvése alapján a Soroksár nevet kapta. Az ősi magyar falu helyére a 18. század elején érkeztek az első német telepesek. Ez körülbelül kétszázhatvan évvel ezelőtt, Mária Terézia országlása idején történt. A városközpont régen A telepítést a Grassalkovichok vitték végbe a királynő nyíltan németesítő politikája jegyében. Soroksár földjei mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmasak, s ez meghatározta a fejlődés menetét. A település rohamos fejlődésnek indult, mind gazdasági, mind demográfiai értelemben. A századfordulóra azonban — akárcsak többi mezőváros jellegű településtársa szerte az országban — el is érte lehetőségei felső határát. Tizenötezer lelkes nagyközséggé nőtte ki magát, bizonyos mértékű kézműiparral. Különösen a bognár- és kovácsipar virágzott, s ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a település egyik, igen fontos országos szállítási útvonal mentén fekszik. A kor „sárga angyalai" voltak ezek a műhelyek. Erzsébet jóval fiatalabb. 1870-ben létesült itt néhány házból álló telep, amely igazgatási, jogi szempontból Soroksárhoz tartozott, s csak \ századforduló előtti évben nyerte el „függetlenségét". Ekkortól Erzsébetfalva néven önállóan létezik, előbb mint község, utóbb mint nagyközség. A növekedés itt is rohamos volt. 1924-től — az eredeti szóhasználat szerint — „rendezett tanácsú város"-ként szerepel a különböző forrásokban, majd 1929-től a megyei városok sorában találjuk. Ha jól meggondoljuk, szédületes „karrier" ez — alig hatvan év alatt. — Milyen tényezők idézték ezt elő? — Válaszom elején hadd mentegetőzzem: bár a fejlődés fő irányai nagyjában-egészében — a különböző monográfiák jóvoltából — ismeretesek, kimerítő, minden részletet megnyugtatóan tisztázó felelet — résztanulmányok hiányában — mégsem adható. Annyit mindenképpen kijelenthetek, hogy az első lényeges, minőségi változás a harmincas évekre tehető. Igen érdekes mozzanat ez, hiszen a világgazdasági válság időszakát éljük. Erzsébeten mégis erőteljes iparosodás ment végbe. Ez — néhány más dolog mellett — je.. .és ma lentősen meghatározta az akkor már megyei város társadalomszerkezetének alakulását. A súlyponti elem természetesen az ipari munkásság, amely mellett azonban jól érzékelhetően jelen volt az ún. középosztály. Ez a társadalmi csoport a kis-és középvállalkozókból, főként iparosokból és kereskedőkből állott. A téma alapos elemzést érdemelne. Igen sok tanulsággal szolgálhat az akkor már hozzávetőleg kilencvenezer főt számláló Pesterzsébet társadalmi folyamatainak alakulása, összességében is, de osztályonként, rétegenként külön-külön is. Azt hiszem, kevesek előtt ismeretes például az a tény, hogy Erzsébet — az agglomeráció hangsúlyos pontjaként — nemcsak a vidéki nincsteleneknek a főváros megélhetést nyújtó „erőforrásai" felé áramló tömegeit „szippantotta föl", hanem az úgynevezett „pöttyösöket" is, akiket — főként politikai beállítottságuk miatt — kitiltott a rendőrség Budapestről. Akadtak köztük [rzsébetíaluá Róm.. haih. fcmplom