Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Manana Szaladze: Szervusz, Budapest

MANANA SZALADZE Szervusz, Budapest! „Szervusz, Budapest!" — ezekkel a szavakkal üdvözlöm kedvenc városomat a Keletibe berobogó vonatból. Mosolyogva, boldogan szállok ki minden alkalommal a kocsiból, és amíg a hordár viszi a csomagjaimat, kellemes jó érzéssel nézem a szembe jövő arcokat. A pályaudvar csarnokából kijövet úgy bámulom az ismerős utcákat, mintha először látnám őket. „Szervusz, Budapest!" — ismétlem ilyenkor másodszor, és boldogan szívom be az ismerős levegőt. Azt szokták mondani, sosem szabad egy olyan helyre visszamenni, ahol már egyszer boldog volt az ember. De ezt én nem hiszem: mindig szívesen térek vissza Budapestre. És ha igaz, hogy csak a saját szülővárosában érezheti igazán jól magát az ember, akkor Budapest nekem második szülővárosom. Mi köt engem Budapesthez? O, ha én ezt fel tudnám sorolni! Nagyon sok minden! Például egy kellemes rózsadombi lakás, ahol tíz éven keresztül újra meg újra vendégül látott a világ egyik legtündéribb teremtése, dr. Tardy Lajosné; számtalan barátom és jó ismerősöm; a budapesti színházak és hangversenytermek kellemes légköre, ahol mindig találkozhatok régi ismerőseimmel; a gyönyörűszép Margitsziget, ahol régen, hideg reggeleken meleg háziköntösbe bugyolálva szebbnél szebb sorokat írt legkedvesebb íróm: Krúdy Gyula. Hatvankilencben jártam először Pesten, és már az első alkalommal óriási hatással volt rám ez a város a meghitt hangulatú kis utcákkal, a királyi vár és a Parlament pompás körvonalaival, a Mátyás-templom kecses, mesebeli tornyaival. Reggeltől estig gyalog jártam Pest utcáit, és nem tudtam betelni a város szépségeivel. Mennyi minden megváltozott azóta! Évről évre szebb lesz kedvelt városom. Rendbe hozták a régi építészet remekeit, felépültek az új lakó-Manana Szaladze Tardy Lajossal telepek, kiszélesedtek az utcák, a város különböző részein, és a Belvárosban megjelentek a szép, új szállodák. Pedig akkor — nagyon régen — azt hittem, hogy ennél szebb már nem is lehet ez a város. Újra meg újra végigmegyek utcáin, újra látom a régi ismerős helyeket, ismerős tereket és parkokat, kedvenc szobraimat. Büszkén mutatom mindezt honfitársaimnak, oly büszkén, mintha valóban Budapest volna a szülővárosom. Szeretettel mesélek nekik a város múltjáról és jelenéről, a magyarság történetéről, Kossuthról és Petőfiről (bár a grúzoknak nem Balla Demeter felvétele kell ezt a két nagy magyart bemutatni), II. Rákóczi Ferencről, Dózsa Györgyről, Vörösmartyról és Aranyról és más kiváló személyiségekről, akiknek emlékét szobrok, utcák, intézmények őrzik. Hogy kerültem kapcsolatba Budapesttel és egyáltalán Magyarországgal? 1967-ben kezdtem tanulni magyarul. Eleinte rettenetesen nehéznek tűnt, de később belejöttem, megtanultam és megkedveltem a magyar nyelvet. Először, ahogy már említettem, 1969-ben jártam Pesten, dr. Tardy Lajos vendégeként. Életem új szakaszát köszönhetem Tardyéknak. Attól kezdve ismerkedtem meg a magyarokkal, történelmükkel, kultúrájukkal és igazából nyelvükkel is. Azóta többször megfordultam Pesten és Magyarország különböző városaiban, de főleg Pesten vagyok otthon, itt szeretek lenni. Járok múzeumokba, hangversenyekre. A legnagyobb élvezet számomra mégis a színház. Ezért is kezdtem éppen a magyar drámairodalom fordításával műfordítói tevékenységemet. Eddig Örkény István, Szabó Magda, Szakonyi Károly, Maróti Lajos egy-egy színdarabját ültettem át grúz nyelvre. 1978-tól vágtam neki a műfordításnak, s azóta jó néhány művet lefordítottam magyarról grúzra és grúzról magyarra. Addig csak a magyar nyelv oktatásával foglalkoztam, amit a mai napig is folytatok. De éppen a fordítói munkámnak köszönhetem azt a sok örömöt, amiben részem volt eddig, a nívódíjat, amit az Európa Könyvkiadótól kaptam. Sok új barátot szereztem a Magyar írószövetségben, az Európa Könyvkiadóban, a Nagyvilág és az Életünk szerkesztőségében. Budapesti tartózkodásomnak köszönhetem azt is, hogy megismerkedhettem két remek házaspárral: Weöres Sándorral és Károlyi Amyval, Vas Istvánnal és Szántó Piroskával. Itt kötöttem barátságot a kiváló költőnővel és műfordítóval, Rab Zsuzsával, aki nagy-nagy híve grúz hazámnak. Oly sok szép élményt nyújtott nekem Budapest, oly sok kedves találkozásban volt részem minden itt-tartózkodásom alatt, hogy ennek a kedves városnak mindig hálás leszek. Mindig örömmel nyújtom kezemet felé, és örömmel kiáltom: „Szervusz, Budapest!". 18