Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Gondok és remények A Fővárosi Tanács vezetőinek a Budapesti Pártbizottság előtt tartott, a VI. ötéves terv félidei eredményeit és a gondokat ismertető beszámolója azt bizonyítja, hogy a nehezebb gazdasági feltételek és a csökkenő állami támogatás ellenére is folytatódott a város gyarapodása, és több területen javultak az életkörülmények. Amivel szembe kell nézni: máris számottevő az építők adóssága, részben emiatt sem lesznek kedvezőbbek a feltételek az új évben. Az kétségtelenül siker, hogy két év alatt 34 ezer lakás készült el, és az idén várhatóan 17 ezret adnak át. Árnyoldala is van azonban a dolognak: viszonylag sok a kislakás. Az új esztendőben az állami beruházások száma csökken, és ezért nagyobb arányban kell bevonni a magánerőt. Ennek megoldása érdekében temérdek új nehézséggel kell megbirkózm. A jövőben kevesebben juthatnak állami lakáshoz, s akiknek több pénze van, az előbb szerezhet új otthont. A beruházók kételkednek abban, hogy a következő esztendeikben a tervezett lakások minil felépíthetők. A gyermekintézmények fejlesztése jól halad. Minden felvételét kért gyermeket elhelyezhettek a bölcsődékben és óvodákban, igaz, több esetben nem a lakóhelyén, illetve annak közelében. A főváros vezetése kiemelt feladatként jelölte meg az oktatási feltételek megteremtését. Az eredmények kielégítőek, sok száz iskolai terem elkészült. Viszont kevés a tanár. Az egészségügyben a legsúlyosabb a helyzet. Az építők tartozása halmozódik, nincs egyetlen olyan munka sem, amely időre elkészült volna — állapították meg. A nagy elmaradás új feszültségek forrása. Mivel az egészségügy is a kiemelt fejlesztések között szerepel, el kell érni, hogy minél előbb befejeződjenek a kórházi, rendelőintézeti építkezések. Ezzel csökkenthető a beruházási költség, s enyhíthető a tarthatatlan zsúfoltság. A Fővárosi Tanács most szervezéssel kívánja növelni a kórházi ágyak számát. Szükség is van erre, ám ez is csak ideig-óráig segíthet a bajon. Az egészségügy nem újítható meg új építkezések nélkül. A fővárosi közlekedés fejlőtlése s ennek hatása jól érezhető. A Boráros tér rendezése után az észak-pesti területeken 'vonták össze az erőket, s itt jól haladnak a munkák. Az Árpád-híd bővítése, valamint a Váci úti metró építése (a hídfőig) jövő őszre elkészül. S elmdulhat a gyorsvillamos is a Hungária-gyűrű első szakaszán: a Bécsi úttól a Lehel útig. S azután ? Folytatni kell a földalatti vasút és a Hungáriagyűrű építését, enyhíteni kell a dél-budai zsúfoltságot. Még nincs eldöntve, hogy milyen ütem ben valósíthatók meg a jóváhagyott tervek. Nagy erőt kell fordítani a közművesítésre is. Az állami és családi házas építkezések helyszínei mind távolabb esnek a beépített területektől, az új házak bekötése a közműhálózatba nagyon sokba kerül. És már ez sem oldható meg a magánerő bevonása nélkül. Az aszály és más nehézségek ellenére a kereskedelem kínálata megfelelő, s több vonatkozásban tapasztalható fejlődés. Ehhez hozzájárult, hogy az új intézkedések fellendítették a vállalkozókedvet. A zöldség-gyümölcs „fronton" erősödött a verseny, s a Körúton már gyakran olcsóbb volt a termékek ára, mint a városszéli piacon. A boltok, áruházak továbbra is zsúfoltak. Nyílt ugyan több száz kisebb-nagyobb pavilon, bolt, élelmiszer-áruház, de mégis sok bosszúságot okoz a nagy bevásárlóhelyek építésének elhúzódása. Sok korábbi jóslat ellenére 1983-ban teljes volt a foglalkoztatottság, s ez 1984-ben sem változik. A takarékpénztári jelentésekből kiderül, hogy ennyi pénz még soha nem halmozódott fel a családokban. A bizalom nem rendült meg, a főváros lakossága elismeri az általános fejlődést. Van mód újabb erőket bevonni a fejlesztésbe. Jelentősebb társadalmi „megmozdulásra" lehet számítani az építkezéseken, a felújításokon, a kereskedelemben, sőt az egészségügyben is. Ha sikerül javítani az építkezések vezetését, megszüntetni a gyakran látható, elképesztő szervezetlenséget, fegyelmezetlenséget, a hanyags^ppk sorozatát — s ez nem lehftetlen! —, akkor talán sok helyen ellensúlyozhatnánk a külgazdasági veszteséget. Kit sújt, ha kevés a lakás? A Budapesti Pártbizottság várospolitikai munkabizottsága úgy foglalt állást: nem lehet szembeállítani a felújítások és az új építkezések fontosságát, nem fogadható el olyan nézet, hogy eddig az építkezés volt fontos, ezután a felújítás lesz az. Megváltoznak az arányok a fejlesztés két ága között. A gyorsabb felújítást sürgetők — a belső negyedek leromlott állapotán kívül — arra hivatkoznak, hogy jelentősen csökkent a lakáskérelmezők száma. Valóban, a számuk kisebb volt, mint négyöt évvel ezelőtt, de a legutóbbi hónapokban ismét emelkedett, s elérte az 58 ezret. Ennél jóval több új lakásra lenne szükség. Legkevesebb 80—100 ezer lakás kell még — az 1983-as állapothoz képest —, hogy minden családnak és egyedülállónak legyen saját lakása, s legyen elég üres lakás családalapításhoz, továbbá cseréhez. A belső negyedek vezetői a felújítások elsőbbsége mellett kardoskodnak. Ez gyakran jobb üzlet, mint a házgyári építkezés, a különféle gazdasági közösségek itt bőven „arathatnak". De az új építkezések méretét elsősorban a társadalmi feszültségek határozzák meg. Mert kit is sújt, ha kevés a lakás ? Főként az ifjúságot. Az idősebb nemzedék gondjait idővel — úgy-ahogy — megoldották. De a fiatalok otthonteremtése ma is számtalan nehézségbe ütközik. Hasonlóan túl nagy áldozatot kíván a családoktól a munkásosztály kisebb jövedelmű rétegeiben is. S gyakran nem elégedettek lakáshelyzetükkel a főváros tehetősebb rétegei sem. Nagyobb, jobban felszerelt, megfelelőbb otthont szeretnének. Ehhez Budapesten is sok-sok milliárdot(!) gyűjtöttek össze. A minőségi cserék azonban nem oldhatók meg új lakások építése nélkül. Mi lesz, ha megöregszünk? A tervezési vitákban előtérbe került az idősek helyzetének tanulmányozása. Érthető, hiszen a főváros lakosságának mintegy negyede nyugdíjas, és arányuk csak növekszik a jövőben. Figyelemre méltó az egyik tanácskozáson elhangzott megállapítás: az ötvenesek nemzedéke csak most gondol rá, hogy egyszer megöregedhet. Az idősekkel való foglalkozás nem szorítkozhat pusztán a gondozásra vagy az öregkori betegségek megelőzésére. Még nem tisztáztunk olyan kérdést, hogy hol az idősek helye az új társadalomban. Sorsuk aligha lehet kényszerű tétlenség. S keveset tettünk, hogy teljesítsük sajátos életkori igényeiket, legyen az lakás, élelmezés, közéleti tevékenység, pihenés vagy szórakozás. A fővárosban megközelítően 500 ezer idős ember él majd. Helyzetük az egész város közérzetét, hangulatát befolyásolja. Van tehát mit tenni érdekükben a következő esztendőkben. Személyi hírek A Közlekedési Főigazgatóság helyettes vezetőjévé nevezték ki Lelkes Mihályt és dr. Rakovszky Jánost. Lelkes Mihály 1945-ben született. Közlekedésépítési mérnök, oklevelét a Budapest Műszaki Egyetemen szerezte. 1972 óta munkatársa a Közlekedési Főigazgatóságnak. Eddig a fejlesztési osztályt vezette, új beosztásában is a fejlesztési terület irányítója. Dr. Rakovszky János 1940-ben született. A Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki, majd gazdaságmérnöki oklevelet szerzett, 1971-ben pedig műszaki doktori címet. 1967 óta dolgozik a főigazgatóságon, eddig a közgazdasági és igazgatási osztályt vezette. Aczél Kovách Tamás Városházi tudósítások 17 32 új év előtt