Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Kárpáti Miklós: Egy regénye mindenkinek van

van szükség. Most, 1983 októberében például nincs még jóváhagyott 1984-es kiadói tervünk. Persze köteteink azért már a nyomdákban vannak. — Napjainkban mind nagyobb port kavar a vita: áru-e a kultúra? Nyereségesek-e a kiadó kötetei? — Van nyereséges, van ráfizetéses. Mi még kapunk dotációt. A jelenlegi struktúrában nem dolgozhatunk támogatás nélkül. A kulturális kormányzat elképzelése szerint fokozatosan megszűnik a könyvek dotációja. Ehhez azonban változtatni kell a feltételeken. Ki lehetne dolgozni más szabályozó rendszert, az eddigiektől alapvetően különböző feltételeket, amelyekkel meg lehetne teremteni a könyvkiadásban részt vevők — kiadók, nyomdák, terjesztők — közös érdekeltségét. — A közös érdekeltség hiánya lenne az oka a könyvek hosszú átfutási — néhai Zelk Zoltán szavával: „átcammogási" — idejének is? — Talán. Jelenleg egy év a nyomdai átfutási idő, de ha közbejön valami, másfél-két évre is elhúzódhat. Vannak már példák arra, hogy szinte hetek alatt újra nyomnak egy gyorsan elfogyott kötetet. Sajnos, még nem ez a jellemző. Messzinek tűnik az az idő, amikor a könyvesboltok napi jelentései alapján utánnyomják a leginkább keresett köteteket. Az olvasók türelmét kérjük addig is. * * Az olvasó türelmes. Ha ad valamit házikönyvtárára, úgyis régen kiválasztott magának egy üzletet, ahol törzsvevőnek számít. Jogot szerzett így ahhoz a kiváltsághoz, hogy neki is félretegyék a pult alá a könyveket. Jó szimattal s az irodalmi életben való némi jártassággal ki tudja választani az újdonságok rengetegéből az őt igazán érdeklő s a pénztárcájának is megfelelő könyveket. A legújabb olvasásszociológiai vizsgálódások szerint a felnőttnek tekintett rétegek olvasási igénye infantilizálódik. Ha az- iskola elvégzése után egyáltalán kézbe vesznek még könyvet, inkább az ifjúságnak szánt képregényeket, krimiket, sci-fiket lapozgatják. Ez még mindig a jobbik eset. Mindinkább nő azoknak a családoknak a száma, ahol már nem jut idő kézbe venni akár egy képregényt sem. Feloldható az ellentmondás? A kiadók, ha hagyják őket, megpróbálnak gyakorlati választ adni erre. S mi lesz addig, amíg megszületik a felelet? Kezdődik a téli könyvvásár... Remélem, ismét félreteszik nekem az új Magvető-köteteket. Akár ketten is elférnénk a belvárosi szűk utca keskeny járdáján, ha nem foglalná el éppen fél szélességben egy teherautó. Éppen ládákat pakolnak le róla. Egy hirtelen forduló rakodólegény — természetesen véletlenül — akár fejbe is vághat a terhével. Mehetnék a járdán is, ha nem kellene minduntalan kerülgetnem az ottfelejtett kartondobozokat, sörösrekeszeket vagy éppen a csatárláncot alkotó rakodókat. Tapasztalhatjuk már évek óta, hogy a Belvárosban csúfoskodó raktárhelyiségek igencsak akadályozzák a közlekedést, rontják a városképet. Sebtében rendezek is egy közvéleménykutatást. — Ez borzalmas — mondja a tisztes korú hölgy, aki szatyrokkal megrakodva egyensúlyoz a beszűkített járdán. — írtam is egy beadványt. Ezek már hajnalban itt dudálnak, aludni se lehet tőlük. Szemben pedig az iskola, csoda, hogy még nem volt gyerekbaleset. Egy házmesteri lakás ajtaján csengetek. A ház felügyelője borús arccal hallgatja végig kérdésemet, majd így igazít el: — Jegyezze meg — emeli fel mutatóujját —, hogy egyetlen bolt se lehet meg raktár nélkül. Mert hogy is venné ki magát — szippant egy utolsót a körmére égett csikkből —, ha maga bemenne a boltba, ahol közölnék, hogy a kiválasztott húst vagy cipőt a város külterületén lévő raktárban kaphatja meg. Na látja, erre maga se tud felelni. Csak legyen raktár, mert ez a bőség bizonyítéka — dönti el végérvényesen vitánkat. Már csaknem zavarba jövök ettől a védőbeszédtől, amikor kikottyantja, hogy véleményét az érdek mozgatja. A rakodóhely felügyeletéért, járdaseprésért némi többletjövedelemhez jut... Olcsó az igazság. — Hiába teszem ki már hajnalban a rakodási területet jelző táblát, rajta a hatósági engedély számával, a szemtelen maszek autósok az ingyen parkírozás lehetőségéért még a tábla ellopásától sem riadnak vissza. Ennyiben maradunk. A raktárak erősen zavarják a belső kerületek életét. A tény megállapítása már eddig is számos tanácskozás témája volt. Az elképzelések is számtalanszor megfogalmazódtak. De vajon meddig jutottunk ezek megvalósításában? Tárcsázok. Többen elzárkóznak a nyilvános megszólalástól. Vannak, akik a témát nem tartják időszerűnek, mások az anyagi nehézségekkel indokolják az eddigi eredmények szűkösségét. És ilyen vélemény is akad: Barikád a járdán 14