Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Hollós László: Lakni muszáj

Felújítják a házat. Lenin krt. 101. kásokat. Az első félév tapasztalatai kedvezőek. — Hogyan próbálnak még enyhíteni a vállalat gondjain? — Nagy könnyebbség, hogy az idén a bérlők térítés ellenében átvállalták közel 110 lakás komfortfokozat-növelő korszerűsítését. Eddigi öt házkezelőségünk kilencre bővült. Önállóságuk növekedésével remélhetőleg a korábbinál gyorsabban és egyszerűbben orvosolják majd a lakók panaszait. Házkezelőségeinken építésvezetőséségeket szeretnénk létrehozni, amelyek közvetlenül a HKI megbízására, idejében elvégezhetik a szükséges munkákat. — Mi lesz a sorsa a kerület sok aládúcolt épületének? — A Terézvárosban körülbelül 23 ezer négyzetméter aládúcolt terület van. 217 lakást és 481 függőfolyosót tartanak fagerendák. A jövőben korszerű technológiai megoldásokkal, például lőttbetonos, könynyűszerkezetes, acélhuzalos megerősítésekkel szeretnénk fölváltani a dúcolásokat. A már meglévő állványzatot rendszeresen ellenőrizzük, karbantartjuk, s ha szükséges, megerősítjük. Az aládúcolt épületek felújítása hosszadalmas és költséges. S a pénzügyi lehetőségeink. . . Segít a pályázat A tanácsházán kezdtem, ott is fejezem be riportomat. Penczner Bertalanné általános elnökhelyettessel a tervidőszak feladatairól és a lakáshelyzet várható alakulásáról beszélgetek. — A többi idős, belső városrészhez viszonyítva milyen helyzetben van a VI. kerület? — Úgy érzem, elég rossz helyzetben. Általában a szomszédos VII. kerülethez szoktuk hasonlítani magunkat, s ott lényegesen több a felújított épület. A fővárosban nálunk a legalacsonyabb a felújított épületek száma. Nyilván ebből adódik, hogy a kerületi IKV még soha ekkora pénzügyi támogatást nem kapott, mint ebben a tervidőszakban. A 2,8 milliárd forint óriási összegnek látszott kezdetben, de ahogy múlt az idő, egyre inkább rájöttünk: nem is olyan sok ez. Megkezdhetjük ugyan a több évtizedes lemaradás pótlását, de be nem hozhatjuk. Az elhanyagolt épületek mellett nagy problémánk, hogy a lakások összetétele kedvezőtlen. Ások komfort nélküli, félkomfortos, sötét, nedves, földszinti lakás helyreállítása és felhasználása is bajos és költséges. Az igazság az, hogy egy részüket nem is lehet felújítani. A lakásosztály átmenetileg néhány évre kiutalja ezeket. A bérlő megnézi, rendben találja, aztán egy-két hónap múlva visszajön mondván: vizes, penészes minden, a gyerek beteg, ebben a lakásban nem tudnak élni. — Meg van elégedve az IKV munkájával? — Az elmúlt időszakban nagyon sokat tett a vállalat a lakóépületek felújításáért. A rendkívül megnövekedett karbantartási igényeket viszont nem tudja kielégíteni. Azt hiszem, a mostani tervidőszak feladatai meghaladják az IKV erejét. Ugyanazzal a személyi állománnyal nem lehet háromszor annyi feladatot ellátni. Különösen a műszaki ellenőrgárdájuk gyenge. Igaz, kényszerhelyzetben vannak. Mert amíg a kivitelező diktál, addig a beruházó vagy megalkuszik, vagy nincs kivel megcsináltatnia a munkát. A fővárosi vállalatok válogatósak, legszívesebben kevésbé munkaigényes feladatot, homlokzatfelújítást vállalnak. Az IKV kénytelen kisvállalkozókkal és tsz-ek melléküzemágaival dolgoztatni, s ezek nagy része túlzottan drága, és nincs is kellően felkészülve. A legtöbb kritika a lassú és alacsony színvonalú karbantartások miatt éri a vállalatot. Csakhogy nincs elegendő szakembere. Hosszú időn át például mindössze egyetlen asztalosa volt. A kerületben évente megüresedő több száz lakásból jó néhányat az IKV-nak kell rendbe hoznia. De hát szakemberek nélkül hogyan?! — így aztán ezek az üres lakások felhalmozódnak? — A pályázatokkal megpróbáljuk ezt elkerülni. Tavaly 48, az idén eddig 71 üres lakást hirdettünk meg. De még ez is nagyon kevés. A közeljövőben az IKV és a lakásosztály szorosabb együttműködésével szeretnénk jelentősen növelni a pályázatok számát. így meggyorsulna az üres lakások felhasználása, az IKV mentesülne rendbehozási kötelezettsége alól, és anyagi eszközeit is megkímélnénk. Ráadásul a lakások minősége is javulna, hiszen a bérlők mindent elkövetnének ezért. Fontos törekvésünk, hogy a cserék előmozdításával nagy lakásokat szabadítsunk föl. Szintén nagy lakást „eredményez" a kettes társbérletek felszámolása, illetve a visszamaradó társbérlő minél gyorsabb elhelyezése. — A tervidőszakban javulni fog-e a kerület lakáshelyzete? — Véleményem szerint a Fővárosi Tanács által bevezetett pályázati rendszer javítani fogja a lakások minőségét, összetételét. Sokat várunk a szeptember 30-án elfogadott módosított lakásgazdálkodási rendeletektől. Az egyik — sokak által sürgetett — új intézkedés lényege, hogy a Fővárosi Tanács V.B. adott esetben elrendelheti az egy hónapnál hosszabb ideje üresen álló, kétszobásnál kisebb lakások pályázat útján való kiutalását. Ezeket a bérlakásokat azok is megkaphatják, akik nem erre a lakásellátási formára jogosultak, de előtakarékosságot vállalnak. Ez az intézkedés hozzájárulhat ahhoz, hogy minél kevesebb lakás álljon üresen, s gyorsabban átmeneti otthonhoz jussanak azok Is, akik az éves elosztási névjegyzékeken nem szerepelnek. Nem kell öthat évig várni, egy éven belül megszerezhető a lakás. Óriási dolog ez! Eddig nagyon sok gondunk volt a lakások hasznosításával. Akik névjegyzékre kerülnek, érthetően nem fogadnak el bármilyen lakást. Ha már vártak öt-nyolc évet, akkor jó minőségű, végleges lakást szeretnének kapni. Ám ha névjegyzéken kívül, s ráadásul gyorsan, hozzá lehet jutni, akkor mindenre hajlandók, talán már nem is válogatnak annyira. Ez a rendelet abból a szempontból is jelentős, hogy a kerületek lakásosztályait az eddiginél is jobban ösztönzi majd a lakások minél gyorsabb felhasználására. — A lakáshelyzet várhatóan javulni fog. Ám közben a felújításra szoruló, aládúcolt épületek állaga egyre romlik. — A megoldás: a rehabilitáció. Kijelöltük az első tömböt, de egyelőre csak az előkészítő munkák folynak. Valószínűleg már ebben a tervidőszakban el lehet kezdeni a kivitelezést, bár a rehabilitáció csak a következő öt év tervei között szerepel. Nem az a célunk, hogy nőjön az aládúcolt épületek száma, hanem hogy megmentsük a belső városrészt. Csak kis lépésekkel tudunk előrehaladni. Tudom, közben tovább romolhat az öreg épületek állaga, de nagyobb lépésekre egyszerűen nincs lehetőségünk. Egyelőre nincs. Több száz ilyen tömb van a belső kerületekben. Hogy a VII. ötéves tervidőszakban közülük hányat és hol lehet rehabilitálni, ezt ma még nem lehet tudni. * A tömbrehabilitációra tehát egyelőre várni kell. Pedig a VI. kerületi Tanács V.B. munkájáról 1982-ben megjelent beszámolóban az ingatlankezelésre vonatkozóan többek között ez olvasható: „El kell kezdeni minél előbb a tömb- és városrész-rehabilitációkat — még ebben az ötéves tervben. Politikai, társadalmi feltételei adottak, szükségessége ismert, anyagi, pénzügyi feltételei , — állami, vállalati, lakossági forrásokból megteremthető. (Megteremthetők. A szerk.) Meggyőződésünk, hogy ezt a feladatot komolyan kell venni, mert néhány öt év múlva csak a szanálás alternatívája marad." 5