Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Hollós László: Lakni muszáj

Újabb házaspár jön. Két gyermekükkel egy 32 négyzetméteres szoba-konyhás lakásban élnek. Mivel nem programos igénylő (Nem szerepel jegyzéken. A szerk.), csak átmeneti lakást kérhet. Két címet kapnak, ezek közül választhatnak. „Alaposan megvizsgáljuk majd mindkettőt" — ígéri boldogan a férfi. „Az igénylők hány százaléka újította meg lakáskérelmét?" — érdeklődik egy terhes nő. Tudnia kell, mert ez határozza meg esélyeit. Harmadik emeleti, komfort nélküli lakását szeretné földszintire cserélni. Úgy tudja, tiárom gyerekkel egy éven belül lakást kell kapnia. Igaz, hogy most még csak egy fia van, de talán ikrei születnek. S akkor, ugye, az már három. Sajnos, a tanácsi bérlakáshoz túl magas a család egy főre eső jövedelme, a két és fél szobás OTP-öröklakáshoz pedig kevés: 350 ezer forint kellene, készpénzben. „Hát így az életben nem lesz lakásunk! Nem lettem sokkal boldogabb" —állapítja meg. A következő ügyfél egy kétgyermekes családanya. Megpályáztak a Lenin körúton egy üres lakást, de kevés az esélyük, hogy megkapják. Jövőre rákerülhetnek az átmeneti lakás névjegyzékre. Fiatal nő, ölében három év körüli kislánynyal ül az előadó asztala előtt. Megnézte, és elfogadja a felajánlott átmeneti lakást. „Még W.C. és zuhanyozó is van benne!" — mondja büszkén. 11 óra. A folyosón még sokan várnak bebocsátásra.. . Megéri, vagy nem éri meg? Részlet a lakásügyi osztály VI. ötéves tervre vonatkozó lakáspolitikai irányelveiből : ,,A lakásállomány jobb kihasználása érdekében soron kivül kell cserelakást felajánlani azoknak, akik jelenlegi lakásuknál kisebb szobaszámú vagy alacsonyabb komfortfokozatú lakást kérnek, illetve egy lakás ellenében több lakást adnak át. (...) A lakáscsereigények megoldásakor meg kell követelni, hogy a bérlő a reá tartozó lakás-helyreállítási kötelezettségét teljesítse." Nyugdíjas özvegyasszony panaszolja: — 73 négyzetméteres, két és fél szoba összkomfortos lakásomat szerettem volna elcserélni. A szemközti házban öngyilkos lett egy 90 éves bácsi, külföldön élő rokona lemondott az 53 négyzetméteres, másfél szobás lakásról. Gondoltam, saját lakásomat leadom, s cserébe megkapom azt. Kérvényemet írásban beadtam a lakásügyi osztálynak. Több hónap után eljutottam a közjegyzői hivatalba, ahol lekezelően és ellenségesen beszéltek velem. Na, aztán a hagyatéki tárgyalás után megkaptam a kiutalást. Felmérték a lakásomat, és megállapították, hogy a fürdőkádat, mosdót, W.C.-csészét ki kell cseréltetnem, s mindent rendbe kell hozatnom. Cserébe az IKV rendbe hozza a másik lakást. Csakhogy az általuk hiányosan megrendelt munkákon felül mindent én fizettem volna leendő otthonomban. Számolni kezdtem: a kiutalt lakás használatbavételi díja 50 ezer forint. Jelenlegi lakásomért a használatbavételi díj kétszeresét, azaz 146 ezer forintot kapok. A különbözet tehát 96 ezer forint. Ebből rendbe hozatom a saját lakásomat, és kifizetem a kiutalt lakásban hivatalosan meg nem rendelt, de szükséges munkálatokat. Mindent összevéve tiszta nyereségem 10 ezer forint volna. Visszamondtam a cserét. A Fővárosi Tanács az elmúlt években a minőségi lakáscserék fokozottabb előmozdítását, valamint az állampolgárok egymás közötti lakáscseréjének nagyobb támogatását ígéri. Létrehozta a központi lakáscsereosztályt, amely ha nem is zökkenőmentesen, de a korábbinál mindenképpen gyorsabban tud intézkedni. Az 1981. október 15-én megalakult Budapesti Lakáscsere Osztály a VI. kerületi Tanács V.B. szakigazgatási szerveként kezdte tevékenységét. Hrutka János csoportvezetőt eddigi tapasztalataikról kérdezem. — A csereigénylők általában olyan lakást kínálnak föl, amely nem volt kelendő a „szabadpiacon". Ezekért, a többnyire rossz állapotban lévő, leromlott lakásokért jó minőségű, belső kerületben lévő kisebb lakást kérnek. A kerületi lakáscsere-névjegyzéken is főleg elavult lakások halmozódnak föl; a megüresedett bérlemények 80—90 százaléka szoba-konyhás. A fentiekből következik: legnagyobb problémánk az, hogy az igények nem találkoznak a kínálattal. Garzonlakások kialakításával és az üres telkek beépítésével elő lehetne segíteni a nagy lakások felszabadítását. Ha az IKV által megállapított rendbehozási költséget a régi bérlő letétbe helyezné az új bérlő részére, gyorsulna az ügyintézés, sok bosszúságtól megkímélnénk az ügyfeleket. A közvélemény szerint osztályunk aranybánya. Az emberek egyszerűen nem értik meg, hogy háromszobás lakásukért miért nem kapnak azonnal másfél szobásat. Pedig mindaddig várniuk kell, míg igényeik nem találkoznak a lehetőségekkel. Már azzal is foglalkozunk, hogy ha az ügyfél valahol a városban megfelelő cserelakást talál, utánanézünk, és lebonyolítjuk a cserét az adott kerülettel. A közeljövőben elkészülő számítógépes program segítségével könynyebben és gyorsabban párosíthatjuk majd az igényeket a rendelkezésünkre álló lakásállománnyal. Jó lenne, ha a felajánlott és az elhalálozás következtében megüresedett lakásokkal csak mi foglalkozhatnánk. Oda kellene koncentrálni a lakásokat, ahol a feladatok vannak. így javulna a fővárosban a lakásgazdálkodás, nőne a választási lehetőség. Ez a fafödémes Eötvös utcai épület, ahol jelenleg osztályunk található, korábban lakóház volt. A szűk, levegőtlen folyosókon, a kis szobákban óriási a zsúfoltság. Évente körülbelül 10—15 ezer lakással gazdálkodunk. A kulturált ügyintézéshez tágasabb helyiségek és várók kellenének. Az eleve idegesen érkező ügyfél ezeken a szűk, zsúfolt folyosókon várakozik fél órát, s így kerül az ügyintéző elé. Gyakoriak a hangos szóváltások, fenyegetőzések. Mindig akadnak hangulatkeltők. A kulturált körülmémények az ügyfeleket is megnyugtatnák. Se pénz, se szakember Az ingatlankezelő vállalatok nem tartoznak a legnépszerűbb intézmények közé. A VI. kerületi IKV sincs irigylésre méltó helyzetben. 1106 épület, körülbelül 27 ezer lakás és 3 ezer egyéb bérlemény fenntartási és kezelési feladatait látja el. Ebben az ötéves tervidőszakban közel 6 ezer lakást kell felújítania. A több évtizedes lemaradást azonban nem lehet egy-két ötéves tervidőszak alatt helyreütni. A lakosság türelmetlen. — A tervidőszak lakóházjavítási feladataira 2,8 milliárd forint áll rendelkezésünkre — mondja Kiss Józsefné, a kezelési osztály vezetője. — Ebből felújításra évenként átlag 430 millió forintot, karbantartásra 125 millió forintot fordíthatunk. Épületeink 55 százaléka — 16 ezer lakásbérlemény — azonban felújítatlan. Ha figyelembe veszszük a tervidőszakban bekövetkezett árváltozásokat, akkor a jelenlegi ütem mellett 15 évre volna szükség a felújításukhoz. Az elavult épületekben előforduló súlyos mértékű, tömeges meghibásodások miatt a karbantartásra szánt 125 millió forint sem elegendő. Legalább 250 millió forintra lenne szükség. És akkor még nem szóltam a szakemberhiányról. Asztalosokat, tetőfedőket, kőműveseket, betanított és segédmunkásokat bármikor szívesen látunk. Ilyenkor, a tél közeledtével növekednek a gondjaink. Rossz állapotban vannak a tetők, renge-Életveszély miatt kiürítve. Rózsa Ferenc u. 94. teg a beázás. Sajnos, csak foltozgatásra és kisebb munkák elvégzésére van pénzünk. — Úgy tudom, igen sok gondot okoz az üres lakások helyreállítása. Ehhez a munkához nehéz kivitelezőt találni, az előírt határidőket sem tartják be... — Ezek a lakások nagyon rossz állapotban vannak, mivel általában a kedvezőtlen szociális körülmények között élő emberek bérleményei üresednek meg. Egy-egy ilyen lakás helyreállítása fölér egy felújítással, sokszor 100 ezer forintnál is többe kerül. Az idős bérlőket nem tudjuk arra kötelezni, hogy rendbe hozzák lakásukat. Ha már nekünk kell rendbe hozni egy ilyen lakást, igyekszünk minden hibát kijavítani. S ez eléggé megnöveli az átadási időt. Létrehoztunk ezért egy ún. üres lakás üzemet, amelynek az a feladata, hogy az előírt 45 napon belül helyreállítsa a megüresedő la-4