Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Hollós László: Lakni muszáj

a magasabb elosztási formában nem tudják vagy nem akarják vállalni a lakásvásárlást. Április 30-ig körülbelül 2380-an újították meg igénylésüket. A lakáscsere-igénylőknek, valamint a lakással nem rendelkezőknek körülbelül 60 százaléka 1985 végéig számíthat kérése teljesítésére. — Milyen lehetőségeik vannak a fiatal házasoknak és az egyedülállóknak? — A fiatal, gyermektelen családokat fokozatosan juttatjuk lakáshoz. Kezdetben meg kell elégedniük egy szerényebb, alacsonyabb komfortfokozatú lakással. Kéthárom éven belül átmeneti elhelyezést kaphatnak, ha egy főre eső jövedelmük meghaladja a 2200 forintot. Vállalniuk kell az előtakarékoskodást, hogy hozzávetőleg öt év múlva meg tudják vásárolni végleges lakásukat. A 35 év alatti, egyedülálló igénylők kilátásai egyelőre nem ilyen kedvezőek. De azért nem teljesen reménytelen a helyzetük. A pályázati lehetőséget számukra is biztosítjuk. Méltányosságból esetleg kaphatnak egy gyengébb minőségű, felújításra szoruló szükséglakást. A 35 évesnél idősebbeknek éppúgy van esélyük átmeneti elhelyezésre, mint a fiatal házasoknak. Többszörös használatbavételi díj kifizetése mellett az átmeneti lakás végleges kiutalását is kérhetik. — Láttam, hogy fogadónapjaikon mindig nagy a zsúfoltság. Megértők az emberek? — Április 30-ig lehetett megújítani a lakásigényléseket. Mennyivel csökkent az igénylők száma? — 1981 -hez képest a felére. Ez még akkor is jelentős csökkenés, ha figyelembe veszszük, hogy az igénylők egy része azóta lakást kapott. Jövedelmük alapján sokan már nem jogosultak tanácsi bérlakásra, viszont — Általában igen. Az ügyfelek többségével szót lehet érteni. Igyekszünk mindenkivel nyugodtan beszélni. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást adni. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik türelmetlenek, hangoskodnak. A múltkor valaki kijelentette: már pedig addig el nem megy, amíg lakást nem kap. Akkora cirkuszt csi-Aradi utca 22. Trautmann Tibor felvételei Felújított freskó. Bokányi Dezső utca 1. nált, hogy majdnem rendőrt kellett hívnunk. Szerencsére nem gyakoriak az ilyenek. Még csak ez hiányozna! Előfordul, hogy meghallgatjuk az ügyfelet, és úgy érezzük, sürgősen segíteni kellene rajta. Csak hát a jogszabályokat be kell tartani. Hiába sajnálok meg egy albérletben lakó idős embert vagy egy rossz körülmények között élő kisgyermekes családot. Rövid időn belül nem tudjuk megoldani a problémáikat. Igyekszünk a rendeletek és jogszabályok betartása mellett minél előbb lakáshoz juttatni az arra rászorulókat. Állandóan keressük a megnyugtató megoldást, szeretnénk teljesen kiaknázni a szabályok nyújtotta lehetőségeket. De hát nem sírhatunk együtt az ügyfelekkel... — Véleménye szerint jók ezek a rendeletek és jogszabályok? — Alapvetően igen. Valahol meg kell húzni a határt. Nincs olyan jogszabály, amely mindenkinek egyformán előnyös volna. De ha a többségnek kedvez, akkor jó a rendelet. Aki maga is mindent elkövet azért, hogy megfelelő lakáskörülményeket teremtsen — takarékoskodik, vállalja a megüresedett lakás helyreállítását —, és nemcsak a hatóságtól várja a segítséget, az előbb-utóbb talál valamilyen kedvező megoldást. Fogadónapi örömök és bánatok Kedvező megoldás reményében péntek délelőtt is sokan keresték fel a lakásosztályt. A gazdálkodási csoport előadója éppen a névjegyzékre kerülők elhelyezésével foglalkozik. A szobában középkorú házaspár üldögél. Átmeneti lakást kaptak, de mielőtt beköltöznének, helyre kell állítaniuk jelenlegi szoba-konyhás bérleményüket. Ljtánuk fiatal nő érkezik. Férjével átmeneti lakást kértek, de mindössze 353 pontjuk van. S az idén legalább 450 kellene. Talán majd 1985-ben. Társasházi öröklakást igényelhetnek, ám ehhez 135 ezer forintot kellene megtakarítaniuk. A nő keserűen legyint: „Albérlet mellett nem lehet ennyit összehozni. Na, ebből semmi nem lesz!" A következő, gyermekét egyedül nevelő asszony viszont megkapta az átmeneti lakást. Már megnézte, és el is fogadja. A határozat két héten belül elkészül. Egy nyugdíjas néni tévedésből nyit be, ügyével egy emelettel lejjebb foglalkoznak. De ha már itt van, leül néhány percre. Leül, és mesél. Mesél idegbeteg lányáról, férjéről, a betegségeiről, egész életéről. Táskájából előkerülnek a zárójelentések, s csak úgy röpköd a különböző adjunktusok és professzor urak neve. Persze hogy elcserélné kétszobás, komfortos lakását egyszobás komfortosra, de hát nem tud ő már költözködni, meg aztán pénze sincs, hogy rendbe hozza a régit. Az előadó türelmesen hallgatja, próbál tanácsokat adni. A néni beszél még egy kicsit, aztán elköszön. Legalább meghallgatta valaki. 3