Budapest, 1983. (21. évfolyam)

12. szám december - Hollós László: Lakni muszáj

HOLLÓS LÁSZLÓ Lakni muszáj Lakásgondok a VI. kerületben — Csak ide ne kelljen jönni az embernek! Én mondom, nincs ennél rosszabb hely! Már négyszer vesztem össze velük. Érti?! Négyszer! Hazudnak ezek mind! — Az ötven év körüli férfi egyre dühödtebben szitkozódik. Aztán indulatosan legyint, és elrohan. Átkait még sokáig hallani a lépcsőházból. Most egy nő lép ki az ajtón. Az ég felé néz, és sóhajt. Fiatal házaspár gyerekkocsival a lift előtt áll. Az asszony hangosan zokog. Az előtérben türelmesen és csöndesen várakoznak az emberek. Mint egy orvosi rendelőben. Fél egykor kulcs fordul a zárban. „Ebéd" — állapítja meg valaki lakonikus rövidséggel. A VI. kerületi Tanács lakásügyi osztályának folyosója lassan megtelik. A rehabilitáció nem tűr halasztást A Terézváros Budapest egyik legsűrűbben lakott kerülete. 2,7 négyzetkilométeren több mint 71 ezren élnek. A kerület teljesen be van építve, lakóházainak és intézményeinek 80 százaléka a múlt században épült. Jelentős részük erősen elavult, korszerűtlen. Egy-két kivételtől eltekintve a felszabadulás óta nem volt felújítás, csak a háborús károkat hozták helyre. A lakások 35 százaléka komfort nélküli, 24 százaléka félkomfortos s mindössze 12 százaléka összkomfortos. Az évente megüresedő, körűIbelü11300—1500 lakás többsége elhanyagolt, sötét, nedves és alacsony komfortfokozatú. A VI. kerületi Tanács V. B. 1981-ben megállapította, hogy „az V. ötéves terv minden erőfeszítése és jelentős eredményei ellenére a lakóházfenntartási tevékenységben nem következett be lényeges javulás, az épületek és a lakásállomány állaga tovább romlott, a felújítási elmaradottság csak kis mértékben csökkent, színvonala nem javult kielégítően. (Az elmaradottság színvonala... ? A szerk.) A karbantartási szolgáltatás nagyságrendje a szükségletek alatt maradt. (...) A házkezelőségek munkája sok esetben nem megfelelő, az ígért határidőket sorozatosan nem teljesítik... A kerület általános heiyzete az aládúcolások, a talajvizes épületek, a tetőbeázások számának növekedése miatt tovább romlott. A jogosan elvárható és szükséges javulás évről évre történő elmaradása a közvetlenül érintett több ezer család életkörülményeit rontja, társadalmi aktivitását hátrányosan befolyásolja, rossz hangulati elemeket szül." A kerület épület- és lakásállománya olyan mértékben elhasználódott, hogy a jövőben az önálló épületfelújítások lehető legjobb megszervezésével sem biztosíthatók huzamosabb ideig a normális lakhatási körülmények, és a további állagromlást sem lehet megállítani. Részlet a VI. kerületi IKV VI. ötéves tervére vonatkozó javaslatából: „.. .kerületünk egyike azon kerületeknek, ahol a rehabilitáció nem tűr halasztást. A lakóház-felújítás eddigi módszereinél hatékonyabb és főleg gyorsabb megoldást kell keresnünk, ha nem akarjuk, hogy legrégibb épületeink megsemmisüljenek, illetve hogy a lakhatási feltételeket egyáltalán biztosítani lehessen." (Nem akarjuk, hogy ... biztosítani lehessen? A szerk.) Megoldás mindig van — A mostoha körülményekhez képest osztályunk lakásgazdálkodási tevékenysége jónak mondható — mondja Bicskei Józsefné, a lakásügyi osztály vezetője. — A névjegyzéken szereplő családok 90 százalékát az év végéig lakáshoz juttatjuk, s a társbérletben visszamaradókat, valamint a jogcím nélküli lakókat is viszonylag rövid időn belül elhelyezzük. A lakásosztályokat gyakran éri a vád: nem elég rugalmasak, lassan intézik az ügyeket. Nálunk a kerület elöregedéséből és zsúfoltságából adódóan elég sok a hagyatékos lakásokkal, társbérletekkel és az elhalt bérlő utáni bérleti jogviszonyok folytatásával kapcsolatos sérelem. A hoszszadalmas jogviták következtében ilyenkor valóban nem tudjuk betartani a határidőket. Mi főleg a kerületben megüresedő lakásokkal gazdálkodhatunk. Ezeket ma már átmenetileg sem igen fogadják el az igénylők. A kerülettől távoli, új lakótelepek kis alapterületű, egy-másfél szobás lakásai sem keresettek. Az öreg, rossz állapotban lévő lakások felújítása sok munkával jár, hosszú időt vesz igénybe. Az IKV kapacitása és anyagi lehetőségei is meglehetősen korlátozottak. Éppen ezért 1981-ben — elsőként a fővárosban — a megüresedett lakások egy részét pályázat útján meghirdettük Budapesten lakásigényléssel rendelkezőknek. A pályázat nyertesei kötelesek helyreállítani ezeket a lakásokat. A lakás-használatbavételi díjat meghaladó költségeiket aztán az IKV visszatéríti. A havonta kiírt pályázatok azóta is nagyon népszerűek, még a legrosszabb lakások is „elkelnek". Az idén eddig meghirdetett körülbelül 80 lakásra több mint 1200 pályázat érkezett be. Húsz éve aládúcolva. Ó utca 11. 2