Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: A KISZ „jogosítványai”

Harminc év a vasúttervezés szolgálatában Az utóbbi években nagy ütemben fejlődött a magyar vasút. A tervezettnél hosszabb pályaszakaszt villamosítottak, több modern térközberendezést, önműködő sorompót létesítettek, számos állomást korszerűsítettek, a tervezettnél több villamos- és dízelmozdonyt, számos új személy- és teherkocsit állítottak forgalomba, növelve a műszaki és technikai berendezések számát, és nem utolsósorban olyan szociális fejlesztések kerültek megvalósításra, amelyek hatására javultak a vasutas dolgozók munkakörülményei. A következő években a vasút műszaki fejlesztésének legforcosabb feladata a pályahálózat, a csomópontok és a biztosító berendezések rekonstrukciója, illetve annak folytatása. Ezzel tovább fokozódik az üzem biztonsága és gazdaságossága, növekedik a fővonalak, mindenekelőtt a külkereskedelem és ezen belül is a szocialista országok gazdasági együttműködése szempontjából különösen fontos nemzetközi szállítások átmenő vonalainak, berendezéseinek és határállomásainak szállítókapacitása. A fenti tervek és elképzelések megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a MÁV Tervező Intézet dolgozóinak az elmúlt évekhez hasonló helytállása és hivatásszeretete. A MÁVTI — amely közel 15 évig MAV Vasúttervező Üzemi Vállalat néven működött — 1953-ban alakult meg. Az intézet megalakulását a magyar vasút történetének legnehezebb, fejlődésében pedig a legelhanyagoltabb korszakából adódó nehézségek érlelték és sürgették. A megalakuláskor 291 fővel és ennek megfelelő tervezői kapacitással dolgozó intézet szakmailag a vasút műszaki ágazatainak felépítéséhez igazodott. Bár egyegy részleg feladata bővült a 30 év alatt, az intézet lényegében megtartotta kezdeti szervezetét s jelenle? is az alábbi négy tervezc^odára tagozódik: 1. Pályatervező Iroda 2. Épülettervező Iroda 3. Biztosítóberendezési és Távközlési Tervező Iroda 4. Gép- és Felsővezeték Tervező Iroda Az intézet létszáma 1962-ben már 663 fő volt, majd 1968-ban elérte és meghaladta a 900 főt, és azóta is 900—1000 fő között változik. Szólni kell a társintézetekkel — különösen a VTKI-val — kialakult kapcsolatokról. Ezek igen biztatóak. Számos témát közösen dolgoznak ki és sok tapasztalt tervező ment már át kutatónak. A nagyobb szakmai tudással és tervezési gyakorlattal rendelkező tervezőmérnökök az ország különböző egyetemein és főiskoláin végeznek oktatási tevékenységet. A nemzetközi kapcsolatokat illetően a szomszédos országok vasútjainak tervezőintézeteivel építettek ki jó kapcsolatokat. Ezek a kapcsolatok elsősorban közvetlen tapasztalat- és dokumentációcserét jelentenek. A MAVTI igen jelentős exporttervezést is végez. Különösen az európai államok területén, de tervezett már Kínába és Peruba is. Jelenleg az északafrikai államok vasútjainak és Új-Zélandnak terveznek létesítményeket. Az elmúlt időszakban történt meg a MÁVTI regisztráltatása a Világbanknál mint konzultáns. Az intézet 30 éves fennállása alatt sokat fejlődött termelési volumenben is. Feladatköre — az elmondottakból is megállapítható — rendkívül szerteágazó és a műszaki tervezés úgyszólván minden területére kiterjed. A tervezői munka átfogja az egész beruházási folyamatot, a döntéselőkészítéstől a kivitelezés befejezéséig. Ebben a sokrétű és a szakágak szempontjából komplexnek tekinthető munkában a jövőben még fokozottabban kell közreműködnie az intézetnek. A vasút fejlesztése komplex tevékenység. A célkitűzések megvalósításához ezért komplex szemléletmód szükséges. Fel kell ismerni a tervezőknek az alapvető összefüggéseket, tendenciákat és gazdasági távlatokat. Az eszközöket és feladatokat úgy kell összhangba hozni, hogy ezzel is hozzájáruljanak a MÁV gazdasági tevékenységének eredményességéhez. A szállítások mennyiségi és minőségi színvonalának emelése állandó beruházási és felújítási tevékenységet követel. Ezt a legeredményesebben akkor lehet végrehajtani, ha biztosítva van a leggazdaságosabb, leghatékonyabb tervváltozat megvalósítása. A beruházások gazdasági hatékonysága abban jut kifejezésre, hogy biztosítja a rendelkezésre álló eszközök legtakarékosabb — és a MÁV szempontjából különösen fontos — legcélszerűbb felhasználását, ezzel egyidejűleg elősegítve olyan állóeszközök-arányok kialakítását, ami lyeneket a szállítási szükségletek tervszerű kielégítése megkövetel. A fejlesztések hatékonysága tehát igen nagymértékben függ attól, hogy mennyire ismerik fel a tervezők a jövő szükségleteit, határozzák meg a várható szállítási igényeket, mennyire helyesen választják ki a tudomány által már ismert műszaki fejlesztési megoldások közül a helyeseket, a vasút és a népgazdaság lehetőségeit. A tervezőmérnöki munka — mint ismeretes — évtizedekre meghatározza a létesítmények műszaki fejlődésének irányát, így a vasúti fejlődés leendő minőségi színvonalát is. A tervezett létesítményeknek a legkorszerűbb kivitelezői módok mellett biztosítaniuk kell a társadalmilag leghatékonyabb üzemelést is. A műszaki tervezési munka ezért sokoldalú felkészültséget és kellő tájékozottságot követel a tervezőmérnököktől. Különösen vonatkozik ez a közlekedési létesítmények tervezésére, melyek összefüggése a gazdasági élet csaknem valamennyi területével igen sokrétű és bonyolult. A vasúti közlekedés fejlesztése, létesítményeinek tervezése tekintetében meghatározó szerepe van a MÁVTI-nál uralkodó szemléletnek. Az intézet munkájának elismerése a 30 év során mindvégig érezhető volt a MÁV vezetése részéről is. Az „Élüzem" címet kilenc esetben érdemelte ki, a „Kiváló intézet" címet pedig hat alkalommal. Igen jó eredményeket értek el az intézet dolgozói — főleg a vasúttal kapcsolatos témákban — az országos pályázatokon (Szolnok, Miskolc, Kelenföld, Nyugati pu., Rákospalota-Újpest), ezen túlmenően az intézet profiljától távolabb eső témákban is (üzletházak, egészségügyi létestímények). Ezek az eredmények az intézet dolgozóinak jó szakmai felkészültségét bizonyítják. Ezenkívül Kossuth-díj, Ybl- és Eötvösdíjak, valamint számos kormány- és miniszteri kitüntetés fémjelzi az intézeti dolgozók jó munkáját. Az intézet programja az elkövetkező években, nem lehet más, mint a MÁV fejlesztési-tervezési elképzeléseinek maradéktalan szolgálata minden területen. De az eddigiekkel szemben — a műszaki követelmények fokozott betartása mellett — sokkal nagyobb w figyelmet kell fordítani a gazdaságossági, hatékonysági kérdésekre. Jobban figyelembe kell venni a MÁV pénzügyi és egyéb lehetőségeit. Ez pedig optimális műszaki megoldásokat s bizonyos mérvű szemléletváltozást követel a tervezőktől, (x) Sínszalagmotívum a Kelenföldi pályaudvaron 46