Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: A KISZ „jogosítványai”

Födémtartó „gombák" A medencék feletti területen — a korábbiakhoz hasonlóan — tetszetős park épült, amely minden bizonnyal továbbra is kedvelt pihenő- és szóra­kozóhelye lesz a főváros lakóinak. A megépült II. számú medence (valamint a korábban készült rákos­szentmihályi 10 ezer köbméteres és az óbudai 5 ezer köbméteres tároló) építési tapasztalatai azt mutatják, hogy az újszerű medencetípus, illetve épí­tési eljárás bevált, s ezzel megoldódott hazánkban a nagy űrtartalmú — 5 ezer köbméter hasznos térfogat feletti — ivóvízmedencék építésének kérdé­se. A Fővárosi Vízművek a jövőben e módszer szerint kívánja építtetni nagy űrtartalmú víztárolóit. Az effajta Belső tér — víz nélkül létesítmény előnyeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: az áramlástanilag kedvező, zongora alakú medence forma megakadályozza holt terek, illetve örvények kialakulá­sát, és biztosítja az ivóvíz jó minő­ségét hosszabb — több napos — táro­lása esetén is. A tervezett mesterséges szellőztetés meggátolja a vízszint feletti légtér párásodását, és meg­hosszabbítja a víz tartózkodási idejét. Az utófeszített szerkezet vízzárósága és időállósága — a hagyományos megoldáshoz viszonyítva — lényege­sen megnő. Az alkalmazott építés­technológia csökkenti a kivitelezési időt, és élőmunka megtakarítását eredményezi. Üzemeltetési szempont­ból a tárolt víz tartózkodási idejének a megnövekedése jelent előnyt. Az új építési mód sikeres beveze­tését nagymértékben elősegítette a beruházó Fővárosi Vízművek, a kivi­telező Mélyépítő Vállalat, valamint a MÉLYÉPTERV között kialakult példa­mutató együttműködés, amely végig­kísérte a kivitelezés egész menetét. A medencék terve az 1974. évi országos vízügyi műszakfejlesztési és újítási kiállításon díjazásban része­sült. (x) Dr. Janzó József A tároló oldalfalainak zsaluzása 45

Next

/
Thumbnails
Contents