Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Dr. Buza Péter: A Gotterhalte

DR. BUZA PÉTER A Gotterhalte A Magyar Színház huszár hadnagyból lett bérlője, Leszkay András — vagy ahogy barátai becézték: Satyó — élvezettel sodorgatta kackiás bajuszát, és hosszú sorozatról ábrándozott. A darab szerzője, a színház mindenese, Mérei Adolf — másként Dolly — a színészeknek gratulált. Faragó Ödön, Rátonyi Ákos, Hidvéghy Ernő, Maróthy Margit és a többiek már átöltöztek. Körülállták a sánta, testes és mindig mosolygó librettistát, akinek, lám, milyen pompásan sikerült első önálló drámája! És hogy el volt ragadtatva a közönség! Ki se akartak menni az utcára. A pezsgőspoharak üresen csilingeltek már a tálcán, amikor berobbant az öltözőbe Józsi, a kellékes. — A Tóth van itt, harmadmagával! — lihegte. — Milyen Tóth ? — faggatták. — Hát a kerületi kapitány, meg két hécenker! — Mit keresnek itt a rendőrfőnök és a detektívek? — találgatták egymás szavába vágva a színháziak. Tóth Lajos papírokkal a zsebében érkezett. Készségesen át is adta Leszkaynak a belügyminisztérium leiratát, amelyben őt mint a rend legfőbb hetedik kerületi őrét fölszólítják, nézzen utána egy bejelentésnek. Amiben pedig az áll, hogy a Gotterhalte című darab jelmezeit — a közös hadseregben rendszeresített uniformisokat — a katonai raktárból lopták. És ezért lefoglalandók! Éjfél felé járt már az idő, amikorra — mit se törődve a tiltakozó Leszkayval — befejezték áldásos ténykedésüket a hivatalos ügyben járó férfiak. Gondosan összecsomagolták a darab jelmezeit, még a női szereplők ruháit is, elvégre mit lehessen tudni! És a tekintélyes batyuk alatt görnyedezve elindultak a kapitányság felé. Elcsapni a főkapitányt! 1903. március tizennegyedikén ilyen különös utójátékkal ért véget egy különös darab premierje. Tandrámának is mondhatnánk, a szájbarágósabbak közül valónak. Az egykori negyvennyolcas huszárkapitány fia, a Ludoviceum frissiben végzett növendéke tisztté avatását ünnepli menyasszonya családjánál. Ez az első jelenet helyszíne, ahol tetten érhető a drámai mag: az ünnepélyes eskütételen a Gotterhaltét, a közös hadsereg gyűlölt himnuszát játszotta a zenekar, s ez hősünket módfelett felháborítja. Olyannyira, hogy szinte másról se esik szó a kis házi mulatságon, csak erről az arcpirító esetről. Három évvel később zajlik a második jelenet, egy kisváros kávéházában. A közös hadsereg tisztjei mulatnak itt, és a betérő ifjú hadnagy, Aladár megdöbbenve eszmél rá, ismét a Gotterhalte dallama kísérti. Rögvest ácsit kiált a hangászoknak, akik szemmel látható örömmel játsszák el az újonnan parancsolt nótát, amely szerint Kossuth JLajos azt üzente... Az ügyből párbaj lesz, és Sághy Aladár halálos sebet kap a sárga-fekete kapitánytól. A harmadik jelenet helyszíne a temető. Ott van a megtört apa, Annuska, a hitvesjelölt, a plébános, a sekrestyés és a sírásó. A többit el lehet képzelni. Az ötlet, hogy ilyen témájú darab szülessék, kézenfekvő volt. Néhány hónappal korábban Kolozsvárott történt, hogy József főherceg látogatásakor az egyetemi ifjúság megpróbálta a Szózat dallamát intonálva túlénekelni a kirendelt katonazenekar Gotterhaltéját. A rendőrség közéjük ugratott, többen meg is sérültek. A kolozsvári és az országos indulatokat a politikai élet fejleményei korbácsolták föl. Európa nagyszabású fegyverkezéssel készült a nem is oly távoli jövőre, amikor szóhoz jutnak a hadseregek. A Monarchiának is lépnie kellett. A közös hadügyi kormányzat a fegyveres erők létszámának 25 százalékos emelését határozta el. 1902. október 16-án terjesztette be báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a kormány katonai javas litait a Háznak. 56 126 magyar újoncot kért a közös hadseregnek. Az ellen / 'k cserébe magyar vezényszót, nemzetiszínű kardbojtot és hasonlókat követelt. Úgy érezték, eljött a pillanat, amikor sakkot adhatnak a szorongatott királynak. Amikor a Gotterhalte dráma színre került, már hosszú hetek óta folyt a vita. Széli Kálmán kabinetje rendkívül kellemetlen helyzetbe keveredett, hiszen már csak másfél hónap volt hátra a határidő lejártáig, amit az Udvar megszabott. Persze, ha szavazásra kerülhetett volna a sor! A kormányzó pártok elsöprő többségben voltak. De szavazni csak a törvényalkotók vitájának befejeztével lehetséges. Márpedig a honatyáknak eszük ágában sem volt abbahagyni a szónoklatokat. A kisebbség legegyszerűbb és leghatásosabb fegyverét, az obstrukciót — az agyonbeszélés taktikáját — vetette be a „pecsovicsok" ellen. Március tizennegyedikéig hatvanhat szónok beszélt, ötvenegy határozati javaslatot nyújtottak be, és még negyvenöten vártak arra, hogy elmondhassák a magukét. Ráadásul a házszabályok szerint a határozati javaslatok benyújtói még egyszer szót kaphattak. Kilátástalan helyzet. És a legújabb botránynak hála, megint volt miről beszélni. Gáli Sándor és Gabányi Miklós háborogtak kéjes kárörömmel a tizenhetediki ülésen: — Pártpolitikai célokra vették igénybe a rendőrséget! — Egészen Rudnay úrra vall! Holnap: majd ráfogja a kabátomra, hogy loptam! — El kell csapni az ilyen főkapitányt ! Röpülő szódásüvegek A legkomolyabb vád is elhangzik: mindez a miniszterelnök tudtával történt. Hiszen — mondja Lengyel Zoltán — már az is bebizonyosodott, hogy a honvéd tisztikarnak tilos megnéznie a darabot! A térparancsnokság emberei ott cirkálnak a szín-Mérei Adolf ház előtt, és felírják azok nevét, akik a tilalmat megszegik. A nézőtéren pedig titkosrendőrök szaglásznak. Ez az abszolutizmus szele! Hiába bizonygatja a kormányfő, hogy nincs benne a keze a dologban, senki nem hiszi el. Annál kevésbé, mert az egyik rendőrtisztviselő elkottyantotta, kitől jött tulajdonképpen a parancs. Leszkay is nyilatkozott: magas helyről kapott atyai tanácsot — még 13-án —, ne mutassa be a politikai ellentétek parazsát vélhetően magas lánggá szító darabot. Széli Kálmán szépen kitervelt jelmezbegyűjtő akciója visszafelé sült el. Március 18-án este, új egyenruhákban, ismét színre került az ominózus zenés játék, de most már a nézőtér aktiv részvételével. Abcúg hóhérhimnusz! — ordította sok száz torok, amikor a szcéna szerint megszólalt: Gott erhalte Franz den Kaiser, és még a szomszéd utcákba is elhallatszott a kórus: Kossuth Lajos azt üzente... Széli Kálmán balszerencséjére beköszöntött Kossuth halálának évfordulója is. Az egyetemi ifjúság kivonult a sírhoz. Visszafelé jövet a rendőrség újabb hibát 38