Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Dr. Ságvári Ágnes: ,,... az élet cselekvés”

DR. SAGVARI AGNES „...az élet cselekvés' Ságvári Endre 70. születésnapjára Gyereklány voltam, amikor a 30-as évek elején a Hűvösvölgyben, a Lajos-forrásnál és Gödön énekelni tanultuk a Bunkócskát, remélve, hogy „majd eljő a nap, mikor felkél a rab, s lekötött kezét-lábát kinyújtja". Valamennyien úgy ismertük Endrét mint vidám, de nem harsány túravezetőt, térképpel kezében, mint fáradhatatlan fiatalt, aki estefelé a hátizsák helyett engem vett a vállára, mint évődve-érdeklődve kérdező, de türelmesen válaszoló tanítót, amikor a tábortűznél szemináriumot tartott. A politika és az ifjúság napi rezdüléseire hihetetlen érzékenységgel tapintott rá, s ugyanakkor matematikai pontossággal számította ki a jövőt. Céltudatosan dolgozta fel tapasztalatait. 1942-től, mikortól a Kállaykormány már a Szociáldemokrata Párt keretében működő Országos Ifjúsági Bizottság működését is betiltotta, s vezetői ellen elfogatási parancsot adott ki. Ságvárinak újabb tulajdonságai kerültek előtérbe. Egyik napról a másikra százak vesztették el munkahelyüket, váltak hajléktalanná, kerültek börtönbe. A szó szoros értelmében mozgalmat szervező tényező lett Endre, tapintatosan gondoskodott barátairól, például ruhát szerzett az internáló táborból kikerült fiatalasszony számára. Mesébe illő figyelme az illegalitás közepette is biztosította, hogy végsőkig megkínzott feleségét szabadulásakor kedvenc cukrászsüteményeivel köszöntsék otthonában. Fáradhatatlan találékonysága a szervezésben iskolát teremtett. Gesztusai erkölcsi kötelezettséget, biztonságot jelentettek az ifjúsági mozgalom tagjai számára. A rendőrterror szorításában is képes volt tömegmozgalom szervezésére. Huszonnyolc éves korára olyan politikussá nőtt, akit Szekfű Gyula, Szakasits Árpád, Bernáth Aurél partnerként fogadott el. Tanító, nem katona volt. De harcos! 1944-ben Bajcsy-Zsiliszky Endre után Magyarországon ő volt a második politikus, aki nemzeti felkelésre sürgető jelt adott, amikor fegyvert fogott a letartóztatására küldött fogdmegekre. így hősi halála is felhívássá magasodott, modern kori legenda lett. Az ellenforradalmi sajtó, amely több mint 20 éven át fennen hangoztatta: a kommunista mozgalmat megsemmisítették, július 29-én kénytelen volt bejelenteni, hogy Ságvári Endre, a kommunista ifjúsági mozgalom vezetője, tűzharcban esett el. Az 1960-as évek közepén előkerült a náci német követség Berlinbe küldött távirata, amelyben „az ismert békeharcos" haláláról tesz jelentést. A monda szerint halálra sebzetten odakiáltotta üldözőinek: „Harminckét nevem volt!" Miért mondta? Talán a kommunista mozgalom örökös újjáéledésének jelképeként vagy fegyelemből, hogy a nyomozást tévútra terelje? A halhatatlanságnak is sorsa van. Különösen, ha a hős tevékenysége a nemzeti történelem sorsfordulóival és a tömegmozgalmakkal fonódott össze. A felszabadult Magyarországon Ságvári Endrére hivatkoztak azok, akik a háborús tragédiák okozta bénultság ellenpéldajaként tiszta lelkesedését, az antikommunista előítéletek cáfolatául sugárzó emberségét emelték magasba, a türelmetlen szektarianizmussal szemben tömegszervező munkájának tanító tapasztalatait népszerűsítették. Kiadták börtönben írt mesekönyvét. Ebben először jelennek meg olyan négerek, akik sikeres harcot vívnak a babonák, faji előítéletek ellen, iskolás gyerekek, akiknek összefogása árvizet akadályoz meg, erőszakot győz le. A csodaváró mesék helyett a tettek történeteit kapták kézbe az akkori gyerekek. A Városházán, ott, ahonnan annak idején a pénzügyi osztály nyilasellenes szervezkedés miatt fegyelmi úton eltávolította, ünnepélyes keretek között felállították mellszobrát, Baksa Sós György művét, jeléül annak, hogy a megújult szellemű új közigazgatásnak is vannak előfutárai, hagyományai. Holttestének maradványait kihantolták a temető árkából. (Tudjuk, hogy a temetőt is több hétig figyeltette a rendőrség, várva, hátha a gyászszertartás vagy tiszteletadás résztvevőit letartóztathatja.) 1946. augusztus 9-én a többi mártírral együtt a mai Nemzeti Sírkertben helyezték nyugalomra. A felszabadulást követő újjászületés egyik zászlaja lett Ságvári Endre, a bátor, optimista, a népi egységet értő értelmiségi fiatal. A vele dolgozott ezrek szemében közérthető stílusa, egyszerű mondatai, vitatkozó magyarázatai hatása nyomán ő volt az új típusú néptribun példaképe. Az MKP nemzeti összefogást hirdető politikájának szimbólumát tisztelték benne. 374 azoknak a faluknak, városoknak, iskoláknak, kórházaknak a száma, amelyek kérték nevének használatát. A levelek főleg onnan érkeztek, ahol azelőtt is kapcsolatai voltak: Mezőkovácsházáról, Hódmezővásárhelyről, Tatabányáról, Budapesten a Józsefvárosból, Zuglóból. Sajnos, Endre írásainak többsége egy bombázás alkalmával 34 Húgával