Budapest, 1983. (21. évfolyam)

11. szám november - Frank János: Czóbel kortársunk

FRANK JÁNOS Czóbel kúftáfé A festő születésének 100. évfordulójára Véletlen, nem véletlen, 1983 a centenáriumok éve; a Czóbel Béláé valahogyan mégis más, mint a többi. Czóbel kortársunk. Babits több mint négy évtizede, a festők közül pedig Czigátiy Dezső fél évszázada, Egry is harminc éve halott már. Munkásságukat több emberöltővel ezelőttire korszakoljuk. Czóbel Béla, a huszadik század első éveinek fenegyereke azonban még hét évvel ezelőtt is vígan festett, kiállított, reprezentált. „Nálam a festésnek — mondta — megszokott órái vannak. Rendszeresen dolgozom, akár egy hivatalnok:." Tegyük hozzá, hogy kerek 75 éven át szüntelen. 1902-ben Münchenben, 1903-ban Párizsban tanult, és már abban az évben kiállított. 1905-ben a Salon d'Autumne-bm a Fauves — a Vadak — termében szerepelt, Matisse, Derain, Vlaminck és Marqtiet mellett. Hogy részt vett a Vadak következő évi tárlatán is, Braque keze írásával tanúsította. (Fakszimilében olvastam az egyik Czóbel-meghívón.) A nyarakat Nagybányán töltötte, Fauve-os képével forradalmat keltett. Itthon a Nyolcak csoportjának tagja. Az első világháború alatt Hollandiában dolgozott, sikerei voltak Amerikában, Londonba is meghívták kiállítani. 1939-ben költözött Szentendrére, a szentendrei festészet egyik kardinális pontjának tartjuk művészetét. Itt ismertem meg, 1952-ben, amikor kineveztek segédmuzeológusnak a helyi Ferenczy Károly Múzeumba. Czóbel akkor, hetvenéves korában is, biciklin közlekedett — tíz évvel később szerzett csak autóvezetői jogosítványt —, testi ereje hatalmas volt, szeretett kertészkedni. Kassák Lajos Jack London tengerészalakjaihoz hasonlította a szűkszavú festőt. Ha interjút kértek tőle, csak némán szívta a pipáját (a cikk mégis elkészült). Co/^ruhában — voltaképpen farmerben — járt élete végéig; ez a puritán magatartás korántsem hóbort. A századelő párizsi újítóinak, az École de Paris-mk szelleme tüntetett azzal, hogy a festő nem fülledt atelier-ben élő Wagnersapkás, romantikus zseni. 1954-ben, a mező szélén megállítottam a kerékpározó Czóbelt, s minden ünnepélyes-Párizsi utca, 1926, olaj M. Meyer portríja, 1921, olaj 24