Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Wehner Tibor: Új szobraink

Péter Ágnes: Tavasz. Újpesti lakótelep Kampfl József: Lebegés. Újpest, Nyár utca latos szobrászi leleménnyel megálmodott, furcsán játékos, festett, élénk színezésű öntöttvas szerkezet. A művész e szobor-tárgya — öt, kocsira ültetett, bábuszerű, talányos alak — különös erővel szervezi maga köré a teret, közege meseszerű és valóságos egyszerre, jókedvre derít és elgondolkoztat. Bűvkörébe kerülve egy csapásra megfeledkezünk az uniformizált építészeti környezetről. Újpest vadonatúj városközpontjában, a Nyár utcai lakótelep tömbjeinek súlyos szorításában, a Könyves Kálmán Gimnázium neoklasszicista homlokzatával szemben kapott állandó nyilvánosságot Kampfl József Lebegés című bronzszobra. A mű tematikailag szorosan kapcsolódik ahhoz a szoborkörhöz, amely anyagyermek kompozícióként oly sűrűn lepte el köztereinket a hatvanas-hetvenes években. E Kampflmü azonban — a két alakot különválasztva — szakított a vizuális közhellyel, túllépett az anyaigyermeki szeretet, összetartozás szokványos megfogalmazásának szándékán. Az új kifejezési lehetőséget kereső szándék az újpesti alkotás erénye, de a megvalósítás már nem minősíthető maradéktalanul sikeresnek: az alakokat körbefogó pelerin megformálása kissé túlhangsúlyozott, öntetszelgő formarendszert teremtett. Az újpesti lakótelep új szobra Péter Agnes Tavasz című alkotása is bizonyára hosszú évtizedekig helyén fog állni, ezért sietünk leszögezni, hogy avult hangvételű, bántóan direkt kifejezésű műnek ítéljük. Az előrelépő, kinyújtózó fiatal lányalakot túlfűtött, romantikus hevület élteti — ez a legtöbb, amit elmondhatunk róla. (Kinyújtózó, fiatal lányalak = Tavasz.) Gondolatnak, érzésnek, szobrászi teljesítménynek ennyi — kevés. Gádor Magda kerámia díszkútja a budafoki kísérleti lakótelepen, a Magasház utca parknak aligha nevezhető zöldterületén magasodik. A hét, hengeres alakú elem közül kettő kiugrásokkal, egy domború formákkal, egy pedig gyűrűs sávokkal van díszítve. A víz útját — víz hiányában — itt sem figyelhettem meg, mégis megkockáztatom a minősítést. Ezen mű plasztika gyanánt nem értékelhető meggyőzőnek vagy lenyűgözőnek: a kopár, gaz felverte térségen — háttérben magas házakkal — magára maradt, esetlen felkiáltójelként álldogál. Számvetésünk szükségszerűen szigorú volt, hiszen óriási a szobrászok és a szoborállítók felelőssége. A köztérre, köztulajdonba kerülő alkotás állandó nyilvánosságú, tömegek tudatát és ízlését formálja, alakítja, befolyásolja nap mint nap. Örömünkre szolgál, hogy olyan műveket tudhatunk immár magunkénak, mint Illés Gádor Magda: Térplasztika, Budafok, kísérleti lakótelep Gyuláé és Schéner Mihályé, s megelégedéssel nyugtáznánk Csikszentmihályi Róbert szobrának éltetőbb környezetbe helyezését. Befejezésül még egy megjegyzés. Budapest kilenc új szobra között, sajnos, egyet sem találtunk, amely mellett kis felirat, tábla hirdetné, hogy ki volt alkotója, mi a mű címe, s mikor állították. Pedig ezt az alkotók és a befogadók is megérdemtjpék. (A korábban felállított köztéri műalkotásokra is fel kellUge szerelni egy-egy kis bronztáblát, a műről és a művészről szóló legszükségesebb adatokkal. — A szerk.) 33